Sokat levelezünk, de sosem találkozunk. Miért?

A társkeresés önmagában bonyolult rendszerét jócskán meg tudja nehezíteni az, ha még a logisztika is beragad. Már hetek óta tart a levelezgetés, de találkozó nincs. Az egyik oldalon ülő pasas azt gondolja, hogy a nő levágta róla, hogy ő olyan, akivel csak a villanykörtét lehet korrekt módon megszereltetni, vagy a pázsitot egyenletesen lenyíratni. A másik oldalon ücsörgő nő meg biztos benne, hogy a krapek azt hiszi, hogy, amit ő mondd, az a hiszi a piszi kategóriája.

Eme infantilis töltetű értelmetlenség után vágok bele a cikkbe. Értetlenség és tisztázatlan kérdések, frusztrációk merülhetnek fel mindkét félben, ha a párkereső levelező funkciójának használata meghaladja az egészséges ember számára megjelölt túladagolás szintjét jelző arányszámot.

Az első pont talán az lenne, hogy merjünk élni a perjoggal és feltenni egy igen egyszerűnek hangzó kérdést: „Akarsz találkozni?”Jómagam internetes társkeresős tapasztalataiból kiindulva csak azt tudom mondani, hogy mindez nem szolgál többre annál, hogy felkeltsük az érdeklődő figyelmét és kíváncsiságát. A valós események az életben történnek. Ahogy a minőségi weboldal vonzza az üzlet közelébe az ügyfelet, az ütős profil is alkalmas arra, hogy a kiszemeltet odacsábítsa a randi helyszínére. Nagyjából ennyi lenne a netes ismerkedés szerepe. Megfelelő kommunikáció ötvözve életképes fotókkal és bemutatkozó szöveggel olyan, mint a kemencében sült olasz pizza. Autentikus, íncsiklandó és stílusos.

Miért merülhet fel mégis az, hogy nem jön össze a traccsparty?

1. Sok a dolgom… Persze. Ha sikeresen kommunikálunk a neten, akkor el is tudjuk érni azt a hatást, hogy a célközönségünk nagy része belemenjen a találkozóba. Deduktívan visszakövetkeztetve az első fő indok, amiért nincs bájcsevegés: nem vagyunk elég jók, megfelelőek azoknak, akiket randira invitálunk. Előfordul, hogy tanácstalan tanácskérők állnak elém és mutatják meg kikkel szeretnének randevúzni és még azelőtt, hogy elmondanák, hogy milyen visszajelzéseket kapnak lírai kedveseiktől, már helyettük tudom a választ. Vannak jófej emberkék a neten, akikkel el lehet levelezgetni, de a személyes ismerkedés egyesek számára idő és energiabefektetést jelent, és nem akarják olyanokba pakolni mindezt, akikkel kapcsolatosan úgy érzik, nem érik meg a vesződést. Ehelyett a kiszelektált, de legalább „aranyos” pályázóknak marad az analogikusan fektetett nyolcas jellegű soha véget nem érő postagalambozás.

2. Aztán a másik ilyen az eszkaláció kérdése, mely általánosan a férfi nemet terheli. Vagyok annyira konzervatív őskövület, hogy az első csók, randi, lánykérés kezdeményezése a pasik felelőssége, nem a nőké. Így aligha jó stratégia arra várni, hogy mikor hív már el végre minket a nő egy kellemes sétára. Persze vannak úriemberek, akik szeretnék kitürelmeskedni az ideális pillanatot a támadásra. Nekik lehet azért burkolt megjegyzéseket tenni („tudod ez egy olyan téma, amiről négyszemközt nagyobb kedvvel mesélnék”). Ha nem tök hülye a manus, meg fogja érteni.

3. Bizalom. Ez se egyszerű. De, ha már vettük a fáradtságot és merészséget, hogy kipakoljuk magunkat egy nyilvános oldalra, akkor ne ódzkodjunk attól, hogy úristen, mi lesz, ha mégse az igazival találkozunk, vagy mit teszünk majd, ha szőke hercegünk virág helyett véletlenül láncfűrésszel érkezik. Vállaljuk be a randikat, különben nincs értelme az egésznek. Legrosszabb esetben zárás előtt lelépünk.

4. Telepesek. Így hívom azokat a „karizmatikus” és markánsan nárcisztikus személyeket, akik mindenkinél csilivilibb, menőbb adatlapokat gyártanak és trónolnak a begyűjtött leveleken, mindezeket az elismerés alternatív módjaiként értelmezve. Ők gyakran trécselnek sok „alattvalóval”, ápolva birodalmi nexusaikat, sokszor különösebb cél nélkül.

5. Kamu profil, kamu ember. Sajna, ilyen is van, néhányan szórakozásból csinálják a világhálós csajozást/pasizást. Őket hamar ki lehet szűrni az alapján, hogy ügyes színészi képességek birtokában is olyanok, mint a halak, amiket, ha meg akarunk szorítani, kisiklanak a kezünkből.

6. Kommunikációs félreértések. Könnyen lehet, hogy egy randi azért hiúsul meg, mert a két fél nem azt érti meg a másik üzenetéből (ami valljuk be, ilyen felületen azért gyakran előfordul), amit az mondani akar. Így, ha kétségeink vannak, inkább tegyünk fel egy egyértelmű kérdést, minthogy előfeltevéseink alapján kilőjünk egy esetleges potenciális udvarlót (pl. „Csak dugni akarsz velem, vagy élőben legalább vicces ez a szarkasztikusan szexuális humor?”)

7. Nem kellően fontos nekünk a téma. Magunkban gyakran keressük a hibát? Vannak, akik nem szánnak időt az ismerkedésre és csodálkoznak, hogy utána otthon keseregnek magányosan. Másképp ez nem működik. Legyen a társkeresés egyszerre tudatos és könnyed is. Legalább egy fél órára kapcsoljuk be esténként a komputert és aktivizáljuk energiáinkat, mind online, mind offline, így nem fog meglepni minket, ha a hónapok óta húzódó üzengetős románc hirtelen azért szakad meg, mert beintenek nekünk, vagy szimplán csak lecsapják a kezünkről a zsákmányt. Nem érdemes ezt megvárni.

Ezzel nem ért véget a felsorolás. Felmerülhetnek más okok is. Ötleteljünk tovább együtt.

Írta: Lázár Gergely

Forrás:

www.randidoctor.hu