Honnan láthatod, hogy valaki nincs még túl az exén?

Sokan vágnak bele ismerkedésbe röviddel egy szakítás után, amikor még valójában egyáltalán nem jöttek ki érzelmileg az előző kapcsolatból. De eltelhetett akár több hónap is, ritkább esetben több év… és az illető még mindig rágódhat azon, hogy miért is hagyták el vagy miért volt kénytelen szakítani, pedig nem is akart volna (mondjuk egy félrelépés esetén).

Talán nem rögtön derül ki, hogy mennyire kötődik még az előző partneréhez (vagy akár a többel előzőhöz), de előbb-utóbb észre lehet venni, ha máshol jár az esze és nem az éppen formálódó ismerkedésünkre figyel, hanem a múlton gondolkodik.
  

Íme, néhány jellegzetes viselkedési mód:

1. Bármilyen témáról is van szó, lépten-nyomon beleszövi a történeteibe az ex viselt dolgait. Attól, hogy negatívan nyilatkozik róla, hogy szidja, hogy azt mondja, örökre végzett vele, még nem gyógyult ki belőle. Különösen árulkodó, ha újra és újra elmondja, hogy igazán mindegy, neki már nem is számít, de… és újra felsorolja a sérelmeit.

2. Akárhányszor szóba kerül a múltjának egy kis darabkája, aminek az ex is része volt, érzelmileg felzaklatja magát. Nem képes nyugodtan, derűsen beszélni a múltról, már a tény, hogy valami akkor történt, amikor együtt voltak, kizökkenti az egyensúlyából.

3. Vagy épp ellenkezőleg: egyáltalán nem hajlandó beszélni az exéről, kerekperec kijelenti, hogy az le van zárva és a nevét sem akarja kiejteni. Ha valaki összeszedte magát egy szakítás után, az képes beszélni a múltról és nem húz fel falakat az egész ügy köré. Attól, hogy kifejezetten tabusítunk egy exet, nem oldunk meg semmit, csak konzerváljuk a tőle kapott sebeket.

4. Nem ritkán hozza fel pozitív példaként és nosztalgiázik vele kapcsolatban, fejezi ki, hogy ezt vagy azt mennyire jól csinálta (esetleg érezteti, hogy jobban, mint mi), és nem próbálhatnánk meg mi is úgy…

5. Feltűnően ragaszkodik az extől kapott ajándékokhoz, a fotója kint van a falán, emléktárgyakat őrizget, amelyeket tőle kapott vagy együtt szereztek be, ha bárki azt javasolja, hogy pakolja el ezeket a holmikat, mert nem tud továbblépni, azt bizonygatja, hogy de, már továbblépett, de túlságosan hozzászokott ezekhez a tárgyakhoz.

6. Figyeli az ex életének alakulását a közösségi médián, közös barátok és az ex családtagjai bejegyzéseit, fotóit is nézegeti, hátha valami nyomra bukkan, amiből kiderül, mi a helyzet az exével. Rosszabb esetben maliciózus kommenteket is odabiggyeszt a kiposztolt képek alá.

7. Állandó kapcsolatban van az exével vagy legalábbis megpróbál kapcsolatban maradni vele, noha ez láthatólag nem tesz jót a lelki békéjének. De képtelen visszafogni magát, felhívja vagy üzenetet ír neki, találkát beszél meg vele, esetleg megpróbálja visszakönyörögni magát.

8. Nem igazán lehet rajta érezni, hogy a jelen kapcsolatra koncentrálna, hogy abba feccölne időt és energiát, inkább az a benyomásunk, hogy nincs meggyőződve arról, hogy akarja ezt a kapcsolatot, nagyon is ambivalens, egyik nap nyomul, másik nap hirtelen nem ér rá, rengeteg a dolga. Átlátszó kifogásokkal hátrál ki mindenből, ami abba az irányba mutatna, hogy elmélyítse az új partnerrel folytatott ismerkedést.

Mit lehet kezdeni egy ilyen helyzettel?

Nagyon nem mindegy, milyen régen szakított az illető azzal az exszel, akit nem tud kiverni a fejéből: ha a dolog még friss, akkor remélhetjük, hogy majd túlesik rajta. De ha jóval hosszabb idő telt el és főleg, ha nem képes leszokni arról, hogy teljesen nyíltan emlegesse és összehasonlításokat tegyen, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy mennyire számíthatunk a partnerre érzelmileg. Vajon akar-e bennünket, vagy csak jobb híján van velünk, amíg nem talál jobbat (vagy vissza nem fogadja az exe).

Komolyabb kapcsolatot erre aligha lehet építeni, valami lazábbat még talán. Ha maga az érintett is felismeri, hogy képtelen egyedül lezárni a múltat, érdemes szakemberhez fordulnia… De ezt mindig neki kell akarnia, különben értelmetlen lenne.