Hogyan tegyünk szert új barátokra felnőtt korunkban?

Vannak, akik már gyerekként sem barátkoztak könnyen, de felnőtt korban új barátokat szerezni még nehezebb feladatnak tűnik. Főleg azok számára, akik zárkózottabbak, félénkebbek, kevesebb az önbizalmuk, és ráadásul nem egy nagy munkahelyen dolgoznak, hanem egész nap egyedül gubbasztanak home office-ban vagy állandóan utaznak, esetleg olyan helyen dolgoznak, ahol nem találtak barátokra.
De miért is lenne érdekes egy társkereső blogon a barátokról írni?

Egyrészt azért, mert baráti körben is lehet partnert találni, másrészt azért, mert egy barátságból is lehet párkapcsolat, ráadásul a barátkozás megtanulása során olyan képességekre tehetünk szert, amelyeknek nagy hasznát vesszük társkereséskor is. Hiszen arról van szó, hogy vadidegen emberek egyszer csak közel kerülnek egymáshoz és fontossá válnak egymás számára.

Marisa Franco pszichológus szerint hét lépés kell ahhoz, hogy felnőtt létünkre barátokra találjunk a való életben.



1. Higgyük el magunkról, hogy az emberek kedvelnek minket!

Felmérések szerint sokan hiszik azt, hogy nem kedvelik őket. Ezek persze nem a laza, önbizalomtól duzzadó vagy éppen arrogáns emberek, mert ők vagy nem hiszik ezt, vagy nem érdekli őket. Ha olyan családból jöttünk, amely kételyt ébresztett bennünk azt illetően, hogy mennyire vagyunk kedvelhetőek, szerethetőek, akkor nehezen fogjuk elhinni, hogy nincs velünk semmi baj.

A probléma ezzel az, hogy aki bebeszéli magának, hogy őt utálják, az úgy fog viselkedni, hogy a végén tényleg utálják. Aki meg elhiszi, hogy szeretik, azt tényleg sokkal könnyebben elfogadják.


2. Ne várjuk, hogy a barátság természetes módon, úgymond magától alakuljon ki!

Ha sok filmet, sorozatot nézünk (és ha nincsenek barátaink, ez valószínűbb), akkor azt látjuk, hogy a történetekben a barátság csak úgy, szinte önkéntelenül alakul ki, így tudatosan tenni érte béna, lúzer dolognak tűnik. De ezek az alkotások nem ábrázolhatják, hogy valaki új városba költözik és hónapokig senki nem áll szóba vele, mert akkor nincs sztori, nincs bonyodalom, nincs miért nézni a sorozatot. Vagyis mesterségesen teremtenek olyan „véletlen” helyzeteket, amelyek iszonyat gyorsan nagyon közel hoznak embereket egymáshoz. A való életben persze nem szeretnénk, ha olyan dráma venne körül minket, ami könnyedén közelebb hozna ismeretlenekhez, pedig a különleges illetve veszélyhelyzetek járhatnak ilyen következményekkel.



3. Járjunk el olyan társaságba, ahol hasonló érdeklődésű emberek vannak!

Ha nincsenek se extrém események, se nagyobb társasági együttlétek az életünkben, meg kell teremtenünk a magunk közegét, ahol egyáltalán barátkozni kezdhetünk. Csakhogy a barátság organikus (önkéntelen) kialakulásához két dolog kell:

a) Nem tervezett (sőt, sokszor kényszerű) és rendszeres találkozások (iskola, munkahely, sportklub, hadsereg), ahol sok lehetőleg hasonló korú ember van együtt

b) Közösen megélt sebezhetőség
Felnőtt korban ez sokkal kevésbé jellemző, főleg manapság, mint fiatalon. Iskolába mindenkinek kell járnia, de munkahelye már nem mindenkinek van, de ha van is, nem biztos, hogy bejár, illetve lehet, hogy csak nagyon kevés emberrel találkozik és azok között nincs igazán szimpatikus.

