Még a karantén se tudta megszüntetni a munkahelyi szerelmeket

A munkahelyi flörtökről és románcokról többször írtunk már: arról is, hogy milyen buktatói vannak, és hogy bizonyos munkahelyeken egyenesen tiltják az ilyen jellegű kapcsolatokat, de bárki, aki abban a hitben ringatná magát, hogy ez a jelenség megszüntethető, az nagyon félreismeri az emberi természetet. Hiszen nemrég, értsd: a COVID és a távmunka elterjedése előtt mindazok, akik bejártak valamilyen munkahelyre, több időt töltöttek a kollégáikkal, mint bárki mással.

Az érdekes az, hogy a karanténok se változtattak azon a tényen, hogy az emberek flörtölnek és egymásba szeretnek a munkahelyük kapcsán. Egy amerikai felmérés szerint, amelyet a Society for Human Resource Management (Emberi Erőforrás Menedzsment Társaság, azaz SHRM) készített 2022 elején, a megkérdezett 550 ember egyharmada válaszolta, hogy a világjárvány idején kapcsolatot kezdett vagy tartott fenn egy munkatársával – ami 6%-os növekedést jelent 2019-hez képest.



Vagyis még a kényszeres fizikai távolságtartás sem vette el az emberek kedvét attól, hogy kollégákkal folytassanak kapcsolatot, bármennyire is tisztában vannak az effajta románcok hátulütőivel.

Annak ellenére, hogy a téma kvázi tabunak számít, az SHRM felmérésében részt vevők 75%-a jelentette ki, hogy nincs azzal semmi probléma, ha a munkatársak randiznak, és a megkérdezettek fele nyilatkozott arról, hogy már tetszett neki egy-egy kolléga, ami egészen alacsony aránynak tűnik – én arra tippelnék, hogy ez kapcsolati státusztól függetlenül mindenkivel előfordul.

Már a XIX. században sem volt ritka a munkatársak között szövődő szerelem, ha korábbról kevesebb az ilyen tudásunk, az elsősorban annak köszönhető, hogy sokkal kevésbé volt jellemző, hogy nők és férfiak együtt dolgozzanak, vagy amúgy is ismerték egymást (például ugyanabban a faluban laktak), tehát nem kifejezetten a munkavégzéshez kötötték a románc kialakulását. De például urasági cselédek esetében nyilván rengetegszer fordult elő, hogy férfiak és nők komolyabb vagy kevésbé komoly kapcsolatokba kezdtek. Hogy az úr/szolga viszonylatról már ne is beszéljünk, hiszen ott azért gyakran nem kis szerepet játszottak a hatalmi viszonyok és gyakori volt a nők akarata ellenére létrejövő liezon is.

De visszatérve a közelmúltra: 2017-es adatok szerint az USA-ban minden 10. heteroszexuális pár azt állította, hogy munkahelyen ismerkedtek meg egymással, ami tekintettel arra, hogy egyes adatok szerint a 20-50 évesek majdnem négyszer annyi időt töltenek munkatársaikkal, mint barátaikkal, elég kézenfekvőnek tűnik.

Miközben abban, hogy éppen milyen partnerkeresési módszerek a legsikeresebbek, észrevehető némi változás – ma már például egyre többen ismerkednek meg online, és egyre kevesebben barátokon és családtagokon keresztül –, addig a munkahelyi szerelem aránya meglehetősen állandó helyet foglal el a statisztikákban.

Ez a tendencia a világjárvány idején is töretlen maradt, sőt, az elzártságnak voltak előnyei is, hiszen ha távmunka idején jöttek össze a párok, akkor ezt se a főnökök, se a többi kolléga nem figyelhette árgus szemekkel, és azt se vette észre senki, ha „titokban” egyikük lakásában dolgoztak távmunkában. (Már amennyire ilyenkor az ember képes dolgozni.)
A munkahelyi románc azért annyira népszerű, mert bőven van időnk egymás kiismerésére, nem kell percek vagy órák alatt döntésre jutnunk azzal kapcsolatban, hogy tényleg tetszik-e valaki vagy sem és bőven van időnk megszokni egymást. Vagyis az ismerősség és az intimitás kialakulásának feltételei adottak.



Ha belegondolunk, már maga a tény, hogy valakit rendszeresen látunk és mindenféle helyzetben megtapasztalunk, kötődést alakít ki bennünk (kivéve, ha nagyon antipatikus): nem csak románcok, hanem nagy barátságok is születnek munkahelyeken, ahogy iskolákban is, egyszerűen azért, mert sok a közös élmény, mindig van közös ellenség, kölcsönös segítségnyújtás, így erős kohézió alakul ki emberek között. És ez az erotikus vonzalom megléte esetén könnyen válhat szerelemmé.

A közös érdeklődés is fontos ebből a szempontból: egy ügyvédi irodában mindenkit érdekel a jog, egy kórházi osztályon az egészségügy, egy autógyárban az autók... Az egy helyen dolgozó embereknek mindig van egy csomó közös témájuk, már a szintén közös ismerősökről szóló pletykákon túl is. Minél összetartóbb egy munkahelyi „kollektíva”, ahogy régen hívták, annál több az olyan belsős poén, ami az adott közösségen kívüliek számára érthetetlen.

A közösen elszenvedett megpróbáltatások még inkább növelik a kohéziót. A hirtelen felbukkanó problémák megoldása, a közutálatnak örvendő főnök kijátszása, a felesleges bürokrácia miatti bosszankodás, és így tovább: minden legyőzendő akadály szorosabbá teszi a köteléket. És hát pont ezekben a helyzetekben mutatkozik meg az érintettek rátermettsége, márpedig semmi nem olyan szexi, mint amikor valaki egy váratlan helyzetet sikeresen old meg.

Érdekes például, hogy az új közös probléma, a fűtés minimális fokon tartása milyen hatással lesz majd az egy helyen dolgozók találékonyságára, a csoportkohézióra. A karanténnal ellentétesen most inkább fizikailag közelebb lesznek egymáshoz (kevesebb helyiséget fűtenek, vagy heti 3 napra kell elosztani a bejárást, mert heti 2 napot távmunkában végeznek), és ez is hozhat váratlan helyzeteket, amelyekből szerelmek alakulhatnak ki.

Persze mindannyian láttunk már rosszul végződő irodai románcot, ha másutt nem, akkor filmen, de a való életben is épp elég akad. De annyi biztos, hogy ez a műfaj szilárdan tartja magát, vagyis mindenképp érdemes számolni vele.