Visszahódítanád? Akkor ne erőltesd!

Már most, az elején leszögezem, nem hiszek a mágikus formulákban, a szerelmi varázslásokban, nincs olyan módszer, amivel bárkit vissza lehet hódítani. Vannak esetek, amelyekben nem lehetetlen, de sajnos sokszor pont az érintettek nem tudják, hogy az ő esetük a lehetetlen vagy a talán esélyes kategóriába tartozik-e - már azok az érintettek, akik szeretnék megkísérelni a visszahódítást.

Az egyik legkárosabb romantikus film-klisé, hogy a férfi nyugodtan üldözze szerelmével a nőt, mert az így előbb-utóbb beadja majd a derekát. Hát, nem. Minél jobban üldözi, annál jobban menekülni fog előle. A másik ember zaklatása, a nyakára járás, a könyörgés, a fenyegetőzés, vagy az, ha hülyét csinálunk magunkból a "kedvéért" egyáltalán nem vonzó, éppen ellenkezőleg. Sajnos jócskán léteznek olyanok, akik egyszerűen nem hajlandóan felfogni, hogy az exüknek jogában áll őket elhagyni, más partnert keresni, és a visszautasítás miatti felháborodásuk tragikus következményekkel is járhat.

De nézzük inkább azt, hogy mit érdemes tenni. 


Először is: hagyjuk őt békén egy ideig!

Akár ő szakított, akár mi tettük, de már megbántuk, hagyjuk, hogy teljen el némi idő, amíg újra jelentkezünk. Persze, nem egy kisebb veszekedést követően, hanem akkor, amikor elég világos a helyzet: a szakítás megtörtént. Ha ő kezdeményezte, akkor valószínűleg nem azért tette, hogy utána is a nyakára járjunk, ha pedig mi akartunk lelépni, de meggondoltuk magunkat, akkor is jobb, ha nem törjük rá az ajtót, mert így aztán végképp megzavarodik: mit gondoljon egy olyan emberről, aki két napja még szakított, most meg a szerelmét bizonygatja?

Tudom: könnyű mondani, de eszméletlen nehéz megtenni, ha épp elvonási tünetekkel küzdünk, és állandóan ő jár a fejünkben. De ilyenkor mégis az a legjobb, ha nyugton maradunk, és hagyjuk lecsillapodni a kedélyeket. Ezt az időt használhatjuk arra, hogy elemezzük, mi is történt pontosan és miért. Egyetlen dolog nem fog segíteni: ha csak a sebeinket nyalogatjuk és azt hajtogatjuk, hogy minden a másik hibája.

Ha még van az exünkben érzelem irántunk, akkor hiányozni fogunk neki, amennyiben nem jelentkezünk, és ez jó jel - ha ebben az esetben sem hiányzunk, akkor nyilván nincs mit erőlködnünk. Még akkor se érdemes hanyatt-homlok visszarohanni a kapcsolatba, ha az exünk kezdeményezi az újrakezdést, ha túl hamar térünk vissza, lehet, hogy ugyanabban a rossz kerékvágásban folytatjuk, mint amiben előtte abbahagytuk. 


Másodszor: Ne féltékenykedjünk, és ne próbáljuk féltékennyé tenni!

Pedig mennyien művelik pont ezt! Kiborulnak, jelenetet rendeznek, mert mással látják az exüket, vagy szereznek egy új barátot/barátnőt, akár csak megkérnek valakit, hogy játssza el az új kedves szerepét, hátha így majd ráébred az exük, mennyire kívánatos partik ők igazából. Pedig a féltékenységi jelenetek vagy nevetségessé tesznek, vagy félelmet keltenek, és ha már az első tanácsot megfogadtuk, vagyis békén hagyjuk a volt partnerünket, nem is lesz konzekvens a viselkedésünk.

Ha megpróbáljuk, teleregényekhez illően mindenféle gonosz praktikákkal szétválasztani az új párt, nagy valószínűséggel magunk alatt vágjuk a fát, és még az is lehet, hogy a közös ellenség (mi) még jobban összekovácsolja az újdonsült szerelmeseket. Ha pedig a féltékenység felkeltése a célunk, akkor könnyen beleeshetünk abba a helyzetbe, hogy az ex elhiszi, hogy tényleg találtunk valaki újat, és már csak ezért se akarja majd újrakezdeni velünk.


Harmadszor: Ne próbáljuk érvekkel meggyőzni, hogy velünk jobb lesz neki!

Rengetegszer tapasztaltam már ezt a próbálkozást, főleg férfiak részéről: igyekeznek fölényeskedve, úgymond racionális módszerrel meggyőzni az adott nőt, hogy miért lesz jobb neki mégis velük... Ilyenkor persze jönnek az anyagiakra vonatkozó érvek, sőt, olyan, megalázó dolgok is, mint hogy "úgyse kapsz jobbat"... Egyesek az egész szakítást puszta tévedésnek vagy hisztinek tekintik. Egyáltalán nem veszik figyelembe a másik ember érzelmeit, érzéseit, hangulatát... Pedig senkit nem lehet arról meggyőzni, hogy érdemesek vagyunk a szeretetére, a szerelmére meg még kevésbé. 

Ha vissza akarjuk hódítani, lehet, hogy teljesen új alapokra kell helyeznünk a gondolkodásunkat, és végre komolyan kell vennünk, mit mond, és el kell merengnünk rajta, hogy vajon miért érezte magát úgy, ahogy érezte. Sokak számára ez túl nagy kihívásnak tűnik, mert eleve leszögezik, hogy a másik nem képviselőit nem lehet megérteni, vagy általánosságokat hajtogatnak, és nem a konkrét ember konkrét érzéseivel foglalkoznak. 

El kell döntenünk, hogy boldog kapcsolatot építenénk-e, vagy csak nem akarunk egyedül maradni, illetve egyszerűen csak bántja a büszkeségünket, hogy elhagytak, pedig annyira nem is szerettük a partnerünket. Azért újrakezdeni, hogy boldogtalanok legyünk, teljesen felesleges.