Így éld túl, ha szakítanak veled!

A társkeresés során könnyen megtörténhet, hogy elkezdődik egy kapcsolat, majd a partnerünk meggondolja magát, és azt mondja, mégsem szeretné folytatni velünk az ismerkedést. Lehet, hogy nem tartott sokáig a kapcsolat, mégis fájdalmasan érint minket. Hogyan lehet ezen minél előbb túltenni magunkat?

Bármennyire is rövid ideig tartott az éppen induló kapcsolat, ha érzelmeket tettünk bele, akkor bizony a szakítás, visszautasítás fájdalmasan fog érinteni minket.

Sajnos gyakran előfordul, hogy két társkereső elkezd ismerkedni, elindul egy kapcsolat, ami akár hetekig, hónapokig is tarthat, majd az egyik fél úgy érzi, hogy valami nem stimmel.

Nem alakult ki benne az az érzelem, amire várt, rájött, hogy a partnere nem illik hozzá, talált benne valamit, amiről úgy gondolja, hogy ezzel képtelen együtt élni.

Optimális esetben ezt képes egyenesen, őszintén megmondani a partnerének, és el tud köszönni tőle. Sajnos sok esetben szó nélkül lelép az elhagyó fél, az alattomban faképnél hagyott partner pedig még hetekig azt hiheti, hogy valójában párkapcsolatban vannak, és még mindig reménykedik, hogy a társának hamarosan rendeződik az élete, és folytathatják a viszonyt. Amikor pedig leesik neki, hogy elhagyták, ott marad az értetlenkedés, önvád és a düh: mit csináltam rosszul, miért lépett le szó nélkül?

Bárhogy is alakul, ha elhagynak minket, az fáj. Sajnos ezt a fájdalmat nem tudjuk megspórolni magunkat. Ez egy kisebb gyászfolyamat, még akkor is, ha ezt általában nem így nevezzük. Nagyjából ugyanazokon a gyászfolyamaton megyünk keresztül, mint amikor meghal egy szerettünk.

A gyász szakaszai általában adott sorrendben követik egymást, bár néha felcserélődhetnek, egyes szakaszok újra visszatérhetnek. Az is egyéni, hogy ki mennyi ideig tartózkodik az egyes szakaszokban. Problémás esetben akár hónapokra is leragadhatunk egyes fázisokban.

A tagadás és elfogadás fázisa

A szakítás utáni első napokban nem hisszük el, hogy ez megtörtént. Sokan ekkor még reménykednek, terveket szőnek arra, hogyan szerezzék vissza a másikat. Ghostingolás (szó nélküli elhagyás) esetén pedig abban reménykednek, hogy csak sok dolga van az (ex)partnerüknek, azért nem jelentkezik. Abban bíznak, hogy ha majd csökken a másikon a teher, akkor rendeződik a kapcsolatuk. Ebben a fázisban akár heteket is el lehet tölteni.

Fontos tudnod, hogy a remény most nem a barátod! Érdemes minél hamarabb szembenézni a valósággal: ennek a kapcsolatnak vége.

A tagadás fázisa épp arra szolgál, hogy megvédjen minket a fájdalmas valóságtól. Amíg reménykedünk, addig azt az illúziót tápláljuk, hogy még van, esetleg lehet párkapcsolatunk az illetővel.

Ebben a helyzetben az segíthet rajtunk, ha igyekszünk tudomásul venni: ismét egyedülállók vagyunk, nincs párkapcsolatunk. Érdemes megélni az érzéseinket: a szomorúságot, fájdalmat, tehetetlenséget, kétségbeesést, magányt. Igen, ez fájni fog: szabad sírni, panaszkodni a barátoknak. Mindez teljesen rendjén van. Nem érdemes átugrani ezt a fázist, elnyomni az érzéseinket.

Dühöngés

A gyász következő szakasza a dühöngés fázisa. Ez már az első napokban megjelenhet, és gyakran keveredik a kétségbeeséssel. Ebben a szakaszban nagyon lehet utálni az aktuális elhagyó felet és az egész társkeresést. Pontosabban minden társkeresőt – mert úgy érezzük, hogy senki nem normális, és soha az életben nem lesz normális párkapcsolatunk.

