Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Női munka, férfimunka? júl07

Címkék

Kapcsolódó bejegyzések

Oszd meg!

Twitter   Facebook

Női munka, férfimunka?

Többször írtunk már az otthonról hozott minták, szokások jelentőségéről, a házimunkáról, hogy mennyire fontos előre megbeszélni, ki mit vállal, és mit vár el a másiktól... Ehhez kapcsolódik a hagyományos nemi szerepek témája, amelyekről manapság olyan sok szó esik.

Az elvárás az, hogy a férfiak egyre több házimunkát végezzenek, egyre inkább vegyék ki részüket az otthoni feladatokból, hiszen a nők is helyt állnak a munkahelyükön, szabadúszóként vagy vállalkozóként, tehát semmi nem indokolja, hogy többet dolgozzanak otthon, mint a férfiak. Semmi, a szokásjogon és a saját családunkból hozott beidegződéseinken kívül... Persze léteznek olyan feleségek, akik "csak" otthon dolgoznak, de ha több gyerekről és esetleg még idős, beteg családtagról is gondoskodnak, akkor az jelenthet sokkal több és idegőrlőbb munkát, mint amit esetleg egy munkahelyen kell végezni.

Minden eset egyedi, természetesen, egészen más egy két fős, jómódú háztartás, bejárónővel felszerelkezve, meg más egy többgyermekes, alacsony jövedelmű család, ennek megfelelően a munka mennyisége is teljesen eltérő lehet. De általában elmondhatjuk, hogy a magyar családok nagy részében még mindig a nők végzik a háztartási feladatok jó részét, és a férfiak legfeljebb segítenek. Ezt általában külön szívességnek tartják, mintha alapértelmezett módon a házimunka a nők kötelessége lenne.

Az egyik népszerű indoklás szerint a nők úgyis jobban értenek a főzéshez, mosáshoz, mosogatáshoz, takarításhoz, ágyazáshoz, teregetéshez, vasaláshoz, stb. Ha a férfiak csinálják, az úgyse felel meg soha az elvárásoknak, mert a nőknek megvan a saját elképzelésük arról, hogy mit hogyan kell csinálni, és csak az jó, amit ők végeznek el. A másik népszerű indoklás szerint ezek hagyományosan női munkák, míg léteznek hagyományosan férfiaknak szánt feladatok is, mint például a fűnyírás, a szerelés, a cipekedés, az autó gondozása, a hólapátolás... 

Mit szólhatunk az első számú indokláshoz? Van benne igazság, hiszen a nők nagy részét a saját anyja vagy nagyanyja tanította meg a házimunkák elvégzésére, és az évek során jóval nagyobb gyakorlatot szereztek ezekben, mint amire azok a férfiak, akiket otthon semmire nem tanítottak meg, valaha is szert tehetnének. És ha például egy férfi nem úgy tereget ki, ahogy kell, akkor az nem segítség, hanem hátráltatás, hiszen még azt is vasalni kell, amit egyébként nem kéne... 

Sok férfi ugyanakkor nem is akarja megtanulni, hogyan kell ezt "jól" csinálni, mivel minél bénábban végzi el az adott feladatot, annál kevésbé lesz kedve a feleségének, barátnőjének ahhoz, hogy a segítségét kérje. A férfiak ugyanakkor általában nagyon utálják, ha úgy érzik, hogy valamihez kevésbé értenek, mint a partnerük, és a "büszkeségüket" sérti, ha engedelmeskedniük kell, így aztán az egész tanulási folyamat megfeneklik: a nőnek nem lesz kedve ahhoz, hogy elmagyarázza, ellenőrizze, felvállalja a házisárkány szerepét, ha a férfi által végzett munka minősége nem megfelelő. Így könnyen eljutnak odáig, hogy az összes hagyományos női munka tényleg a nő feladata lesz - aki ettől túlterheltnek érzi majd magát, és neheztelni fog.

Mi van a hagyományosan férfias munkákkal? Itt két dolgot kell figyelembe vennünk: ezek a munkák halasztgathatóak a végtelenségig, sok férfi nem is ért ahhoz, ami állítólag férfimunka, illetve ha nincs kert és nincs kocsi, ezek a feladatok szinte nem is léteznek. 

Míg az úgynevezett női munkákat napi, heti, de legalább havi rendszerességgel muszáj elvégezni, különben ellepi a lakást a mocsok, nincs mit felvenni, nincs mit enni, és a többi, addig a hagyományos férfimunkák idényjellegűek. Ha valami elromlik, nem biztos, hogy azonnal meg kell javítani, vagy a férfi egyáltalán meg tudja javítani, ha van kert, akkor se kell naponta füvet nyírni, ha van autó, akkor sem kell miatta minden héten intézni valamit. 

