* common.systemMessage *
Rendben
Mégsem
Írta: Verticordia , dátum: szep 03, 2016 , rovat: Egyéb | 0 komment
A férfiak nem akarnak házasodni, vagy már a nők sem? Fontos-e egyáltalán, hogy az együtt járásból valaha házasság legyen, vagy az együttélés is pont úgy megfelel? Tényleg nagyobb érzelmi biztonságot ad a házasság, vagy éppenséggel az a "baj" vele, hogy túl sok kötelezettséggel jár, és nehezebb kilépni belőle, mint egy szimpla együttélésből? Várniuk kell-e a nőknek arra a bizonyos sorsdöntő kérdésre, vagy feltehetik ők maguk? És mennyi idő múlva nem túl gyors a kérdés?
Jen Kim, egy amerikai bloggerlány már másodszor kérdezte meg a két éve vele együtt élő pasiját, hogy az mit gondol a házasságról. A válasz eléggé letaglózó volt: a férfi ugyanis valójában még csak el sem gondolkodott ezen a témán. Lehetséges az, hogy valaki együtt él egy nővel, aki már a fél világnak megírta, hogy férjhez szeretne menni (saját néven és fényképpel), és a pasija ennek ellenére még el se gondolkodott a dolgon? Szerintem nem lehetséges, de a lány jobb híján elfogadta, mint választ, és megelégedett azzal az ígérettel, hogy a nem túl mély gondolkodásáról nevezetes partnere elmereng a témán.
A sztori annyiban tipikus, hogy az utóbbi időben a nyugati férfiak tényleg egyre nehezebben szánják rá magukat a házasságra, ha egyáltalán, a nők pedig még mindig nagyobb számban vágynak rá - persze az is tény, hogy a nőknek korántsem mindegy, mikor kezdenek gyerekprojektbe, ezért az idő nem nekik dolgozik. De mi tartja vissza a pasikat a házasodástól, még abban az esetben is, amikor boldogok a kapcsolatukban?
Az egyik ok a válástól és annak érzelmi/anyagi/jogi következményeitől való félelem. A Cornell Egyetem demográfusai által publikált felmérés szerint a megkérdezett együtt élő párok kétharmad része kifejezetten tart a válástól és annak mindenféle következményeitől, ezért nem köt házasságot. Mivel a válások általában a férfiak számára jelentenek anyagi veszteséget, főleg olyan országokban, ahol még asszonytartás fizetésére is kötelezhetők, nem csoda, hogy alaposan meggondolják, belevágjanak-e az egészbe. Több olyan esetet is ismerek, ahol a párok majdnem tíz év együttélés után keltek egybe, de azt nem tudom, hogy a nők mennyire erőltették a témát, mindenesetre 9-10 év harmónia és boldogság után talán tényleg kisebb a kockázat, mint néhány hónap ismeretséget követően. Csak nem mindegy, hogy a házasságkötés pillanatában a nő hány éves, nem futott-e ki már az időből... (Már gyerekvállalás szempontjából.)
Bizonyos férfiakat az is visszatarthat, hogy nem érzik azt a bizonyos minden elsöprő szerelmet a partnerük iránt, amit szerintük érezniük kellene. Akár még a megismerkedésük módja is befolyásolhatja az érzelmeiket: ha semmi sorsszerű, semmi villámcsapás-jellegű dolog nem történt, lehet akármilyen jó is a kapcsolatuk, úgy gondolhatják, hogy még nem találták meg az igazit. Ezt persze óvakodnak közölni a barátnőjükkel, és amíg nem ismerkednek meg olyan nővel, aki úgymond fejbe kólintja őket, addig szívesen benne is maradnak ebben a kellemes, de számukra nem elég különleges kapcsolatban. Az, hogy a nőnek közben ketyeg az órája, és hogy ettől egyre frusztráltabb, kevéssé izgatja őket...
Egy másik lehetséges ok, ami visszatarthat párokat az elköteleződéstől, az a fajta kapcsolat, amelyben nem költöznek össze, de hol egyikük, hol másikuk lakásán alszanak. Tulajdonképp együtt élnek, de azért mégse egészen. Ami huszonéves korban nagyon kellemes, meg egy válás után, negyvenesként ötvenesként is ideális lehet, de pont a családalapítás szempontjából nem igazán kedvező.
Olyan véleményeket is olvasni, melyek szerint a nők ijesztik el a férfiakat a házasodástól. Ez sem újkeletű vád, mert ki ijesztené el őket, talán más férfiak? De mióta a nők egyre önállóbbak, egyre többet tanulnak, és egyre nagyobb eséllyel érvényesülnek a munkaerőpiacon, egyre igényesebbek is: ez pedig sok férfinak elveszi a kedvét az egésztől: nem szeretnek másodhegedűsök lenni. Egyre kevésbé bízhatnak abban, hogy ilyen nagy elvárásoknak eleget tudnak tenni, ahogy múltkor is volt szó róla, a nemek aránya is eltolódott, márpedig minél több a házasodni vágyó, magas színvonalú lány, és minél kevesebb az ilyen férfi, annál rosszabb helyzetben lesznek a nők.
Vannak olyan hangok, melyek szerint a nők dühösek és defenzívek, úgy nevelkedtek, mintha a férfiak az ellenségeik lennének, és nem csoda, ha így nem jutnak el a házasságig. (Azért ez eléggé általánosító, és biztos, hogy nem mindenkire igaz megállapítás.) Mérsékeltebb nézeteket valló szerzők egyszerűen leszögezik, hogy a papír nélküli együttélés a házasság minden pozitívumát megadja a férfiaknak, annak negatívumai nélkül, míg régen muszáj volt feleségül venniük a lányt, akire vágytak, ahhoz, hogy az ágyába jussanak, ma erre semmi szükség, akkor meg minek törjék magukat? (Bár tapasztalataim szerint egy sokéves együttélés nem sokban különbözik egy házasságtól, a nők fejében mégiscsak másképp csapódik le.) A már többször idézett Zimbardo például oldalakon keresztül azt bizonygatja, hogy a szimpla tény, hogy egy családban a szülők nem házasodtak össze, sokkal veszélyesebbé teszi a környezetet a gyerekek számára, amit azért erős túlzásnak érzek...
Visszatarthat a házasságtól férfiakat akár az is, ahogy az esküvőt a nő életének legfontosabb eseményévé fújják fel a magazinok, iszonyatos anyagi és logisztikai kihívás egy ilyen ünnepségsorozat megszervezése és lebonyolítása, és már egy esküvői magazin címlapja is elveszi egyesek kedvét a felhajtástól... (Persze lehet két tanú jelenlétében is házasodni, de ez megint olyasmi, amit a nők nem sűrűn díjaznak.) Olyan vélemények is léteznek, melyek szerint a szingli-élet dícsérete is negatív hatással van a házasulási szándékra... (Bár a szinglik inkább azt érezhetik, hogy a média nagy része állandóan ennek ellentétét szajkózza, és a házasság, a családi élet dicséretét zengi.)
Mit tehet az a nő, aki már nagyon várja, hogy a barátja megkérje a kezét, de a jelek szerint hiába? Megteheti azt, amit Jen Kim: rákérdezhet ő maga - de nem biztos, hogy jó ötlet egy legénykérés formájában dűlőre vinni a dolgot, inkább azt érdemes kideríteni, hogy a fiú egyáltalán gondolkodik-e az egész témán, mi a véleménye a házasság intézményéről általában, akar-e gyerekeket, satöbbi. Egy őszinte, jó kapcsolatban ezek a témák azért különösebb erőltetés nélkül is szóba kerülnek, akár más párok kapcsán. De ha a férfiak azt érzik, hogy bele akarják őket kényszeríteni valamibe, amihez nincs kedvük, akkor inkább menekülni fognak. Mindenesetre maga a tény, hogy valaki 2-3 év együttjárás után még nem lett menyasszony, nem tragikus, bár lehet, hogy nem lesz türelme kivárni a tizedik évfordulót...