Félreértett testbeszéd

Sokan gondolják, hogy azóta nem értjük egymást, mióta feltaláltuk a szavakat. Aki csak nonverbálisan kommunikál, az nem tud hazudni. Na jó, ez nem igaz: kevesebbet hazudik. Mindenesetre a beszéd sokszor a valóság elfedésére szolgál. De sajnos abban is elég gyatrák vagyunk, hogy egymás testbeszédét értelmezzük. Főleg, ha olyanokkal kerülünk szembe, akik tudatosan használják a testüket a másik megtévesztésére, vagy egyszerűen csak az ellenkező nemhez tartoznak.


Mosoly és intim közelség

Az egyik leggyakoribb félreértés a mosolyt illeti. Egyes férfiak például azt gondolják, hogy ha a nők mosolyognak, akkor az bátorítást jelent. Ha például rámenősen udvarolnak, nyomulnak és a nő zavarában nem tudja, mit csináljon, akkor sokszor kényszeredetten mosolyog. De a kényszeredett mosoly nagyon másképp néz ki, mint a valódi. Ha egy kicsit odafigyelünk, rájöhetünk, hogy a valódi bátorításhoz és derűhöz az is kell, hogy a szemekben üljön az a mosoly. Ha látszanak a szarkalábak, akkor az illető tényleg mosolyog. 

Persze az, aki ezt könnyedén felismeri, általában nem is azzal a problémával küzd, hogy mindenki le akarja pattintani. Hiszen a lepattintás szándéka már eleve abból fakad, hogy a férfi, aki a testbeszédet rosszul értelmezi, alkalmazni sem tudja megfelelően. Túl hamar és túl erőszakosan tör előre, nem tartja tiszteletben a térközszabályozás normáit, fenyegetően, bosszantóan lép fel, pedig csak hódítani akar. Vagyis nem a mosoly félreértése az első probléma.

Térközsszabályozás

A résztvevők közötti viszony és a kommunikációs feltételek figyelembevételével négy távolságtípust különböztetünk meg:

1. Bizalmas és intim távolság: 0 – 0,5 méter.

2. Személyes távolság: 0,6 -1,2 méter.

3. Társasági távolság: 1,2 – 3,3 méter.

4. Nyilvános távolság: 3,3 – 7,5 méter.

A hazug ember és a sánta kutya

Sokan hisszük azt, hogy pontosan képesek vagyunk megállapítani, mikor próbálnak meg átverni. Főleg, ha még néztük a Hazudj, ha tudsz című sorozatot. Csakhogy ez egyrészt nem egzakt tudomány, másrészt annyi mindenre kéne egyszerre figyelnünk, hogy arra általában képtelenek vagyunk. Sokszor nem is igazán fontos, hogy valaki be akar-e csapni, hiszen csak jelentéktelen dolgokról van szó, így a kis füllentésekhez tartozó testbeszédre nem sípol be a riasztónk.

A hazug ember nem valami külön állatfaj, kisebb-nagyobb mértékben mindannyian azok vagyunk, és nagyon sokszor megússzuk. Az sem véletlen, hogy a poligráffal végzett vizsgálatok soha nem perdöntőek: még a gépet is be lehet csapni, hát még egy átlagembert.


Az érintés üzenete

Az is gyakori feltételezés, hogy ha valaki megérint minket, akkor az a vonzalom illetve a jóindulat jele. Valószínűleg ezért kapnak azok a pincérnők több borravalót, aki számlaadásnál finoman hozzáérnek a vendég kezéhez.

De sok más oka is lehet annak, ha valaki megérint minket. Lehet, hogy "le akar nyomni", vagyis azért érint meg, hogy jelezze: ő irányít. Előfordul az is, hogy egyszerre jelzi a dominanciát és a vonzalmát, de nem jó értelemben: a hatalmával visszaélve akar szexuális közelséget. (Jellemzően férfiak.)

Az érintést be lehet vetni csábításnál: mikor a nő könnyedén megérint egy férfit, sokszor nem igazi vonzalom vezeti, csupán el akar érni valamit, manipulálni akarja a férfit, el szeretné hitetni vele, hogy lenne esélye nála. Vagy úgy tesz, mintha gyenge lenne, segítségre szorulna. Ennek a fajta beetetésnek igen kevés férfi tud ellenállni, főleg, ha nagyon csinos nő felől érkezik.

Léteznek olyan emberek, akik állandóan keresik a fizikai kontaktust, talán, mert ez fakad a személyiségükből, és persze rengeteg múlik a kultúrán, a neveltetésen. Egy olasz sokkal inkább hajlamos megérinteni valakit, mint egy német. De a közvetlenség nem mindig jelenti azt, hogy valóban rokonszenvezik velünk. Lehet, hogy csak ránk akar tukmálni valamit.

A testbeszéd tehát lehet ugyanolyan becsapós, mint a verbális kommunikáció. De mindkét téren sokat fejlődhetünk, ha igazán rászánjuk magunkat.