Merjünk-e vakrandizni?

Az online társkeresésben egyre nagyobb hangsúlyt kap a kinézet, még akkor is, ha mindannyian tudjuk, hogy a profilkép sokszor nem tükrözi a valóságot. Olykor sokkal szebbet mutat, mint a realitás, olykor meg sokkal csúnyábbat, esetleg csak teljesen mást. Mégis nagy a kísértés, hogy a másodperc tört része alatt döntsük el, tetszik-e valaki vagy sem, amikor még csak a fotóját láttuk.

Nyilván nem csak a modell szépsége vagy a vonzó külső hiánya döntő ilyenkor: amit az egyik szépnek lát, attól a másik visszariad, hiszen egyes férfiak a sokat sminkelő, babaarcú lányokra buknak, mások meg a természetességre és a szabálytalan vonásokra. A profilképeink persze nem csupán a külsőnkről adnak információt, hanem más dolgokat is közölnek rólunk: mennyire fontos nekünk a pénz, a társadalmi státusz, mennyire vagyunk sportosak, mennyire szeretünk olvasni, kávézni, kirándulni, utazni, állatokkal foglalkozni, és így tovább. Sok profilkép mesél egész regényeket a tulajdonosáról, de nem biztos, hogy ettől tisztán fogunk látni.

Például gondolhatjuk azt egy lányról, hogy Barbie-babásan néz ki, mert olyan képet tett ki magáról, de a való életben sose néz ki így - ez vagy csalódást vagy kellemes meglepetést okozhat, ha élőben találkozunk vele. Vagy hihetjük azt, hogy egy pasinak menő autója van, pedig csak a barátja verdájának támaszkodik, és nincs is kocsija egyáltalán. Arról nem is beszélve, hogy a huszonévesnél idősebbek sokszor tesznek ki magukról régi fotókat, amelyeken egész másképp néznek ki, mint a valóságban. 

De mi van, ha egy profilhoz nincs kép? Tudom, sokkal nehezebb beszédbe elegyedni kép nélkül, de azért nem lehetetlen. És érdemes is kipróbálni: igaz, ebben az esetben a verbális kommunikáció lesz a szűrő. Több időbe telik, míg összeismerkedünk, de egészen más módon közelítünk egymáshoz...

Ha aztán rászánjuk magunkat a találkozásra, mert annyira jólesik a levelezés, beszélgetés a következő dolgokra érdemes figyelnünk:


1. Jól válasszuk meg a találkahelyet, és egyezzünk meg valamiféle megkülönböztető jelben, amiről felismerjük egymást. Persze, az sem árt, ha telefonszámot cserélünk! Olyan helyet válasszunk, amit ismerünk és ahol kellemesen érezzük magunkat, ahol nyugodtan lehet beszélgetni. Erdő, utca, vidámpark, mozi nem igazán szerencsés.

2. Legyünk mindenre felkészülve! Mivel a vakrandi alapja, hogy előtte nem láttuk a másikat, lehet, hogy egészen más, mint amilyennek a szövege alapján elképzeltük. Ha nem tetszik fizikailag, akkor is maradjunk udvariasak és ne rohanjunk el. Tartozunk egymásnak azzal, hogy heteken tartó levelezés után úgy is leülünk beszélgetni, ha tudjuk, hogy ebből legfeljebb barátság lehet.

3. Ne szánjunk a randira egy óránál többet, és ezt eleve közöljük is az illetővel. Így nem keveredünk kellemetlen helyzetbe, ha nem túl kellemes a csevegés. Egy órát csak kibírunk azzal, akivel órákig kommunikáltunk korábban.

4. Mint minden online ismerkedésnél, ennél is igen kellemetlen, ha nem tudjuk, a másik is szimpatizál-e velünk, illetve, ha tudjuk, hogy mi nem, és ezt nem bántóan akarjuk a partner tudtára adni. Legyen udvarias tervünk arra is, hogy finoman közöljük: nem erre számítottunk, de arra is, ha szívesen folytatnánk. Persze nagyon sokan tesznek úgy az első randinál, mintha akarnának folytatást, pedig nem... Ez is egy módszer, az a lényeg, hogy túl nagy reményeket ne ébresszünk a partnerben, ha eldöntöttük, hogy ennyi volt...

5. Randi után illik röviden jelentkezni: ha a randin mégse került sor annak megtárgyalására, hogy legyen-e folytatás, utána ezt megtehetjük. És ha valaki amúgy szimpatikus, de erotikus/romantikus értelemben nem vonz, attól még tovább tarthatjuk a kapcsolatot és lehetünk barátok is.