Ha a nőnek nem jó, a párnak sem lesz jó

Aki már élt párkapcsolatban, annak valószínűleg nem nagy újdonság: meghatározóbb a kapcsolat egészének állapotára nézve, hogy a nő hogy érzi magát benne, mint az, hogy a férfira mi jellemző. Persze itt nem betegségről beszélek, hanem arról, hogy a kapcsolaton belül mennyire elégedettek a felek. Mivel a férfiak sokkal kevésbé foglalkoznak a saját lelkiállapotukkal (vagy akkor teszik, amikor már nagyon nagy a baj), évekig is elvannak langyos vagy éppen egyáltalán nem funkcionáló házasságokban anélkül, hogy igazán szükségét éreznék a változtatásnak. 

De attól még nem jó nekik, csak annyira rossz, hogy még ne akarjanak változtatni. És attól, hogy nem érzik igazán klasszul magukat a kapcsolatban, a szexuális igényeik még eléggé konstansak maradnak. Legalábbis a nőkhöz képest, akiknél sokkal nagyobb változások jellemzőek. Viszont, ha a nőből eltűnik a vágy, vagy már nem esik neki jól az együttlét - akár azért, mert nem érdekli már a szex, akár lelkileg nincs összhangban a pár - akkor azt a férfi is megsínyli. 

A nőknek sokkal fontosabb, hogy a kapcsolatuk rendben legyen, és nagyon nehezen teszik túl magukat a feszültségeken, összeveszéseken vagy éppen azon, ha úgy érzik, hogy a férfi nem figyel oda rájuk, és minden közeledése csak arról szól, hogy szexet akar - egyébként pedig nem gyengéd. 

Több felmérés készítői is arra az eredményre jutottak, hogy a házasságokban a nők libidója egyrészt sokkal ingadozóbb, mint a férfiaké, másrészt ez akkor is jellemző, ha közben a terhesség, a szülés, a gyerekgondozás korai időszaka nem okoz hatalmas változásokat. Noha a nők sokszor továbbra is élnek a férjükkel szexuális életet, már nem azért teszik, mert nekik olyan jó, hanem egy csomó más okból. A békesség kedvéért, a kötődés erősítése érdekében, vagy éppen azért, mert attól félnek, hogy a férfi különben házon kívül keres magának kielégülést. 

De az ilyen muszájszex, kegyelemszex nem igazán tesz senkit boldoggá. Vagyis a pár egyik tagja sem lesz elégedett. 

Más nők inkább teljesen visszavonulnak és nem hajlandóak a békesség kedvéért sem ágyba bújni a férjükkel: nyilván ez sem javít majd a házasságon, sőt, inkább mindketten egyre frusztráltabbakká válnak. Noha egyesek szerint a szexmentes házasság is lehet élhető, ez maximum akkor igaz, ha két aszexuális emberről beszélünk, márpedig az esetek többségében nem erről van szó. 

A dolog általában nem oldódik meg magától. Ha a nőből kiveszett a libidó, bár korábban nagyon is megvolt benne, akkor először is fel kellene ismernie és önmagának be kellene vallania, hogy probléma van. Aztán ki kellene derítenie, hogy az pusztán hormonális (még ezen a legkönnyebb segíteni), vagy esetleg lelki, és egyéni vagy párterápiával megoldható-e. 

Természetes, hogy ilyenkor a partner együttműködése is elengedhetetlen, különben nem lesz javulás. Mivel a vágy megszűnése összefügghet a partner viselkedésével, ha ő nem hajlandó semmin változtatni, akkor a házasság sem fog magától megjavulni. 

Az egész folyamat persze váláshoz is vezethet, ha mindketten belátják, hogy az elhidegülés visszafordíthatatlan, de még nem szeretnének lemondani arról, hogy valaha kielégítő párkapcsolatban éljenek, akkor jobb, ha mással kezdik újra. Persze ez egy nagyon macerás, sok sérüléssel és kockázattal járó folyamat, ezért van annyi ember, aki bele se kezd és inkább lemond a boldogság lehetőségéről.