Mi az, ami arra késztet valakit, hogy viszont akarjon látni?

A randizás egyik legrosszabb pillanata (inkább órákban mérhető ez az időszakasz), amikor kiderül, hogy akivel mi szeretnénk még találkozni, az ugyanúgy érez-e, mint mi. Nagyon ritka, hogy a dolog egyértelmű, mert annyira kellemesen alakult az első találkozó. És az sem feltétlenül mérvadó, hogy az ember ott, helyben mit mond.

Találkoztam már olyannal, aki kijelentette: ő készen áll rá, hogy másnap találkozzunk, de soha többé nem láttam. Egyszerűen könnyebb volt ezt mondania, miközben teljesen mást gondolt. És volt olyan, hogy annyit mondtunk egymásnak: nincs ellenünkre a dolog, de soha többé nem kerestük egymást. Lehet, hogy ott és akkor nem is sikerül eldönteni, szeretnénk-e a folytatást, aztán elemezzük a találkozót és egyre inkább úgy érezzük, hogy nem, ennek nincs értelme. Általában egész kicsi gesztusok számítanak ilyenkor, amelyekből messzemenő következtetéseket vonunk le.

Egyértelmű, hogy akár randizásról van szó, akár bármilyen más kapcsolatról, olyan embereket akarunk viszontlátni, akiknek a társaságában jól éreztük magunkat. Akikkel kellemes volt együtt lenni, mert nem okoztak bennünk feszültséget, nem hoztak zavarba, nem sértegettek, nem tolakodtak… Vagyis a vonzerő titka nem annyira a tetszetős külső és a lehengerlő stílus, hanem az, ahogyan a másik társaságában érezzük magunkat. Sőt, amilyen embernek a másikkal érezzük magunkat.

Vonzódunk azokhoz, akik boldoggá, reménykedővé és optimistává tesznek minket, akik mellett csak úgy repül az idő, akik azt az érzést keltik bennünk, hogy a világ tulajdonképp nem is olyan pocsék hely… Mikor elmennek, újra látni akarjuk őket.

Noah Eisenkraft és Hillary Anger Elfenbein a "The Way You Make Me Feel" (Hogyan érzem magam tőled, 2010) című munkájában azt vizsgálta, hogy az emberek milyen módon befolyásolják mások érzéseit. 48 csoport adatait vizsgálva bizonyítékot találtak arra, hogy egyértelmű különbség van aközött, ahogy az emberek érzik magukat és ahogy mások érzik magukat az ő hatásukra.

Minél pozitív hatással van valakinek a jelenléte másokra, annál többen tartják őt közeli barátjuknak. Akik rendelkeznek azzal az adottsággal, hogy jó érzéseket képesek kelteni másokban, azok könnyebben váltanak ki romantikus érdeklődést is.

Raul Berrios és munkatársai a "Why Do You Make Us Feel Good?" (Miért érezzük jól magunkat a társaságodban) című kutatásukban (2015) azt vizsgálták, hogy ez a tulajdonság hogyan befolyásolja a romantikus érdeklődést. Kutatásuk során egy 40 ember részvételével lebonyolított villámrandi-sorozatot figyeltek meg, ahol minden résztvevő hat vagy hét ellenkező nemű partnerrel "találkozott.

A társadalmi kapcsolatok modelljének elemzésével megerősítették, hogy a résztvevők nagyobb valószínűséggel akartak újra találkozni azokkal, akiktől általában kellemesen érezték magukat. Úgy tűnik tehát, hogy a pozitív érzelmek közvetítése elősegíti a romantikus vonzódást.

A kutatók azonban azt is megállapították, hogy azok az emberek, akik pozitív érzelmeket keltenek másokban, nem feltétlenül tapasztalnak meg maguk is pozitív érzelmeket. Vannak nagyon kellemes, nyitottnak látszó, empatikus személyiségek, akik valójában nem boldogok és nem tudják elengedni magukat, de megtanulták színlelni, hogy mennyire csodálatos minden. A jó érzések keltése az ő esetükben egyfajta szerepjátszás, és mindig eljön a pillanat, amikor ezt a szerepet már nem képesek tovább alakítani.

Aztán persze léteznek a profi utánzók, akik azért játsszák el a kellemes társaságot, az empatikust, a nyitottat, mert ezzel a módszerrel tudják behálózni a potenciális áldozatot, de valójában eszük ágában sincs hosszú távon jó érzésekkel eltölteni az illetőt.

Az képes hosszú távon igazán jó társaság és partner maradni, aki autentikus abban, ahogy viselkedik, akivel nem csak az első randi olyan kellemes, hogy viszont akarjuk látni. És persze előfordulhat, hogy az első randi még nem olyan zökkenőmentes, de valami megfog bennünket az illetőben.

Annyi biztos, hogy érdemes magunkat fejleszteni ebbe az irányba is: hogyan legyünk minél inkább összhangban önmagunkkal és hogyan éreztessük másokkal, hogy a világ jó hely és velünk lenni kellemes, olyasmi, amit érdemes megismételni.