Aki meg olyan jellegű munkát végez, amelyhez nem kell másokkal egy térben tartózkodni, az egyáltalán nem kerül olyan helyzetbe, hogy ráadásul még sebezhető is legyen. Nyilván direkt nem is akar senki sebezhető lenni, pedig a közös ellenség, főleg a nyakunkon ülő, együttes erővel utált főnök vagy egész hierarchikus rendszer kovácsolja össze igazán az embereket.

Ha nincs ez a hasznos ellenség, és nem kényszerülünk nap mint nap eljárni valahová, akkor magunknak kell közösséget találnunk.


4. Küzdjük le a rejtett és a nyílt elkerülést egyaránt!

Introvertált és félénk emberek azonban még egy közösségbe kerülve is képesek elkerülni a barátkozást. Ha a nyílt elkerülést (vagyis azt, hogy otthon maradjanak) már leküzdötték, tudnak úgy jelen lenni valahol fizikailag, hogy szellemileg egészen másutt járnak. Elvonulnak egy sarokba telefonozni vagy olvasgatni, eleve kerülik a közvetlen interakciókat.

Ha barátkozni akarunk, akkor ezt sem engedhetjük meg magunknak, ki kell használnunk az alkalmakat, amelyeken közvetlenül megszólíthatunk embereket, bemutatkozunk, érdeklődünk irántuk. Lehet, hogy kifejezetten feladatként kell ezt kitűznünk magunk elé, mert automatikusan nem fog menni.



5. Legyünk kitartóak!

Ha már elkezdtük a folyamatot, ne hagyjuk, hogy átmeneti kudarcok visszavessenek. Nem lesznek az első pár alkalommal barátaink, sőt, lehet, hogy egy fél év múlva sem… De ha gyakran eljárunk egy adott közösségbe, akkor nagyobb eséllyel fognak velünk szimpatizálni, mert már az szimpátiát generál, ha ismerős az arcunk. Persze az is fontos, hogy kedvesen és nyitottan viselkedjünk.


6. Szorgalmazzuk a kizárólagosságot!

Az egyik legnehezebb lépés a felületes barátkozást intimebb szintre vinni. Főleg, ha alapvetően bizalmatlan a természetünk és már mi magunk is gyanakodni kezdünk, ha valaki kifejezetten irántunk érdeklődik. Ha rögtön az jut eszünkbe, hogy akar tőlünk valamit és nem az, hogy esetleg kedvel.

Barátság viszont nincs intimitás nélkül, tehát ahhoz, hogy igazán a barátunk legyen valaki, kell, hogy kettesben is töltsünk időt. Ha csak a csoporttal együtt mozgunk, akkor az nem barátság, maximum haverság.

A kizárólagosság persze nem azt jelenti, hogy ki kellene sajátítanunk a másik embert, hanem azt, hogy legyenek kettesben töltött időszakok, amelyekben csak egymásra figyelünk. Másképp nem lesz mély a kapcsolatunk, nem működik majd barátságként.


7. Fejezzük ki nyíltan, ha kedvelünk valakit!

Ugyancsak nehéz felvállalni annak kifejezését, hogy valakit őszintén kedvelünk. Extrovertált emberek ezt játszi könnyedséggel megteszik, de egy intrónak borzalmasan nehezére esik, úgy érzi, szakadékba ugrik attól, hogy először vallja meg egy „idegennek”, hogy kedveli. Viszont enélkül nehezen nyerhetünk meg egy másik embert, egyszerűen egyértelműen tudnia kell, hogy szimpatizálunk vele.

Az IRL ismerkedést tehát jól fel kell építeni, de ha nagyon nem megy egyedül, célzottan kereshetünk például pszichodráma csoportot is magunknak, ahol biztonságos környezetben tanulhatjuk meg ezeket a képességeket.