Vagyis a kétféle munka semmiképp nem vethető össze egymással - a régi, paraszti életmód szerint persze a megterhelés körülbelül egyforma volt, de manapság ez egyáltalán nincs így, főleg, ha városi családokról beszélünk, amelyekben nincs háztáji, nagyobb kert. A férfimunkák vagy okafogyottak, vagy ritkásak, a női munkák viszont továbbra is a sürgősen elvégzendő kategóriába tartoznak. 

Nyilván léteznek olyan nők, akik számára ez nem jelent különösebb problémát, mert szeretik csinálni és mert hagyományosan gondolkodnak, de a nők nagy részének bizony elege van abból, hogy házicselédnek nézik. Főleg, ha a gyerekeket sem úgy nevelik, hogy kivegyék a részüket a házimunkából: ha az apa rossz példát mutat és a családban az a természetes, hogy a nők végzik a házimunkát, akkor a fiúgyerekeket milyen indokkal lehetne rávenni, hogy segítsenek? A mintakövetés mindig sokkal erősebb, mint az, hogy milyen elveket hangoztatunk... És az az anya, aki egyébként is túl van terhelve a házimunkával, sokszor nem képes rávenni magát arra, hogy a gyerekeit betanítsa, mert az még sokkal több energia, mint ha egyedül végez mindent.

Ebben az esetben persze megint a nő a hibás, aki nem szánta rá az időt és az energiát, hogy megtanítsa a gyerekeit arra, mit hogyan kell csinálni. (A lányokat viszonylag könnyű rávenni ezeknek a feladatoknak a megtanulására, mert eleve szívesen utánozzák az anyjukat, a fiúk azonban egyáltalán nem akarnak ilyesmivel foglalkozni. Jó esetben legalább barkácsolni megtanulnak, de ha az apjuk nem ért hozzá, akkor ezzel sem jutnak előrébb.)

Mi köze mindennek a párkapcsolati elégedettséghez? Rengeteg. A házaspárok leginkább a pénzen és a házimunkán tudnak durván összeveszni. Ha tehát a kapcsolat elején beáll az a minta, hogy a nő végez szinte minden házimunkát, akkor ez előbb-utóbb aláássa a kapcsolatot: egy túlhajszolt feleség nem fog rajongani a férjéért, és nem lesz kedve ágyba bújni vele... (Ahogy mondani szokták, a nő szexhez való hozzáállását az elmúlt 24 óra határozza meg, nem az a 10 perc, amit a férfi az elcsábítására szán.) 

Mit lehet tenni az ellen, hogy belessünk ebbe a csapdába? Elég kézenfekvő, hogy kell hozzá némi alázat: bizonyos házimunkákat vállaljanak át a férfiak, és próbálják meg elviselni, hogy abba is bele kell tanulni. De ha kicsit is jómódúak, például autóra már telik, akkor egy ügyes takarítónő csodákat művelhet a párkapcsolattal. Persze a takarítónő sem fogja az összes feladatot elvégezni, de azért sokat segíthet. 

Ha a nő tiltakozik az ellen, hogy beengedjen a lakásba egy idegent, akkor viszont ez már az ő felelőssége: a férfi ebben az esetben felajánlotta, amit tudott, többé nem lehet ráverni a balhét, hogy ő nem akar segíteni. 

Fontos lenne az is, hogy senki ne várja el egy dolgozó nőtől, hogy este vacsorát főzzön, csak, mert odahaza ez volt a szokás. Vagy, ha meleg ételt szeretne egy férfi, álljon neki oda főzni, illetve rendeljen (ne mindig pizzát), alkalmanként el is lehet menni vacsorázni. De a hideg vacsora is teljesen megfelel, csak szokás kérdése. 

Azt se hallgassuk el, hogy vannak nők, akik túlzásba viszik a takarítást és rendrakást, és rossz néven veszik, ha a családtagjaik nem osztoznak a csilivili lakás iránti vágyukban, viszont előszeretettel állítják be magukat mártírnak. Ezen a ponton a férj már nem sokat tud tenni a béke érdekében, ez a játszma a végtelenségig játszható, vagy amíg világossá nem válik, hogy a kapcsolat élhetetlenné vált.

Ritkán, de az is előfordul, hogy a domináns feleség a férjét dolgoztatja folyamatosan otthon... 

Épp ezért lenne fontos még a rossz beidegződések kialakulása előtt tisztázni egy-egy kapcsolaton belül, hogy kinek milyenek az elképzelései, illetve újratárgyalni a dolgokat, ha a gyakorlat ellentmond a szóban vállaltaknak, illetve új élethelyzet alakult ki. Tudom, a téma nagyon prózai ahhoz, hogy a szerelmesünkkel erről beszélgessünk, de a kapcsolatunk megóvása érdekében mindenképp alapvető.