Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Cookie beállítások
A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk
  • Alapvető működést biztosító sütik
  • Beállításokat tároló sütik
  • Statisztikai sütik
  • Marketing célú sütik

Miért nem vonzó, ha túlzottan jelen van az életedben a stressz?

Tudományosan is bizonyítottá vált, hogy a stressz önmagában olyan pszichés jelenség, ami nagy dózisban egyaránt taszító, mind a férfiaknak, mind a nőknek.

Hogy a való élet színterén maradjak, hadd idézzek pár népszerű tanácsot a stressztől mentes, könnyed életre vonatkozóan:

„Nyugi, minden rendben lesz.”

„Ne agyalj annyit.”

„Csak engedd el, ne feszülj rá ennyire a dologra.

Stbstb…

 

Ezeket a jókívánságokat általában olyanok hallják, akik bizonyos helyzetekre vonatkoztatva, vagy általánosan, az átlagnál lényegesen többet stresszelnek. Ennek lehetnek szituációbeli és személyiségben gyökerező mozgatórugói is, például egy alacsonyabb önértékeléssel bíró ember sokkalta inkább fog a világból reá nehezedő megmérettetésekről negatív elvárásokat kialakítani (mert képességeiben nem bízva kudarcos forgatókönyveket kreál).

Az „agyalás” (ha már szóba hoztam) például a stresszforrásból fakadó elviselhetetlennek tűnő szorongással való megbirkózási kísérlet, amikor valaki körkörös módon, akár a külvilág felé, ventiláló erőfeszítésein keresztül igyekszik újra és újra lefuttatni az esetleges kedvezőtlen kimeneteleket, felkészítve önmagát az ezekkel való szembesülésre. Az elengedés nevű hadművelet általában azért nem szokott sikerülni ilyenkor, mert az aggodalom hátterében az áll, hogy a stresszforrásként jelenlévő tényező pontosan olyan számunkra életbevágó fontosságú minőségeit veszélyezteti az életnek, aminek a veszteségét nem bírnánk elviselni.

Miért is lehet adaptív a stressz? Nagyon egyszerű, már az előbbiekből kiderülhetett: arra emlékeztet bennünket, hogy „veszélyben” vagyunk, a fenyegetettség forrását pedig nem egyszer kiszámíthatatlannak, bejósolhatatlannak, vagy kontrollálhatatlannak tartjuk. Azonban ez nem mindig baj, ugyanis, ha sikerül kihívásként értelmeznünk a helyzetet és képesnek érezzük magunkat a megbirkózásra, akkor úgynevezett eustresszt is átélhetünk, ami általában csak rövid ideig tart és előnyös lehet személyiségünk fejlődése szempontjából. Mondhatjuk úgyis: sok emberre ráférne, hogy kilépjen a komfortzónájából és merjen vállalni stresszes helyzeteket is, amiből utólag önbizalomra tehetne szert. Még a hormonális folyamatokban is eltérés van a káros distressz és eustressz között, mert még előbbinél főként a nagy mennyiségben káros kortizol, utóbbinál az adrenalin termelődése a meghatározó.

No, de hogyan kapcsolódik mindez a társkereséshez? Kimutathatóvá vált, hogy a nők a kevésbé stresszes férfiakat preferálják. Mire is hathat kedvezőtlenül a túl sok stressz? Például a termékenységre. Végeztek munkakörnyezetben olyan kutatást, amiből az derült ki, hogy pont a ranglétre csúcsán álló, ebben az értelemben domináns, vezető beosztásban lévő férfiak rendelkeznek alacsonyabb stresszszinttel (ami érthető akkor, ha belegondolunk, hogy egy rosszabbul kereső, anyagilag és presztízsben is elveszett fickó mennyi feszültségnek van kitéve akkor, ha csak családja megélhetését próbálja biztosítani valahogy). A csimpánzok hím tagjainál ugyanezt lehet látni, mindig a dominancia rangsor alján álló egyedek a legstresszesebbek, a csúcson lévők pedig a legkevésbé.

Érdekes, hogy ez a másik oldalról is igazolódott. Egy kísérletben például nőket kértek meg arra, hogy adjanak olyan képeket, melyeken épp fogamzóképes időszakukban vannak (menstruáció termékeny napjai), emellett beoltották őket hepatitis B ellen is, valamint különböző méréseket végeztek (testzsírszázalék, antitestek szintje, kortizol). Mi derült ki? Az, hogy a férfiak az alacsonyabb kortizolszinttel bíró nőket tekintették a legkívánatosabbnak. Hogy ez szépítette e meg őket ennyire, az bennem kérdéseket vet fel, de egy általános következtetést mindenképp érdemes levonnunk:

Ha sikeresebbek akarunk lenni a másik nemnél, érdemes ráállnunk arra, hogy megtanuljunk nyugodtabbá, relaxáltabbá válni, hiszen, a valós önbizalom sem a nagy hangról és hivalkodásról ismerkszik meg, hanem arról, hogy egy ember a temperamentumától függetlenül bír-e valamiféle higgadt magabiztossággal.

 

Írta: Lázár Gergely 

Forrás:

www.randidoctor.hu

onlinepszichologia

A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk