Randizzunk azért, hogy minél több vicces sztorink legyen raktáron?

Kétségtelen, hogy ismeretlenekkel kapcsolatot teremteni, levelezni és találkozni remek sztoriforrás. Nem is tudok jobbat: végtelenül tudok mesélni arról a sok béna randiról, amiben valaha részem volt. Bár soha nem azért vágtam bele egyikbe sem, hogy később anekdotát gyártsak belőle, de tény, hogy megvan ez a hatása: sosem maradok jó sztori nélkül.

De mi van, ha egyesek kifejezetten azért találkozgatnak emberekkel, mert utána olyan jókat lehet róla mesélni a haveroknak? Igen, ez a jelenség is létezik, úgy hívják angolul: dating for the plot: a sztori kedvéért randizni. Aki ezt a játékot játssza, az igazából nem komoly kapcsolatot keres, sőt, lehet, hogy még komolytalant sem, inkább az a szempont vezérli, hogy minél viccesebb történet kerekedjék a dologból, vagyis olyanokkal is találkozni fog, akiket soha nem akarna partnerként.

Mi értelme van annak, ha a randizást ilyen játszadozásra használjuk? Nem méltatlan ez, nem a másik ember kihasználása? Mit szólunk hozzá, ha rájövünk, hogy bennünket használnak vicces sztori céljából és nem azért találkoznak velünk, mert kapcsolatot akarnak?

Vérmérséklet-függő, ki mit gondol erről, nekem például nagyon nem esne jól, ha a tréfa kedvéért akarna velem valaki randizni, nem is hiszem, hogy ilyen történt volna eddigi pályafutásom alatt. De ki tudja… Mások viszont lehet, hogy ettől könnyedebbnek éreznék magukat és kevésbé szoronganának. Milyen előnyei lehetnek annak, ha így fogjuk fel a randizást, legalább egy ideig? Nem mindig, és nem minden alkalommal, de olykor mégis?

1. Kevésbé fogunk szorongani, hiszen eleve nem azért találkozunk az illetővel, mert el akarjuk csábítani. Csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy viselkedik egy adott helyzetben. Amiben körülbelül mindenki bénázni szokott.

2. Még a saját csetléseinken-botlásainkon is jól fogunk szórakozni, hiszen a lényeg a jó sztori, és nem az, hogy a legelőnyösebb oldalunkról mutatkozzunk. Az, hogy nem vagyunk a helyzet magaslatán, nem lesz negatív. Egyenesen vicces lesz.

3. Olyanokkal is találkozni fogunk, akikkel különben sose, főleg nem randizás céljából. Még az is kiderülhet, hogy a hülyéskedés közben megismerünk valakit, aki tényleg érdekes. Ha mindig csak a saját szigorú kritériumaink szerint ismerkedünk, akkor rengeteg lehetőséget kihagyunk, míg az ilyen tét nélküli találkák új világokat nyithatnak meg előttünk.

4. Ha már belefásultunk a sikertelen találkákba, ez a játék frissítő hatással lehet ránk. Nem hagyjuk abba a keresést, csak pihenőt tartunk, lazítunk egyet.

5. Bátrabbak leszünk, mert több gyakorlatot szerzünk a randizásban. Ráadásul a jövőben ezekkel a sztorikkal nevetésre bírhatjuk az újabb partnerjelölteket. Persze itt nem mindegy, hogy az a nevetés mennyire kárörvendő vagy mennyire nevetünk önmagunkon is.

6. Nyitottabbakká válunk, ha már megtapasztaltunk olyan embereket is, akikkel különben nem álltunk volna szóba. A kezdeti játékból akár önismereti út is kialakulhat.

7. Pontosabb képet alkothatunk arról, hogy mit is szeretnénk pontosan, illetve korrigálhatjuk az addigi irányt. Kiderülhet, hogy bizonyos jellemvonások nem is olyan fontosak számunkra, míg mások sokkal érdekesebbek, mint gondoltuk.

8. Szert tehetünk barátokra, akikkel nem jövünk össze, de akik más szempontból fontossá válhatnak, akár még kapcsolati hálót is építhetünk az általunk kevéssé ismert társadalmi rétegekben.

Természetesen nem csak előnyei lehetnek ennek a szemléletnek: ha rosszindulattal párosítjuk, akkor degradáljuk azokat az emberekkel, akikkel ilyen okokból találkozunk és komolyan meg is sérthetjük őket. Sose legyen célunk senki megalázása, ne készítsünk elő csapdát, ne vonjunk be másokat, hogy minél jobban megszégyenüljön valaki. Mindig tiszteljük annyira a partnereket, hogy a vicces sztoriban, ami kialakul, mi is benne legyünk, nem, mint bántalmazó, hanem mint pórul járt társ.

Ne vállaljunk felesleges kockázatokat és ne bőszítsünk fel senkit, főleg ne játsszunk senki komolyabb érzelmeivel. Szóval, csak óvatosan a sztorigyűjtéssel!