Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Cookie beállítások
A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk
  • Alapvető működést biztosító sütik
  • Beállításokat tároló sütik
  • Statisztikai sütik
  • Marketing célú sütik

Hagyjunk fel egy időre a randizással?

Vannak pillanatok, órák, napok, sőt hónapok, amelyekben úgy tűnik, a randizásnak nincs értelme, puszta időpocsékolás. Akkor érezzük így, ha sorozatosan csalódunk, ha el sem jutunk a személyes találkozásig, vagy az első valós találka mindig kudarcba fullad, illetve, ha el is kezdődik valami, az hamar véget ér, és ismét a kiindulóponton vagyunk, mint egy rossz társasjátékban, amelyben van egy mező, amelyre lépve elölről kell kezdenünk a játékot.

Persze, mindenkinek lehetnek rossz pillanatai és korszakai, de a sikertelenség nagyon sokszor nem puszta balszerencse, hanem saját viselkedésünkből, hozzáállásunkból fakad. Lehet, hogy épp nem vagyunk olyan passzban, hogy komolyan akarjunk partnert, vagy csak azért törekszünk annyira a pártalálásra, mert rettegünk a magánytól és attól, hogy mit fognak rólunk gondolni, ha egyedül maradunk. Pedig annak a puszta ténye, hogy van valakink, még nem egyenlő a boldogsággal, és nem feltétlenül tesz jót nekünk - ha egyébként a kapcsolatnak több a negatívuma, mint a pozitívuma.

Mielőtt új kapcsolatba kezdenénk, vagy egyáltalán törekednénk arra, hogy legyen valakink, nem árt átgondolni néhány dolgot a korábbi partnereinkre és kapcsolatainkra vonatkozólag.


1. A legutóbbi illetve azelőtti szakításaink nem téptek-e fel bennünk gyermekkori sebeket?

Ha gyerekkorunkban nem bízhattunk a szüleinkben (illetve azokban, akik a szülői szerepet betöltötték az életünkben), és attól kellett félnünk, hogy cserben hagynak bennünket, minden egyes szakítás sokkal traumatikusabb élmény számunkra, mint olyasvalakinek, aki megbízhatott a szüleiben. De minél jobban félünk a szakítástól (tudván, hogy mennyire szörnyű élmény számunkra), annál inkább kapaszkodunk a partnerünkbe, aki annál kevésbé akar majd a kapcsolatban maradni. Így mi magunk teszünk meg minden azért, hogy elhagyjanak. Mielőtt a következő hasonló élménybe belemennénk, próbáljuk oldani a szorongásunkat.


2. Működőképesek voltak-e az eddigi kapcsolataink?

A diszfunkcionális, vagyis nem megfelelően működő kapcsolat rosszat tesz mindenkinek: ahelyett, hogy energiát nyernénk belőle és szárnyalni tudnánk, visszarángat és akadályoz. Ha úgy érezzük, hogy a partnerünk nem támogat, nem segít semmiben, kétségbe vonja a céljainkat és meg akarja határozni, mi a dolgunk, akkor a kapcsolatunk mérgező. Ha eddig több hasonló eset fordult elő velünk, jobb, ha utánajárunk, miért van ez, és addig nem kezdünk újabb kapcsolatba, amíg a problémát meg nem oldjuk.


3. Ha éppen pszichoterápia alanyai vagyunk, azt nem ássa-e majd alá egy új kapcsolat?

Noha a terápia egyik fő célja talán éppen az, hogy egészséges kapcsolatot tudjunk kialakítani, lehet, hogy egy új partner nem fogadja el, hogy kezelésre járunk, mert szerinte ez hülyeség, vagy attól fél, hogy "telebeszélik a fejünket", és ő rossz színben fog feltűnni, ha a kapcsolatunkról is szó esik. Természetesen vannak olyan partnerek, akik elfogadóan és támogatólag viszonyulnak a terápiához, de elég nehéz előre tudni, hogy kit sodor elénk az élet.


4. Eddigi kapcsolataink nem akadályoztak-e céljaink elérésében?

Ahogy a 2. pontban említettük, a nem jól működő párkapcsolat akadályoz és visszahúz, ahelyett, hogy könnyebb lenne elérni a céljainkat, úgy kell futnunk, mintha megbéklyóztak volna minket. Amíg nem tisztázzuk, miért kerülünk újra és újra mérgező kapcsolatokba, addig valószínűleg jobb, ha szüneteltetjük a randizást.


5. Ha a régi kerékvágásban haladunk, nem fogunk tudni jobb kapcsolatokat találni?

Nehéz úgy tisztán látni, hogy randi randit követ, esetleg bele is bonyolódunk kapcsolatokba. Ha mindig ugyanolyan típusú kapcsolataink vannak, akkor addig, amíg ezt az ördögi kört meg nem szakítjuk, nem fogunk tudni kitörni belőle. Jobb tehát, ha egy időre vállaljuk az egyedüllétet és lehiggadunk, jobban átgondoljuk a dolgainkat: így nagyobb esélyünk lesz később az eddigiektől eltérő kapcsolatot találni.


Csak akkor érdemes komolyan párt keresni, ha jól vagyunk egyedül is, és nem akarunk mindenáron kapaszkodni valakibe. Fontos, hogy megtanuljuk az önálló boldogulást, aztán sokkal jobb esélyekkel indulhatunk az ismerkedés felé.

A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk