Meddig tart a szerelem?

A kérdés az, hogy melyik fajta szerelem. A szenvedélyes szerelem időszaka? Vagy a mély elköteleződéssel járó társszerelem? A tapasztalataink azt mondják, hogy a szenvedélyes, őrült szerelem egy idő után csökken, és átadja a helyét egy mélyebb, tartósabb szerelemnek. A jó hír az, hogy ez utóbbi életünk végéig is tarthat.

A szenvedélyes szerelem elmúlik

A szenvedélyes szerelem – a kapcsolatok első szakasza – nem tart örökké. A pszichológusok úgy becsülik, hogy pár hónapig, legfeljebb két évig tart ez az időszak.

Ebben a szakaszban a saját vágyképeinket vetítjük a másikra, és emiatt látjuk őt szinte tökéletesnek. Csakhogy ez nem a realitás, mert a másik a legritkább esetben olyan, amilyennek mi az első hónapokban látjuk. Amikor pedig erre rájövünk, borzasztóan csalódottak lehetünk. Sokan azt mondják: „rájöttem, hogy mégsem te vagy az Igazi, inkább szakítsunk!”. És kezdik elölről a keresést, mert a szenvedélyes szerelmet keresik, nem az igazi társat.

Ráadásul óriási tévhit az is, hogy a szerelemmel célba érünk, mint a hősök a mesében. Mi nem élünk boldogan, amíg meg nem halunk. Rá kell jöjjünk, hogy attól, hogy társat találtunk, nem szűntek meg a problémáink, csak átalakultak, újak jelentkeztek. Például gondjaink lehetnek az együttélés kialakításával, az elköteleződéssel. Ez ismét csak csalódás.

További csalódásra ad okot, hogy a másik sem lát többé minket tökéletesnek. Az elmúlt hetekben megélhettük, hogy a párunk számára mi vagyunk a legtökéletesebb lények a világon, most meg hirtelen kritizálni kezd, és a felfújt önbizalmunk úgy olvad el, mint a hó.

Ez legalább három, különböző csalódási lehetőség, amit számtalan párkapcsolat nem is él túl. Ráadásul sokan azt hiszik, hogy a szerelem azonos a szenvedélyes szerelem időszakával, és amikor csökkeni érzik a lángolást, azt gondolják, itt a vége a kapcsolatnak, mert ez már nem szerelem. Pedig ez még egyáltalán nem jelenti a szerelem végét!

Még jó, hogy véget ér a szenvedély…

Valójában teljesen normális, hogy véget ér a szenvedélyes szerelem időszaka. A szenvedélyes szerelem hetei, hónapjai alatt tombolnak bennünk a hormonok, és ettől olyan állapotba kerülünk, mint egy aktív drogos. A szenvedélyes szerelem tényleg módosult tudatállapotot okoz, és olyan, mint egy szenvedélybetegség kezdete.

Ha még emlékszel ilyen időszakra az életedből, talán felrémlik, hogy nem tudtál enni, aludni, képtelen voltál a munkádra koncentrálni, elhanyagoltad a többi kapcsolatodat, és csak az volt fontos, hogy minél több időt az imádottaddal lehess, ő töltötte be minden gondolatodat. Ha ez az időszak örökké tartott volna, ma már csontsovány lennél, a kimerültségtől nem bírnál bejárni dolgozni, és amúgy sem tudnál a munkáddal foglalkozni.

Szerencsére a biológia gondoskodott róla, hogy ez a hormonkoktél idővel csökken a szervezetünkben, és ismét képesek vagyunk normálisan működni.

Társszerelem

Azok a szerencsés párok, akik képesek átvészelni a hormonok csökkenésének idejét, együtt maradnak, és megélhetik a szerelem egy következő szakaszát, a társszerelem időszakát. Ennek az a jellemzője, hogy a felek teljes mértékben elköteleződnek egymás iránt. A két lélek összeolvadása után ismét megjelennek az énhatárok, de ezzel együtt megjelenik az intimitás is a kapcsolatban.

A társszerelemnek három fő jellemzője van: intimitás, szenvedély, elköteleződés. Az intimitás őszinte önfeltárást jelent, amikor nem kell megjátszanunk magunkat, lehetünk olyanok, amilyenek vagyunk, mert a másik pont így szeret minket. Ez a fajta lelki közelség, bizalom úgy jön létre, hogy bátran megosztjuk egymással életünk történéseit, az érzéseinket, vágyainkat, szükségleteinket. És jó esetben erre elfogadást kapunk válaszként.

A szenvedélyt szerintem nem kell magyarázni: erotikus érdeklődést és szexuális beteljesedést jelent. Az elköteleződés pedig tudatos döntés arról, hogy a partnerünk mellett szeretnénk maradni, és vele megelégszünk, nem kacsingatunk kifelé a kapcsolatból.

Amikor mindhárom elemet egyensúlyba tudjuk hozni, akkor beszélhetünk beteljesedett szerelemről, ami ritka, mint a fehér holló. Ennek az az oka, hogy a pár tagjai gyakran más-más elemet tartanak fontosnak a kapcsolatukban. A férfiak gyakrabban helyezik a hangsúlyt a szenvedélyre, a nőknek pedig az intimitás és az elköteleződés fontosabb. Nagy művészet összehangolni az igényeket.

Mégis azt kívánom neked, kedves Olvasó, hogy juss el idáig, és éld meg a társszerelem beteljesedettségét!

Ha elakadtál az ide vezető úton, gyere el társkereső coachingra, és megkeressük a te legjobb megoldásodat!