Ahogy az összes többi érzést, ezt is érdemes a megfelelő keretek között megélni: szabad dühöngeni, panaszkodni a barátainknak, de nem szabad a haragunkat kontrollálatlanul ráengedni senkire.

Hasznos gyakorlat, ha számba vesszük a korábbi partnereink jó és rossz tulajdonságait. Vegyél egy darab papírt, oszd két oszlopra, és írd le, mit szerettél bennük, illetve mi volt az, amit soha többé nem akarsz látni a párkapcsolataidban!

Akkor végezted jól a munkádat, ha nagyjából egyforma mennyiségű adat van mindkét oldalon. Érdemes meglátni, hogy a korábbi partnereidnek voltak jó tulajdonságai is.

Társat akarok! Most!

Mivel az önbecsülésünk megtépázódik egy szakítás esetén, gyakran gondolunk arra, hogy „Mi lesz, ha most már örökké egyedül maradok?” „Képtelen vagyok egyedül lenni.” Mindkét gondolat arra sarkall minket, hogy azonnal és mindent elkövessünk, hogy társat találjunk.

Sokaknak még az is mindegy, hogy milyet, csak ne kelljen egyedül lenni, és azonnal bebizonyíthassa – magának?, az exnek? – hogy ő igenis ér valamit. Pedig ebben a fázisban még nem biztos, hogy készen állsz egy következő kapcsolatra.

Sajnos itt csak az önfegyelem segít. Érdemes egy kicsit várni, hogy a megtépázott önbecsülésed helyre billenjen. Ha alacsony önbecsüléssel kezdesz bele ismét a társkeresésbe, könnyen alulválasztasz, és beéred egy nem elég jó párkapcsolattal, aminek ismét csak csalódás lesz a vége.

Ha kell, keress segítséget, dolgozz egy kicsit az önbecsülésed helyre állításán.

Újraépítkezés

Szerencsére egyre többen keresnek segítséget egy-egy csalódás után. Önismereti könyveket olvasnak, előadásokra, tréningekre járnak, pszichológust, coachot keresnek, hogy rájöjjenek, mit rontanak el, és hogyan csinálhatnák jobban. Ez egy nagyon jó irány, ugyanis ideális esetben egy jó szakember segítségével rátalálnak az ismétlődő hibákra, amelyeket aztán már ki lehet küszöbölni, és elindulhatnak egy boldogabb párkapcsolat felé.

Ebben a szakaszban már sokkal jobban van az elhagyott fél, és ismét megtalálja a hobbiját, kedvenc időtöltését.

Aki azonban nem ezt az irányt választja, inkább azt mondja: „Jól vagyok egyedül is, nem kell nekem párkapcsolat, nincs szükségem társra ahhoz, hogy boldog életet éljek.” Inkább feladja az álmát családról, gyerekről, minthogy újra kiszolgáltassa magát a csalódásnak, fájó érzéseknek. Ez sajnos nem a gyógyulás, inkább a feladás útja. Jó esetben ez csak átmeneti gondolat…

Tényleg jól vagyok

Ha eljutsz odáig, hogy tényleg jól megvagy egyedül is, képes vagy harag és zokogás nélkül gondolni az exre, akkor jelentheted ki, hogy tényleg túlvagy az egészen. Helyreállt az önbecsülésed, és ismét kész vagy arra, hogy nyitott szívvel, reménnyel teli állj neki ismét a társkeresésnek.

Ahhoz, hogy a fenti szakaszokon végigszenvedd magad, gyakran nem napokra, hanem inkább hetekre van szükséged. Érdemes rászánni ezt az időt, hogy ne azzal ronts el lehetséges kapcsolatokat, hogy tele vagy haraggal és tüskével. Akkor vagy készen az újabb randizásra, ha eljutottál odáig, hogy ki tudod mondani: „jól vagyok, szeretnék társat, és ismét mindent meg fogok tenni azért, hogy legyen egy partnerem”.

Ha nem jutsz el idáig, és úgy kezdesz ismét randizni, te leszel az a rémísztő randipartner, aki utálja a társkeresőzést, szentül meg van győződve róla, hogy a társkeresőkön senki nem normális, és az első randin megállás nélkül másokat szid. Majd bosszankodik, hogy miért nem talál társat…

Ha elakadtál a társkeresés folyamatában, inkább keress minél gyorsabban segítséget, és jelentkezz társkereső coachingra!