Ha a pasink állandóan más nőkről beszél...

Nem minden nőt zavar, ha a partnere megemlíti az exeit, illetve mesél azokról a nőkről, akikkel együtt dolgozik vagy akikkel napi szinten találkozik, de nagyon nem mindegy, hogy az illető milyen stílusban teszi ezt.

Egy magabiztos nő nem eshet kétségbe attól, hogy a partnere életében voltak és vannak más nők is, és hogy ezek egy része vonzó: természetes dolog, együtt kell élnünk vele. Nem várhatjuk el a férfiaktól, hogy vakok és süketek legyenek, mert ez úgyse fog sikerülni: természetesen mi magunk is nyugodtan észrevehetjük a körülöttünk lévő vonzó férfiakat.

A baj akkor kezdődik, ha vagy mi magunk vagyunk túl bizonytalanok, vagy a pasi stílusa tenyérbemászó, mert nem "csak úgy" beszél más nőkről, hanem kifejezetten úgy nyilatkozik, mintha a többi nő jobb, szebb, érdekesebb lenne, mint mi magunk. Persze sokszor az a helyzet, hogy azok a nők "választanak" ilyen taplókat, akiknek olyan alacsony az önértékelése, hogy a legkisebb szellőfuvintás is összeomlasztja.

Annyi biztos, hogy attól, ha panaszkodunk és sérelmezzük, hogy a pasi más nőkről beszél és ezzel érezteti velünk, hogy nem vagyunk elég jók neki, semmi nem oldódik meg: sőt, nagyon élvezni fogja, ha megsértődünk és magunkban keressük a hibát. Hiszen pont erre utazik: meg akar alázni, el akar bizonytalanítani, hogy ezáltal királynak érezze magát. (Ugyanis egyébként egy senki: csak az szeret másokat megalázni, aki attól fél, hogy kiderül, mennyire nem ér semmit.)

De olyan is előfordul, hogy nincs ilyen szándéka, nem azért emleget más nőket, mert bántani akar, hanem azért, mert úgy gondolja, őszintén beszélhet velünk és nem kell semmit tikolnia. Ilyenkor ránk semmiféle negatív megjegyzést nem tesz, sőt, bókol és kifejezi a csodálatát, vagyis nem arról van szó, hogy meg akarna alázni. A különbség ég és föld, sok nő mégsem veszi észre, mi az, ami bántó, és mi az, amit csak ő értelmez félre.

Ha kifejezetten jellemző ránk, hogy fenyegetésként érzékeljük a többi nőt, mert azt hisszük, hogy szebbek és érdekesebbek nálunk, akkor elsősorban saját magunkon kell dolgoznunk. A saját önbecsülésünket kell megerősítenünk, ahelyett, hogy a partnerünkre vetítjük ki, hogy direkt bosszantani akar, mert másokat is észrevesz.

Ha például a közösségi oldalakon flörtöl, ne essünk kétségbe, és ne vonjuk felelősségre, mert ebből nyilvánvaló lesz, mennyire bizonytalanok vagyunk. Álljunk hozzá lazán, nyugodtan flörtöljünk mi is, beszéljünk számunkra vonzó férfiakról, illetve kérdezzük meg bátran, mi tetszik a partnerünknek az adott nőben. Ha csupa olyasmit mond, ami ránk nem jellemző, akkor azért elgondolkozhatunk rajta, hogy ez a pasi nem igazán akar velünk lenni: bármilyen fájdalmas is, ilyenkor jobb, ha szakítunk. De könnyen kiderülhet, hogy csak a saját önbizalmát akarta erősíteni azzal, hogy mondjuk egy számára elérhetetlen, fiatalabb csaj képeit lájkolta.

Az egyébként, ha a pasi még nem tudott elszakadni egyik-másik exétől, az ismerkedési fázisban is ki szokott derülni, és ha kicsit odafigyelünk, a lájkolási szokásait is kitapasztalhatjuk még azelőtt, hogy komolyabbra fordulna a kapcsolatunk. Az udvarlási fázisban még nyugodtan és kedvesen megmondhatjuk, ha nagyon zavar az ilyesmi, és ha a pasi komolyan akar tőlünk valamit, akkor figyelembe is veszi a kérésünket, de semmiképp ne zsarnokoskodva adjuk ezt elő, és ne csináljunk a bolhából elefántot.

A többi nő szépsége nem feltétlenül fenyegetés, úgyhogy nyugodtan elismerhetjük, ha valaki jól néz ki, ettől nem leszünk kevesebbek, sőt, nagyon szimpatikus tulajdonság, ha egy nő nem féltékenykedik a többiekre, és nem tesz rosszindulatú megjegyzéseket képzelt versenytársaira. De az alapvető, hogy a partnerünk minket lásson a legvonzóbbnak, és ne csak azért legyen velünk, mert a vonzóbbaknál nincs esélye.