A szerelmek 70%-a barátsággal kezdődik

Azzal ellentétben, amit sok film és sorozat sugall, a szerelmek nagy százaléka nem drámai első találkozásokból és villámcsapásokból születik, hanem olyan kapcsolatokból, amelyek erotikától menteseknek indultak. Vagyis barátokból, kollégákból, jó ismerősökből lesznek párok. És nem is rövid idő alatt.

A Social Psychological and Personality Science című lapban publikált felmérés eredménye alapján az eddigi tanulmányok ¾ része csak azokra a romantikus történetekre fókuszál, amelyek két ismeretlen között kezdődnek, vagyis a lassan kialakuló, finoman változó érzelmeket alig valaki vizsgálta. Ami azért is gond, mert az emberekben hamis kép alakul ki arról, hogy mit „kellene” érezniük egy másik ember iránt ahhoz, hogy később beleszeressenek, és lehet, hogy sokszor eleve kizárják a kapcsolat lehetőségét, csak, mert nincs égszakadás és földindulás, vagyis nem csap beléjük a villám.



Vannak, akik életükben nem voltak első randin, mert csak a barátaikkal jöttek össze valaha is. Kétségkívül megvan annak is a varázsa, ha lassan és komótosan csúszunk bele a párkapcsolatba, és nem kell 1-2 találka alapján eldöntenünk, hogy adunk-e esélyt a másiknak vagy sem. De egy online randizás is folytatódhat barátságként, hogy aztán később alakuljon ki valami más az egészből. Persze, ha nem akarunk mindent azonnal és minél gyorsabban megélni.

A barátság jelentőségét két kanadai egyetem (University of Victoria / of Manitoba) kutatói vizsgálták Danu Anthony Stinson vezetésével: 1900 amerikai és kanadai egyetemistát kérdeztek meg afelől, hogy a saját életükben mit tapasztalnak: hogyan kezdődnek szerelmi kapcsolataik. A fiatalok 68%-a számolt be arról, hogy jelenlegi vagy ennek hiányában a legutóbbi párkapcsolata barátsággal kezdődött.

Az sem elhanyagolható szempont, hogy a két ember mennyi ideig volt barátságban úgy, hogy nem léptek a romantika, illetve az erotika mezejére: átlag 22 hónapig tartott a platonikus szakasz, ami ugyebár majdnem két évet jelent. Ez ilyen fiatalok esetében rengeteg idő.

70%-nak eleve eszébe se jutott, hogy az adott barátságból szerelem lesz, tehát nem hátsó szándékkal kezdték a barátkozást, 47% pedig ezt a módszert tartja legalkalmasabbnak arra, hogy partnert találjon. Vagyis ahelyett, hogy először a testiséget próbálná ki másokkal, alaposan megismeri őket, így valószínűleg jóval kevesebb meglepetés éri.

Mivel a felmérésben csak észak-amerikaiak és csak diákok vettek részt, más nép- és korcsoportok esetén kijöhetne más eredmény is, bár az online randizás megjelenése előtti időszakra valószínűleg még jellemzőbb volt a szerelmi kapcsolat előtti hosszan ismeretség, akár baráti viszony, akár szomszédság, lazább ismeretség formájában.

A barátsággal persze sokszor az a gond, hogy nagyon nehéz felismerni, mikor jön el a pillanat, amikor szinten léphetünk és ha nem figyelünk, vagy elszalasztjuk a lehetőséget, akkor talán soha többé nem adódik megfelelő alkalom. Ha például valaki barát zónába kerül, vagyis elkönyvelik róla, hogy nem romantikus célpont, abból kitörni csak merészséggel és kockáztatva lehet. Sokan azért sem tesznek ilyenkor semmit, mert az egész barátság elromolhat, ha az egyik fél próbálkozna, a másik meg durván visszautasítja.



Van, aki teljesen vakká válik arra, hogy egy barátban felismerje a potenciális kedvest, de olyan is van, aki pontosan látja, hogy a barátja hogyan néz rá és tudja, mit szeretne, de esze ágába sincs megadni ezt neki, ugyanakkor a másik lelkesedését arra használja, hogy manipulálja és kihasználja az illetőt.

Mikor két barát összejön és a kapcsolat mégsem működik, szétválnak útjaik, sokszor a barátság fenntartása sem lehetséges többé. Vagyis az ember nem csak a szerelmét, hanem a barátját is elveszíti, és akinek nincs sok hasonló kapcsolata, annak ez kettős gyász.

Olykor csak radikális élethelyzeti változások hozzák ki két emberből azt a szikrát, amely elvezet a szerelemhez: amíg mindketten csak könnyed flörtökben érdekeltek, és egymással tudják megbeszélni kalandjaikat, talán saját maguknak sem ismerik be érzelmeiket: ha viszont az egyikük komolyabb kapcsolatot kezd építeni, lehet, hogy a másik lépéskényszerbe kerül és csak ekkor jön elő a farbával. Sokszor persze már túl későn.

Épp ezért érdemes átgondolni, hogy van-e olyan barátunk, akiről gyanítjuk, hogy a barátságon kívül mást is szeretne tőlünk, és vajon mi ezt hogy fogadnánk. Vagy eljött-e az ideje annak, hogy színt valljunk, mert az egyik barátunk iránt már régen táplálunk romantikus érzéseket?