Hét dolog, ami minden kapcsolatnak betesz (vagy mégsem)

Noha minden párkapcsolat egyedi, ahogy nincs két egyforma ember sem, léteznek olyan magatartásformák, amelyek egyetlen kapcsolatnak sem tesznek jót. Sőt, épp ellenkezőleg, inkább nagy károkat okoznak. Főleg, ha nem egyszer-kétszer történik meg a negatív viselkedés, hanem normává válik, és nincs feloldása. 

A Fittkau & Maaß Intézet felmérése szerint, amelyet egy német társkeresővel együttműködve készített el, a párkapcsolatban élő több mint 4000 megkérdezett a következő viselkedési mintákat tartja leginkább elviselhetetleneknek:



1. Veszekedés után a másik fél semmibe vétele (50%)

Nagyon idegesítő, sőt elkeserítő, mikor az ember azt éli meg, hogy egy veszekedés, vita után nincs egyéb, csak néma csönd. Egy egészséges kapcsolatban a feleknek túl fontos a kibékülés ahhoz, hogy ne tegyenek érte semmit, igaz, nem egyszerű elsőként közeledni, ha úgy érezzük, hogy nekünk volt igazunk és a másik csökönyösen kitart a "tévedése" mellett. 

Az is sokat számít, milyen konfliktuskezelési technikákat tanultunk otthon, hogy a szüleink képesek voltak-e bocsánatot kérni akár egymástól, akár tőlünk. Aki azt látta, hogy a vitában csak vesztesek és nyertesek lehetnek, az valószínűleg nem fogja tudni később sem, hogyan béküljön ki a partnerével. A napokig tartó némaság és szeretetmegvonás minden, csak nem megoldás: a kapcsolat megsemmisüléséhez vezet. 


2. Fontos ügyekben egyedül meghozott döntések (44%)

Nem mindegy, milyen fázisban van a kapcsolat, mennyire régen tart és milyen fokú az elköteleződés, de mikor fontos döntésekre kerül a sor, mindenképpen érdemes azokról tájékoztatni a partnerünket, hiszen az ő életére is komoly befolyást fog gyakorolni az adott változás. Hogy vegyünk-e valami értékesebb dolgot, elköltözzünk-e egy másik városba vagy országba, elvállaljunk-e egy új állást, illetve legyen-e gyerekünk...

Mindezt nem dönthetjük el a partner kizárásával. Vagy, ha mégis, joggal fogja úgy érezni, hogy nem fontos számunkra és igazából szakítani akarunk vele (kivéve a gyerekről való döntés esetében, ahol inkább arról lesz szó, hogy csapdába akarjuk ejteni.)

Persze annak megítélése, hogy mi igazán perdöntő és mi olyan, amiben egyedül is döntést hozhatunk, nem mindig egyértelmű. Van, aki olyan kicsiségen is felhúzza magát, hogy kitettünk egy képet a nappali falára anélkül, hogy nem beszéltük meg vele. 


3. Vita / veszekedés esetén előforduló üvöltözés (39%)

Nem mondom, hogy nagyon kellemes, de hogy lehetne halkan veszekedni? Vitázni még lehet viszonylag higgadtan, de komolyabb veszekedéshez hozzá tartozik, hogy az ember felemeli a hangját. Például egy olasz családot nehéz elképzelni enélkül. Mivel a felmérés során németeket kérdeztek, ennek a pontnak a megítélése nem általánosítható. És vannak, akiket inkább az hoz ki a sodrából, ha a vitapartner megőrzi jeges nyugalmát... 

Nyilván az se jó, ha az ember folyamatosan üvöltözik otthon, de akik azt mondják, hogy soha egy hangos szó nem hangzott el közöttük, azoknál sokszor már érdemi kommunikáció sincs. 


