Se veled, se nélküled kapcsolatok

Már ötször szakítottak és mindig újra összejönnek. Bár minden alkalommal esküdöznek, hogy itt a vége. Nem lesz több visszatérés. Aztán mégis együtt jelennek meg társaságban. És csak néznek csodálkozva, mikor valaki ezen megütközik. De hát rá kiabáltál kígyót-békát, miatta sírtál a vállamon és felszólítottál, hogy üsselek meg, ha még egyszer visszamész hozzá. Eh, nem kell olyan komolyan venni a szakítást. Hiszen mi egymásnak vagyunk teremtve. Miért olyan nehéz ezt megérteni? 

Azoknak, akik számára a szakítás komoly dolog és csak akkor lépik meg, ha nagyon jól átgondolták, sose lesz érthető, hogy lehet ebből sportot űzni. Vagy szeretek valakit, vagy sem. Vagy akarok vele lenni, vagy nem. Ha szakítok, azért teszem, mert nem jó nekem vele. Vagy nem vagyunk jó partnerek. Ártunk egymásnak. Ha meg ő hagyott ott, akkor neki voltak feltételezhetően komoly indokai, és ha újra előbukkan, akkor nem rohanok azonnal a karjaiba. 

Kivéve, ha... Ghosting esetén például elég valószínű, hogy az otthagyott fél megragadja az újrakezdés lehetőségét, mert nem érti, mi történt és szeretné megérteni. Mert abban hisz, hogy ő rontott el valamit és a második felvonásban majd nem fogja elrontani. Mert olyan nagy érzelmi sokk érte, hogy azóta se tudott belőle kigyógyulni. De aki egyszer eltűnt, az hajlamos újra megtenni. Szóval nem igazán jó ötlet újrakezdeni. Igazából nem túl gyakori, hogy második nekifutásra több sikere lesz egy kapcsolatnak, mint amilyen elsőre volt, de ha már a harmadik, sőt, a negyedik nekifutásnál tartunk, akkor az esélyek a nullához közelítenek. 

Nézzük, mit tudhatunk a se veled, se nélküled kapcsolatokról? Mit mondanak azok, akik átélik ezeket és mi derül ki az ismételt szakításoktól mentes kapcsolatokkal összehasonlítva? Monk, Ogolsky & Oswald 2018-as felmérése alapján a kapcsolatok közel egyharmada ciklikus, vagyis a jelenség egyáltalán nem ritka. Több mint 500 pár megkérdezése alapján a következők derültek ki:

1. Ciklikus kapcsolatok nem jobbak, mint a nem ciklikusok. Nem adnak se több érzelmet, se több szenvedélyt, inkább szenvedés és nyűglődés jellemzi őket.

2. A ciklikus kapcsolatokhoz ragaszkodók számára fontos a nosztalgia. Mikor felidézik emlékeiket, hajlamosak megfeledkezni a sok negatívumról, ami szakításhoz vezetett. Vagyis a szelektív memória segít a ciklikus kapcsolathoz való visszatérésben.

3. A ciklikus kapcsolatok nem kielégítőbbek, és a szex sem jobb bennük, mint a többi kapcsolatban. Hiába gondolnánk, hogy az érzelmileg nem működő párost a nagyszerű ágybeli élmények hozzák újra össze, a jelek szerint még szexuális szempontból se nyerő ilyen kapcsolatban lenni valakivel.

4. A gyermekkorban kialakult kötődési stílusnak nincs jelentősége. Ami logikátlannak tűnik, mert azt várnánk, hogy a bizonytalan kötődésűek hajlamosak ilyen kapcsolatokhoz ragaszkodni, de úgy tűnik, ez nem igaz.

5. Az viszont sokat számít, ki hogyan viseli a magányt, illetve az egyedüllétet. Ha valaki nagyon nem szeret magára maradni, hajlamos visszamenni egy olyan kapcsolatba, amelyben nem érzi jól magát, de legalább vannak mellette.

6. Ha valaki nem érzi jól magát rendszeres szex nélkül, akkor is nagyobb a valószínűsége, hogy újrakezdi olyannal, aki egyébként nem tökéletes számára, de legalább nem kell új partnerre vadásznia vagy a magányos örömöknek hódolnia.

7. Annak nincs jelentősége, milyen a szerelemről alkotott elképzelésünk, vagyis hiszünk-e a nagy ő, a lelki társ intézményében vagy sem.

8. Fontos azonban, hogy ki hogyan viseli a visszautasítást, a kudarcot. A szakítás sokak számára nehezen megemészthető kudarc, még akkor is, ha ők döntöttek mellette, így hajlamosak visszatáncolni, ha megérzik, milyen következményekkel jár számukra a szakítás utáni lét.

9. Elsősorban a döntésképtelen és impulzív személyiségek szakítanak meggondolatlanul, illetve visszakoznak könnyedén. Ha valaki hirtelen haragú, könnyen kijön a sodrából, ami a szívén, az a száján típusú ember, nem rágódik hónapokig, de még órákig se azon, hogy szakítson-e vagy sem. Viszont ha már szakított, később átgondolhatja és dönthet úgy, hogy mégse kellett volna.

10. Nem mindegy, a szakítás után továbbra is látják-e egymást a volt partnerek, vagy más környezetben folytatódik az életük. Ha sokat látják egymást, sőt, a környezetük is azt sugallja, hogy újra össze kellene jönniük, valószínűbb, hogy megint próbálkoznak majd.

11. Az egyik legfontosabb szempont: van-e igazi alternatívája a ciklikus kapcsolatnak? Elég, ha az egyik fél lép bele egy komoly kapcsolatba, amennyiben az stabil marad, már nem olyan könnyű (vagy éppenséggel lehetetlen) abból kimozdítani. De ha mindketten szinglik továbbra is, és nem igazán találnak megfelelő másik kedvest maguknak, nagy eséllyel futnak újabb köröket.