Tényleg flörtöl vagy csak beképzelem magamnak?

Sokan kerültünk már olyan helyzetbe baráti körben vagy munkahelyen, hogy egy pasi vagy egy nő a jelek szerint kifejezetten ránk nyomult, aztán mégse lett a dologból semmi. Ilyenkor vérmérsékletfüggő, ki hogy reagál, van, aki saját magában keresi a hibát és megkérdőjelezi épelméjűségét (tényleg voltak jelek, vagy csak én képzeltem oda őket), vagy egyszerűen az illetőnek szegezi a kérdést: te most akarsz valamit vagy sem? Lehet persze az is megoldás, hogy kérdés nélkül letámadjuk a célszemélyt, így majd kiderül, hogy akart-e valamit. Utóbbi eset azonban már zaklatásnak is minősülhet, úgyhogy csak óvatosan a letámadós módszerrel.

Sajnos nem egyszerű kideríteni, hogy valaki tényleg akar valamit tőlünk, vagy csak ez az alap viselkedés nála ellenkező neműek körében, és neki eszébe se jut, mennyire megtévesztően bánik a férfiakkal/nőkkel. Vannak emberek, akik olyan lazán belemásznak mások intim szférájába, például megérintik, közel hajolnak hozzá, meg is simogatják, és így tovább, hogy a kevésbé nyitott haverok, kollégák ezeket egyértelmű jeleknek vélik. Miért érintene meg és jönne egész közel, ha nem akar tőlem semmit? Miért mosolyog rám annyit és tesz kétértelmű megjegyzéseket?

Az így viselkedő emberek sokszor nincsenek tudatában annak, hogy éppen félreérthető jeleket adnak. Ők egyszerűen így kommunikálnak, két perc ismeretség után már drágámnak szólítanak és megigazítják a nyakkendődet vagy beleesznek a kajádba. Ha az illető amúgy szimpatikus és szexi, akkor ez kikezdésnek minősülhet, ha meg taszító, akkor borzalmasan nehéz elviselni, de az érintetteket nem hagyja hidegen egyik esetben sem.

Vannak férfiak, akik az egyik nő számára sármos csábítónak tűnnek, a másik számára meg zaklatónak, pedig tulajdonképpen ugyanazt művelik, csak nem mindenkinek jön be ugyanaz a stílus.

Ugyanakkor léteznek olyanok is, akik tudatosan játsszák a "mindenkit meg akarok hódítani" című szerepet. Vagyis nem csak extrovertáltak, hanem az a játszmájuk, hogy a lehető legtöbb ellenkező nemű embert megbolondítsák, noha valójában alig tetszik nekik valaki. Olyan nárcisztikusak, hogy nem képesek leállni, bármilyen problémákat is okoz ez azokban, akikre hatást gyakorolnak.

Egy nagyobb cégnél, állami intézménynél azért hamar rá lehet jönni, hogy egy kolléga minden csinos ellenkező neművel flörtöl, vagy csak ránk fókuszál... Ennek ellenére azért sokan bedőlnek a sármos férfiaknak és nőknek, mert olykor tényleg meggyőzőnek tűnnek, annyira oda tudnak ránk figyelni. De ha utána észrevesszük, hogy másoknak hasonló figyelmet szentelnek, akkor ráébredhetünk, hogy mennyire nem személyes ez az érdeklődés. (Csak sajnos lehet, hogy addigra belezúgtunk.)

Hasonlóan problémás, ha valaki azért kezd ki valakivel, mert manipulálni akarja, el szeretne érni rajta keresztül valamit, de mint ember egyáltalán nem is érdekli az illető. Amit elérte a célját, máris dobja, mint a forró krumplit és odadörgölőzik a következő áldozathoz, akinek a hátán még magasabbra mászhat.

Nyilván van hülyítés és megtévesztés az online társkeresésben is, de megvan az az előnye, hogy a flört közvetlen és nem kell annyit találgatnunk, barátkozás, kollegialitás vagy partnerkeresés-e a cél. Vannak emberek, akik ezt illúziórombolónak gondolják, mert épp az élő kapcsolatok többértelműségeit élvezik. De annak, aki egyértelműen társat keres, éppen ez a célorientált hozzáállás lehet vonzó. Nem, mintha bármi garancia lenne arra, hogy aki társkeresőn lébecol, az tényleg társat is keres... De ez már egy másik történet.