4. A kapcsolat problémáinak külső féllel való megbeszélése (25%)

Anélkül, hogy általánosítani akarnánk, a kapcsolati problémák kivesézése elsősorban a nőkre jellemző, és a férfiakat zavarja. Bár a jelek szerint őket se annyira, mert csak 25% szerint nagyon súlyos gond. A férfiak általában (de nem mindig) magukba zárkóznak és senkivel nem beszélik meg ezeket a problémákat, amitől azok nem is oldódnak meg, ők meg csak rágódnak és esetleg meg is betegszenek. (De előfordul, hogy csak nem veszik észre, hogy gondok vannak.)

A nők nagy része viszont úgy oldja a feszültséget és keresi a kiutat, hogy tanácsot kér a barátnőitől, esetleg nőrokonaitól. Ezek aztán adhatnak jó és rossz tanácsokat, de elsődleges feladatuk, hogy meghallgassák azt az illetőt, és már ezzel is könnyítsenek a lelkén. Ha a nő a saját partnerével is meg tudja beszélni a közös gondokat, nem lesz szüksége külső félre (bár azért akkor se fog lakatot tenni a szájára), ha pedig a férfi érzelmileg teljesen elzárkózik, akkor nem csodálkozhat, ha a nő mással osztja meg a gondjait. 

A problémák szőnyeg alá söprése nem megoldás, bármennyire is szeretnék egyesek: ha már más nem segít, keressenek terapeutát, bár ez nem kevés pénzbe kerül. 



5. Ha egész nap nem válaszolunk a másik üzeneteire (25%)

Valami azt súgja, hogy a 4-es ponttal ellentétben ezzel inkább a nőknek vannak problémáik és a férfiak szokták elkövetni. (Persze tendenciákról beszélünk.) Nyilván vannak emberek, akik már kényszeresen küldözgetik az üzeneteket és hívogatnak, és ez is borzasztó idegesítő (bár a 7-es listán nem szerepel), az viszont tényleg nyomasztó, ha a partnerünk hallgatásba burkolózik, esetleg napokra el is tűnik és nem tudunk semmit felőle. 

Egyesek csak azért tesznek így, mert nincs kedvük kommunikálni, mások meg kifejezetten büntetési célzattal. Egyik sem fér bele egy kiegyensúlyozott kapcsolatba. 


6. Veszekedésnél tárgyak hajigálása és ajtócsapkodás (23%)

A 3. ponthoz hasonlóan ez is a kontrollvesztésről szól, de még félelmetesebb lehet. Ennek ellenére van, ahol belefér, mert mindkét fél így tölti ki a haragját, ugyanakkor közben nem megy tönkre semmi értékes és senki sem sérül meg. Gyerekek előtt így veszekedni azonban félelmetes, csakhogy aki ehhez szokott, az nehezen fogja türtőztetni magát. Jobb, ha ilyenkor inkább távozunk a helyszínről, ha ez egyáltalán lehetséges. 

Érdekes módon egyébként sok film üzenete szerint az ilyen hajigálós, csapkodós jelenetek arról tanúskodnak, hogy a pár mennyire szenvedélyes, és a végén nagy szeretkezésbe is torkollik az ilyesmi, de attól tartok, ez inkább csak filmes klisé és nem a valóság. Főleg, mert a filmekben azt soha nem mutatják, hogy ki takarít fel a szenvedélyes dobálózás után. 

7. Több időt szánni hobbikra, mint a partnerre (19%)

Csak a megkérdezettek ötöde tartja ezt súlyos problémának, valószínűleg azok, akiknél még nagyon friss a kapcsolat, illetve akik nehezen foglalják el magukat. Egy megállapodott kapcsolat esetén sokszor még megkönnyebbülés is, ha a másik félnek van hobbija és nem ül állandóan otthon, nem függ tőlünk. Vagyis ez a pont sok esetben nem is akkora baj... De egy igazán jó, intenzív párkapcsolatban persze, hogy elsősorban együtt szeretünk lenni és mindent megteszünk annak érdekében, hogy élvezhessük egymás társaságát.