Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Mit tegyünk a zaklatókkal? szep03

Címkék

Kapcsolódó bejegyzések

Oszd meg!

Twitter   Facebook

Mit tegyünk a zaklatókkal?

Akár komoly, akár könnyedebb társkeresésről van szó, kellemetlen emberek mindenütt vannak. Minél nagyobb egy virtuális közösség, annál nagyobb a valószínűsége, hogy ráfutunk néha ilyenekre. Illetve ők találnak ránk.

Szerencsés esetben rögtön az első levélből kiderül, hogy mi a helyzet, bár elképzelhető, hogy ami az egyik embernek zaklatás, a másiknak izgalmas erotikus kaland kezdete. Ezért aztán nagyon ízlésfüggő, mit tekintünk kellemetlen közeledésnek, mi az, ami nálunk még belefér a jópofaságba és a szókimondásba, és mi az, amin felháborodunk. Ha úgy ítéljük meg, hogy nekünk ez sok, vagy egyszerűen nem vagyunk rá vevők, akkor legjobb, ha válasz nélkül hagyjuk az illetőt. Van persze, aki ezt nem viseli jól, és még durvábban próbálkozik, akkor a letiltás egyértelműen megoldja a helyzetet. Esetleg a szolgáltatónak is megírhatjuk, hogy ezzel vagy azzal a felhasználóval gond van.

Nehezebb a helyzet, ha már egy hosszasabb levelezés folyamán derül ki valakiről, hogy baj van vele. Főleg, ha időközben megtudta valódi nevünket, telefonszámunkat, címünket, de olykor elég, ha ismerősünk lett valamelyik közösségi portálon. A zaklatás többféle formában jelentkezhet, lehet, hogy az illető „csak” túl sok információt akar rólunk, felveszi a kapcsolatot ismerőseinkkel, például arra figyelmeztetve őket, hogy ő már lefoglalt magának (pedig dehogy), elijesztve általa potenciálisnak vélt partnereket, vaktában lövöldözve társkeresőn belül és kívül...

Lehet, hogy eláraszt bennünket a panaszaival, leveleket ír és folyton telefonál vagy chat-et kezdeményez (utóbbit azért könnyebb leszerelni), lehet, hogy még a lakásunkon, a munkahelyünkön is megjelenik... Ezért sem érdemes rögtön valódi névvel bemutatkozni, lehet, hogy mi még meg se adtuk teljes nevünket, de az egyébként közölt adatokból könnyen ránk találhat, aki nagyon akar (ez manapság tényleg pofonegyszerű), aztán már sokkal nehezebb lesz tőle megszabadulni. Van, aki nem szereti, ha bizalmatlanok vele, ezért már két-három levél után igényli a teljes bemutatkozást, pedig sokkal hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy nyugodt szívvel rábízzuk valakire a titkainkat. Vagyis ne vegyük rossz néven, ha valaki óvatos, lehet, megégette már magát. Vagy csak eleve gyanakvó természetű.

 

zaklatas-2

 

Mikor már valódi kapcsolat kialakulása után szakítunk valakivel, ugyancsak előfordulhat, hogy az illető ezt nem bírja feldolgozni. Nem ritka, hogy a virtuális vagy valódi, ok nélküli vagy okkal érzett féltékenység bolondítja meg volt partnerünket, és emiatt kezd zaklatni esetleg nem csak bennünket, hanem másokat is a környezetünkből. Legtöbbször ez legfeljebb kellemetlen, de nem igazán veszélyes, ilyenkor jó, ha egyrészt nem adjuk alá a lovat, nem reagálunk az akcióira, másrészt megváltoztatjuk a telefonszámunkat, letiltjuk az e-mail-ről, ha személyesen is felkeres, lehetőleg nem állunk vele szóba. Olykor a határozott fellépés is megteszi a hatását, de ez nem mindenkinek megy. Ha nagyon nem bírunk az illetővel, kérjünk segítséget.

Jobb, ha ilyenkor a társkeresős profilunkat is megszüntetjük és új néven regisztrálunk, mert ha maradunk a régi néven, a zaklató könnyűszerrel felszedhet minket újra, mivel már ismeri az ízlésünket, kreálhat olyan profilt, ami biztosan tetszik majd nekünk. Ha okos, egy ideig eljátszhatja valaki másnak a szerepét és még randit is megbeszélhet velünk. Jó tehát, ha óvatosak vagyunk, és figyelünk a szófordulatokra, azok árulkodóak tudnak lenni. Az sem példa nélküli, hogy valaki bosszúból feltöri a postafiókunkat (például, mert túl könnyű kulcsszót választottunk), és a nevünkben ír üzeneteket... Nem árt tehát az óvatosság, figyeljünk az adataink biztonságára is.

Sajnos ennél súlyosabb esetek is akadnak, léteznek külön a társkereső oldalakra specializált bűnözői csoportok, elsősorban szélhámosok. Az ún. online dating scam vagyis online társkeresős csalás célpontjai általában tehetős, negyven fölötti, egyedülálló vagy özvegy nők, akik eleve sebezhető helyzetben vannak. (Bár férfiakra is utaznak a szélhámosok.) A beetetés, vagyis udvarlás körülbelül három hónapos időszaka után az általában sármos és a jelek szerint fülig szerelmes partner hirtelen olyan helyzetbe kerül, hogy nagyobb pénzösszegre lesz szüksége, például kamubaleset éri külföldön vagy épp külföldről jönne, hogy találkozzék velünk, de lekési a gépét, és így tovább. A szélhámos sokszor még csak nem is találkozik az áldozattal, úgy veszi rá a pénzküldésre. Bár tény, hogy ezek a fajta csalások célpontjai elsősorban gazdagabb nyugati országok (USA, Nagy-Britannia, Németország) polgárai, a módszereket kicsiben itthon is ugyanúgy lehet alkalmazni.

A hasonló csapdákat leginkább úgy kerülhetjük el, ha az adatlapunkon nem tüntetjük fel sem az anyagi helyzetünket, sem például azt, hogy özvegyek vagyunk, mert ez például felhívja a szélhámosok figyelmét. Levelezés során is vigyázzunk, ha valaki nagyon erősen érdeklődik az anyagi helyzetünk iránt, vagy indokolatlanul elkezd lelkesedni, akkor meglehet, hogy nem a társkeresés a valódi célja.

Ugyancsak veszélyeket rejt magában, ha valakivel elsőre nem nyilvános vagy biztonságos helyen találkozunk, főleg este, de akár napközben is, ha beülünk a kocsijába, vagy felmegyünk a lakására. Noha az esetek többségében persze nem történik semmi probléma, ezek a szituációk nem teljesen kockázatmentesek, jobb, ha ennek tudatában vagyunk. Krimikben előszeretettel riogatják az embert korábban az újsághirdetéses, manapság a netes társkereséses rémtörténetekkel, azért a valóság ennél sokkal szelídebb, de nem árt vigyázni, és megtenni a megfelelő óvintézkedéseket, hogy ne sok esélyt adjunk azoknak, akik ártani akarnak nekünk.