Mikor állsz készen egy komoly kapcsolatra?

Maga a tény, hogy komoly kapcsolatra vágysz, még nem jelenti azt, hogy képes is lennél fenntartani egy hosszú távú kapcsolódást: lehet, hogy még nem hagytad magad mögött a legutóbbi exedet, nem vagy meggyőződve róla, hogy véget ért az előző történeted, kételkedsz önmagadban, nem hiszed, hogy téged is lehet szeretni, és így tovább.



Ha nem foglalkozol tudatosabban is ezzel a témával, és legszívesebben fejest ugranál egy elköteleződésbe, akkor nagy rá az esély, hogy csalódni fogsz. Vagy magadat bojkottálod, vagy olyan kapcsolatba mész bele, amelyről már az elején látni, hogy működésképtelen, sőt, esetleg mérgező is rád nézve.

Az egyik legjellemzőbb probléma azoknál, akik nem állnak készen, maga a tény, hogy a megbízhatóságot, a stabilitást unalmasnak, fantáziátlannak gondolják, míg az instabilitást, impulzivitást, kiszámíthatatlanságot iszonyatosan izgatónak. Ez persze az első napokban, hetekben érthető: ismerkedési fázisban tényleg hullámvasúton ülünk és még nem tudhatjuk, mire számítsunk, lesz-e valami a történetből, vagy a kísértetek csarnoka bővül plusz egy fővel.

Ha neten ismerkedünk, akkor nagyon sokan gyülekeznek már a kísértetek csarnokában, olyanok is, akikhez komoly reményeket fűztünk. Esetleg megbízhatónak is tűntek, hittünk abban, hogy működhet a történetünk. Nem feltétlen azért nem lesz ezekből hosszabb kapcsolat, mert nem vagyunk egymáshoz valók, simán lehet, hogy csak túl hamar feladtuk egy korai stádiumban vagy megsértődtünk valami kicsiségen, esetleg támadt egy rossz érzésünk, magunk sem igazán tudjuk megmagyarázni, miért.

A sok félbeszakadt kapcsolat még egyáltalán nem azt jelenti, hogy alkalmatlanok vagyunk komolyabb elköteleződésre, hiszen ez egyrészt két emberen múlik, másrészt lehetnek olyan véletlenek, amelyek keresztbe tesznek.

Mindenesetre aki hozzászokott, hogy egy évben több szenvedélyes kapcsolata is kezdődik a neten, amelyek pár hétig biztosítják számára a hullámvasutat, lehet, hogy nehezen fogja tudni megtalálni az izgalmat egy olyan kapcsolatban, amely már eljutott a stabilitási fázisba. Viszont komoly kapcsolat enélkül nem létezik. Nem akarhatjuk örökké fenntartani a kezdeti időszak izgalmait, bármilyen klassz érzés is az első csók, első szerelmi vallomás.



Az sem jó jel, ha nem tudjuk elengedni magunkat a kapcsolat alakulása során és megpróbálunk mindent ellenőrzés alatt tartani. Főleg nagyon rossz, ha kezdettől fogva azt tervezgetjük, hogy fogjuk megváltoztatni a partnert. Ha nem felel meg abban a formában, ahogy van már az elején, szinte biztos, hogy vagy nem nekünk való, vagy nem tudtuk még elengedni a kontroll iránti vágyunkat. Kiegyensúlyozott kapcsolatot nem lehet arra építeni, hogy rendőrként viselkedünk...

Például ha a partnerünk dohányzik, nem jelenthetjük ki, hogy azonnal le kell szoknia, ha együtt akar velünk maradni. Nem kérhetünk ekkora változást. Ha egy dohányossal nem tudjuk elképzelni az életünket, akkor ne válasszunk ilyen partnert, ha viszont túl fontos nekünk az illető, akkor tanuljunk meg együtt élni a cigivel. Persze azt elvárhatjuk, hogy ne otthon füstöljön, hogy fogat mosson, mielőtt megcsókolna... De ennél többet aligha...

Akkor sem állunk készen komoly kapcsolatra, ha nem tudjuk elhinni, hogy szerethetőek vagyunk, ha egyáltalán nem vagyunk képesek megbízni másokban. Nem azt mondom, hogy naivan higgyünk el minden bókot és túlzást, képzeljük bele minden ismerkedésbe a nászindulót. De el kell fogadnunk, hogy tényleg sikerrel járhatunk és ez nem sci-fi. Aki önmagát nem tartja elég jónak, kellemesnek, vonzónak, azt mások is csak nehezen fogják annak tartani. És nagyon fárasztó valakit arról győzködni, hogy tényleg tetszik...

Amíg nem tartjuk magunkat egyenrangúnak, amíg azt hisszük, hogy a másik tesz szívességet azzal, hogy bennünket választ, és természetesnek vesszük, hogy többet kell raknunk a kapcsolatba, mint amennyit kapunk tőle, amíg folyton félünk, hogy nem bizonyulunk elég jónak, és a másik bármelyik pillanatban találhat helyettünk valakit, mert szinte mindenki jobbnak tűnik... Addig nem leszünk képesek komoly kapcsolatot fenntartani.

Vagyis amíg nem jövünk tisztába a saját értékeinkkel és nem szeretjük önmagunkat eléggé, addig egy kapcsolat sem húzhat ki a slamasztikából. Csak komplikálni fogja az életünket, megoldani nem lesz képes.