Hogyan telt a 2015-ös éved társkeresési szempontból?

December végén, január elején hajlamosak vagyunk visszatekinteni az elmúlt évre: melyek voltak a fontos események, mit értünk el, mit veszítettünk, mire emlékszünk szívesen, mit felejtenénk el, de nem tudunk, mi az, ami egy adott pillanatban fontosnak tűnt, és mostanra kiderült, hogy egyáltalán nem volt fontos...

Nem hülyeség mindezt átgondolni, mert sokmindent tanulhatunk önmagunkról és érdekes következtetéseket vonhatunk le a jövőre nézve.

Nem tudom, ki hogy van vele, de mikor aktív randizó korszakomat éltem, én pontos könyvelést vezettem arról, hogy hány emberrel találkoztam, az egyes emberekkel hányszor, és persze, hogy lett-e az egésznek folytatása. Például meg tudom mondani, hogy az összes férfi közül, akivel randiztam, hány százalék tetszett igazán. Megfigyelhetőek nagyon aktív időszakok, és nagyon passzívak, amikor épp kiábrándultam a folyamatból. 

Ha komoly társkeresési szándékkal indulunk neki a dolognak, és egy évben kevesebb, mint 10 új partnerrel találkozunk, de úgy, hogy egyikkel sem jövünk össze, akkor joggal vetődhet fel a kérdés, hogy nem vagyunk-e túl passzívak. Van, aki az évi 1-2 randira is nagyon nehezen szánja rá magát, és mivel egyik sem üt be, elkönyveli, hogy abban az évben neki már nem is lehet sikere. Mit mondjak: nagyon rossz stratégia. Ha nem adunk magunknak folyamatosan esélyeket, akkor nem mozdulunk el a holtpontról.

Persze a másik véglet sem sokkal jobb: nem kell heti több új partnerrel találkozni, csak azért, hogy úgy érezzük, na, teljesítettük a penzumot. De érdemes kitűzni valamilyen célt, ha tudjuk magunkról, hogy könnyen feladjuk, vagy könnyen túlpörgünk. 

Nem vagyok egyébként a túlságosan is tudományos alapú társkeresés híve, mint az a lány, aki meghekkelte a társkeresőt, és matematikai alapon választotta ki az ideális partnert (sőt, még fake profilokat is létrehozott, hogy elterelje a többi nő figyelmét az őt érdeklő férfiakról, így csökkentve a versenytársak esélyeit), de szerintem sem árt némi rendszert vinni az egészbe. 

Az elmúlt évről készülő számadás például megmutathatja nekünk, hogy hány hetet vagy hónapot vesztegettünk reménytelen esetekre, és ez mennyire viselt meg bennünket, vagy hány tökéletesen felesleges randira mentünk el, csak, mert úgy éreztük, hogy tennünk kell valamit. Ha hasonló helyzetbe kerülünk a jövőben, talán már nem vesztegetünk hónapokat olyanokra, akikről az elején tudni lehet, hogy túl messze laknak, úgysem akarnak komoly kapcsolatot, félnek a személyes találkozástól, satöbbi... 

De azt is megmutatja, hogy milyen randitípusok nem valók nekünk,  melyek azok a jellemvonások egy partnerben, amelyek nagyon vonzóak, de amelyek miatt mindig rosszul végződnek az ismerkedések, finomíthatunk azon a képzeletbeli (vagy valóságos) listán, amelyen az elvárásaink szerepelnek. Majdhogynem minden jelentőségteljesebb randi változtathat egy kicsit a prioritásainkon, ha hajlandóak vagyunk odafigyelni arra, hogy valójában mi történt. 

Például módosíthatunk a korhatáron, a fizikai jellemzőkön, azon, hogy dohányost vagy nem dohányost keresünk-e (vagyis elfogadunk-e dohányost annak ellenére, hogy eddig kifejezetten kizártuk): egy-egy konkrét személy nyújtotta kellemes élmény ráébreszthet arra, hogy bizonyos dolgoktól talán túlságosan is elzárkóztunk. Más témákról meg kiderülhet, hogy fontosabbak, mint véltük.

Az új év arra is nagyszerű alkalom lehet, hogy újrafogalmazzuk a profilunkat, új képet tegyünk fel, esetleg teljesen új regisztrációt készítsünk. Ne sajnáljuk az időt se a számadásra, se a tervezésre, mert így sokkal nagyobb esélyünk van a szokott kerékvágásból kikerülni, mint akkor, ha makacsul alkalmazzuk az eddigi, sikertelen módszereinket. 

Boldog új évet!