Tulajdonosként viselkedni nem romantikus...

Rengetegszer látunk filmeken olyan történeteket, amelyekben két ember között csak lassan bontakozik ki vonzalom, tipikusan azért, mert egy munkahelyen dolgoznak és ott tilos a románc, illetve azért, mert egyikük vagy másikuk túl félénk, bizonytalan vagy büszke ahhoz, hogy beismerje, mennyire tetszik neki a kolléga.



Ilyenkor a forgatókönyvírók persze úgy intézik a cselekményt, hogy a nő körül feltűnjön egy udvarló, és ettől a férfi úgy érezze: lépéskényszerbe került. Ami általában úgy nyilvánul meg, hogy csúnyán néz az udvarlóra és idióta módon viselkedik, leggyakrabban még meg is fenyegeti: vele gyűlik meg a baja, ha rosszul bánik a nővel.

Sokaknak tetszik ez az attitűd, sőt, romantikusnak tartják, hiszen a férfi itt magára vette a védelmező szerepét. De ha jól belegondolunk, ez eléggé lekezelő, atyáskodó és beképzelt hozzáállás, mert arra utal, hogy az illető nem bízik a nő ítélőképességében. Valójában magának akarja megtartani, és mérges amiatt, hogy a munkahelyen mindenki számára nyilvánvaló területfoglalási elsőbbségét egy külsős nem veszi figyelembe.

Filmen ez az egész persze csak arra jó, hogy felpiszkálja a főhőst, veszélybe sodorja a nőt, akiről kiderül, hogy tényleg nem választott jól, és utána jól megmentse a gonosz udvarlótól, ezzel további jó pontokat szerezve magának.

De a való élet nem ilyen forgatókönyvek szerint működik, vagyis a sokáig epekedő szerelmes elől simán elhalászhatják imádata tárgyát és simán átélheti azt, hogy félszegsége miatt lemarad a vágyott kapcsolatról. Sőt, az is kiderülhet, hogy az a vonzalom, amit ő kölcsönösnek gondolt, valójában nem is volt az, és a nő inkább valaki mást részesít előnyben.

Értelmesebb ember ilyenkor visszavonul és nyalogatja sebeit, vannak azonban olyanok, akiket felbőszít, hogy valaki úgymond lecsapta a kezükről az imádottjukat, pedig már majdnem meghódították. Mivel az ilyen emberek nagyon veszélyessé is válhatnak, mert azt gondolják, hogy a puszta érdeklődésük alapján máris jogot formálhatnak egy másik emberre, nem valami jó ötlet az ilyen viselkedést romantikusként, dicsérendőként feltüntetni.

A férfiak egyébként is hajlamosak túlbecsülni azt az érdeklődést, amit bizonyos nőkben kiváltanak, ami persze valahol hasznos tulajdonság, hiszen különben sose mernének kezdeményezni, de abban a pillanatban, hogy a fantáziájuk alapján már jogot is formálnának a másikra, nagyon káros jellemző lesz... Egy hosszan húzódó flört pedig annyira ingoványos talaj, hogy nehéz belőle jól kijönni.



Hiszen egyik fél sem tudhatja, hogy a másik meddig szeretne elmenni ebben a flörtben, vajon hosszabb távon vágyik annak elmélyítésére, vagy esze ágában se lenne összejönni azzal, akivel kekeckedik, mert mondjuk annyira nem is tetszik neki, illetve tényleg el akarja kerülni egy munkahelyi románc kellemetlenségeit.

Minél tovább tart egymás cukkolása, annál nagyobb lehet a feszültség... És persze előfordulhat, hogy az egyik fél egyszerűen ki akar szállni, mert valaki más kelti fel az érdeklődését: ha azonban ez egy kis közösség számára túlságosan is nyilvánvaló, a faképnél hagyott fél akkor is becsapva érezheti magát, ha egyébként semmiféle elköteleződésről nem volt és nem is lehetett szó...

Ilyenkor talán a legjobb távozni az adott munkahelyről, mert nehéz lehet elviselni a sajnálkozó vagy lesajnáló tekinteteket, megjegyzéseket. Mindenesetre az biztos nem jó megoldás, ha látványosan felháborodunk, mert a velünk flörtölő ember más partnert keresett a játékhoz. És az sem túl kedves, ha csak azért hajtunk rá egy másik kollégára, mert meg akarjuk mutatni, hogy nem jelentett semmit, és tovább tudunk lépni.

A flört nem jogosít fel arra, hogy valakire jogot formáljunk: sokan emiatt is kerülik inkább a munkahelyi románcokat – de persze hasonló sztorik történnek sulikban, sportegyesületekben és más olyan közösségekben, ahol az emberek sok időt töltenek egymás társaságában és mindenki mindenkit jól ismer. Amennyire természetes közege az ilyen közösség az ismerkedésnek, olyan veszélyes is, hiszen jóval nagyobb a tétje, mint egy olyan flörtölésnek, amelyben mondjuk online veszünk részt és amelynek nincs közönsége.