Szex csak esküvő után?

Nem hiszem, hogy nagyon gyakori lenne idehaza, de nekem volt olyan ismerősöm, aki betartotta a fogadalmát, hogy szűz marad a nászéjszakáig. Nem is olyan régen bizonyos társadalmi osztályok esetében ez volt a norma: az a lány, aki elvesztette a szüzességét, gyakorlatilag lemondhatott arról, hogy feleségül vegyék, és ezzel megszerezze a saját közösségében őt illető tiszteletreméltó státuszt. A hatékony fogamzásgátlás és a női egyenjogúság ennek a gyakorlatnak véget vetett, de vallási okokból sokan még mindig úgy gondolják, hogy a lányoknak illik ehhez a régi hagyományhoz ragaszkodniuk. 

A fiúktól, férfiaktól is elvárnák ugyanezt vallási okokból elviekben, de őket senki nem tekinti bemocskoltnak vagy értéktelennek, ha esküvő előtt szexelnek, sőt, a hagyományos szemlélet szerint jobb is, ha kitombolják magukat, mert így egyrészt könnyebben lesznek hűségesek később (egyáltalán nem bizonyított), másrészt nem fognak bénázni a szűz nejükkel, legalább ők tudni fogják, merre van előre. (Ennek ugyan van értelme, de miért lenne jó, ha csak a férfi tudná, mit kell tenni, a nő meg nem?)

Eltekintve a vallási motivációtól és attól, hogy sok kultúra miért tartja tisztátalannak ugyanazt a szexuális cselekedetet papír nélkül, amit papírral magasztosnak és szentségesnek hirdet, érdemes megvizsgálni a dolog gyakorlati oldalát is. Milyen észérvek szólhatnak a szüzesség mellett és milyenek szólnak ellene? A szüzesség jelentsen teljes érintetlenséget, vagy csak a teherbe esés veszélyét küszöböljük ki? Nyilván sokféle felfogás létezik, és korántsem mindegy, melyiket vizsgáljuk. 


Érvek a szüzesség mellett:

1. Nem kell félni teherbeeséstől (nincs kakukkfióka), nemi betegségektől.

2. Aki szüzen házasodik, annak nem lesz összehasonlítási alapja, vagyis a férjét/feleségét fogja a lehető legjobb partnernek tekinteni. (Ezt az érvet úgy harminc éve konkértan hallottam, de már akkor is butaságnak tűnt.)

3. Ha valaki képes évekig várni arra, hogy ágyba bújjunk vele, akkor az tényleg szeret minket. Na jó, ha ő közben másokkal mégis ágyba bújik, akkor ez nem ilyen egyértelmű.

4. Aki vár ránk, az biztos tisztel és nem kezel tárgyként.

5. Sokkal jobban megismerhetjük egymást, mint ha a szex elvenné az eszünket: nem azért kötünk majd házasságot, mert a hormonjaink tombolnak, hanem józan megfontolásból. 

6. A férfi többre fogja értékelni a nőt, ha csak neki adja oda magát. (Bár attól, hogy addig szűz volt, később még lehet bármi...)


És most nézzük, milyen érveket tudunk felsorolni a szüzesség megőrzése ellen:

A) Aki szüzen megy bele a házasságba, az zsákbamacskát vesz, fogalma se lehet róla, hogy mennyire kompatibilis a partnerével. Ha nincs összehasonlítási alapja, akkor később valószínűleg nagyon is kíváncsi lesz másokra. (Persze ez tapasztalattal és anélkül is simán lehetséges.)

B) Ha várni kell a nászéjszakáig, akkor hajlamosak vagyunk akkor is házasságot kötni, ha csak kívánjuk, de nem szeretjük egymást. 

C) Ha nem mindkettőnk meggyőződése, hogy várnunk kell, az egyikünk nagyon frusztrált lesz és vagy máshol keres kielégülést, vagy elhagy, mert ez túl nagy teher a számára. 

D) Ha a férfi úgy várja el a nőtől a szüzességet, hogy ő már szerzett tapasztalatokat, akkor kettős mércét alkalmaz és valószínűleg más tekintetben is szexista. Később kiderülhet, hogy túlságosan is ragaszkodik a hagyományos nemi szerepekhez és például nem akarja, hogy a neje dolgozzon. (Nyilván van, aki ennek inkább örül - persze mindaddig, amíg ki nem derül, hogy a házasság tönkrement, a nőnek pedig nem áll módjában kiszállni belőle.)

E) Ha a nő nem tanulja meg már a házasságkötése előtt, hogy mi esik jól neki az ágyban, akkor valószínűleg sokkal nehezebb dolga lesz később. 

F) Mi van, ha csak várunk és várunk az igazira, de az nem akar eljönni? Elszalasztunk egy csomó alkalmat arra, hogy jól érezzük magunkat a nem igaziakkal. Így teljesen kimaradhat a szexualitás az életünkből, ami pedig a legtöbb emberre frusztrálóan hat.