Hogyan gyógyuljunk ki a reménytelen szerelemből?

A reménytelen szerelem jóval gyakoribb, mint a viszonzott verzió, hiszen már ahhoz is nagyon sok dolognak kell megtörténnie, hogy valaki elkezdjen rajongani egy másik ember iránt, de hogy ez a rajongás kölcsönös legyen, az sokkal több tényezőn múlik. És még ez sem elegendő: nem csak az érzelmeknek, hanem a körülményeknek is stimmelniük kell ahhoz, hogy a szerelem megélhető és boldog legyen.

Ki ne ismerné azt a helyzetet, hogy ő ugyan nagyon szeretne valakivel lenni, de az a valaki vagy nem akar vagy nem tud vele kapcsolatot kialakítani? Vagy, mert egyáltalán nem tetszik neki, vagy, mert már foglalt és ragaszkodik a partneréhez, vagy mert már kiszeretett belőle, esetleg korban, társadalmi státusz szerint vagy más okból nem megélhető a vonzalmuk. Mindegy, miért lehetetlen az adott szerelem, kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy bármennyire is szeretnénk, nem fog működni a dolog.


 

Ilyenkor választhatjuk azt, hogy messziről és reménytelenül sóhajtozunk az illető után, meg azt is, hogy megpróbáljuk magunkat úgy kondicionálni, hogy lehetőleg minél hamarabb eltávolodjunk tőle érzelmileg. Erre egyesek azt mondják, hogy lehetetlen. Az igaz szerelmet nem lehet csak úgy kinyesni a szívből. Persze, ha valaki nem is hisz benne, hogy valaha elmúlhat a sóvárgása, akkor sokkal nehezebb lesz a feladata. De a legtöbb esetben igenis el lehet távolodni imádatunk tárgyától. Viszont az első lépés, hogy ezt valóban elhiggyük és meg is akarjuk tenni.

Hiszen vannak, akik nem véletlenül ragaszkodnak reménytelen szerelmekhez. Addig sem kell reményteljesen találniuk. Saját maguk szabotálására használják az értelmetlen rajongást, amiről esetleg rajongásuk tárgya még csak nem is sejt semmit. Mások ezzel mentegetőznek, amiért képtelenek továbblépni egy szakítás után. Én még mindig szeretem, én nem felejtettem el… Bezzeg ő… És ezzel bebetonozzák magukat a mártír szerepébe, akit mindenki sajnálni fog. Egy ideig.


 

Ha mégis elszántuk magunkat arra, hogy elszakadunk érzelmileg, akkor a következő módszerekhez folyamodhatunk:

-- Újrakeretezzük a történetünket, például igyekszünk másképp nézni szerelmünk tárgyára: ahelyett, hogy istenségnek képzelnénk, emberi gyarlóságaira fókuszálunk.

-- Eltereljük a figyelmünket mindenféle úton és módon. Erre bármi jó tulajdonképpen, amit szívesen csinálunk és ami leköt. Munka, tanulás, barátok, sport, új hobbi, új célok. Csak ne engedjük meg magunknak, hogy üveges szemmel bámuljunk a semmibe.

-- Barátoknál, családoknál keresünk támogatást. Ezért is jó, ha akkor sem hanyagoljuk el őket amikor szerelmesek vagyunk.

-- Megválasztjuk, milyen helyzetekbe megyünk bele és miket kerülünk el. Nem nézegetjük a képeit, nem követjük a szociális médiában, nem járunk véletlenül arra, amerre ő szokott, nem kérdezősködünk felőle közös barátoktól. Elkerüljük a leggyakoribb csapdákat, amelyeket visszadobnának a függőségbe.

-- Meggyőzzük magunkat arról, hogy az örök sóvárgás és a továbblépésre való képtelenség nem dicsérendő, nem bizonyíték arra, hogy javíthatatlanul romantikus természetűek vagyunk és senki nem fogja díjazni, ha beleragadunk az adott helyzetbe. Nincs semmi fatális abban, hogy pont egy adott emberbe szerettünk bele. Nem eleve elrendelt és nem az istenek akarata. Vagyis nyugodtan le is építhetjük magunkban ezt a meddő érzést, ami nem visz sehová.

Persze nem egyszerű szembe menni azzal a millió filmmel, regénnyel és szerelmes slágerrel, amely folyamatosan azt hirdeti, hogy ne fogadd el, ha nem viszonozzák a szerelmed, tarts ki akkor is, ha semmi remény, próbáld meg visszahódítani, menj el a világ végére is, csak szerezd vissza és így tovább.

Nem, a szerelem nem győz le mindent és nem lehet bárkit meg- vagy visszaszerezni. Be kell látnunk, hogy ha nem kölcsönös valami, akkor úgyse működne, bármennyire is kifestettünk magunknak, hogy jó lesz.

Hagyjunk magunknak időt arra, hogy megszabaduljunk a rajongástól, de ne húzzuk túlságosan sokáig. Évekig semmiképp. Csak elmegy mellettünk az élet, nem tapasztaljuk meg egy boldog kapcsolat áldásait, mert lehetetlen ábrándokat kergetünk. Hacsak nem azért csináljuk, mert valóban félünk egy valódi emberi kapcsolattól, szabadítsuk fel elménket és nyissunk újabb érzések felé.