Van-e értelme az ismerkedésnek nagy korkülönbség esetén?

Klienseimtől, (elsősorban azoktól, akik „társkeresés ügyben” látogatnak el hozzám) elég gyakran hallom, hogy milyen korú legyen, illetve ne legyen az a személy, akivel a későbbiekben szeretnék összekötni az életüket. Sok szempontból igen homályosan fogalmaznak potenciális férjükről/feleségükről (legyen kedves, hűséges, határozott, stb.), de ezen kérdéseket illetően néha elég konkrét és kézzelfogható számok és dátumok röpködnek a levegőben (hölgyektől általában: a „ne legyen már több évvel fiatalabb!”, férfiaktól: a ne legyen már több évvel idősebb!” válaszokat kapom).

(Megjegyzés: érdekességként megemlíteném azt a tudományos kutatásból származó eredményt, mely a férfiakat megjelölve, mind a huszonéves, mind az „érettebb” korosztály vonatkozásában azt állítja, hogy a 18-25 éves nőkre van a legnagyobb kereslet és ezekre a „csajokra” a legirigyebbek versenytársaik is. Ezt a preferenciabeli sajátosságot elsősorban evolúciós és kevésbé egyéni szempontok támasztják alá.)

A fentebbi bekezdésnél a kép lényegesen árnyaltabb, de egyvalamit ki lehet jelenteni:az életkor bizony olyan tényezője a párkeresésnek és a párkapcsolatnak, amin nem lehet változtatni. Ezért a legfontosabb kérdés a következő: együtt tudunk-e mindezzel élni?

Számos tulajdonságunk formálható és az alkalmazkodás érdekében alakítunk is rajtunk, feltéve persze akkor, ha a célunk egy valóban jól működő párkapcsolat.

Rengeteg motiváció rejtőzhet annak hátterében, hogy miért választunk nálunk idősebb/fiatalabb partnert és szeretném némileg eloszlatni azokat a társadalom szinten megbúvó, igen gyakran közhelyes és konyhapszichológiai magyarázatokat, amivel különböző rovatok sorai között és „megmondó” ismerőseink mondatai elhangzásakor találkozhatunk:

-  Biztos pótapát/pótmamát keres.

-  Nem tud felnőni (azért utazik a húszéves csajokra negyvenes fejjel)

-  Csak a pénzéért van vele!

Lehet, hogy némely kijelentés megállja a helyét, azonban a legtöbben úgy hiszem, azért nem találnak társat, mert igen merev és rugalmatlan elvárásokat táplálnak „igazijuk” tulajdonságairól. Értem ezt a korkülönbségre is. Volt olyan kliensem, akinél elkezdtem feszegetni a kérdést:

-    És ha öt évvel idősebb lenne az a nő, akivel végül összejönnél, milyen pótolhatatlan veszteség érne?(nem jött épkézláb válasz)

Ezekre általában nincs is egyértelmű válaszunk, a legtöbben inkább valamiféle külső vagy belső elvárásnak akarnak megfelelni. Mi lenne, ha én kilógnék a sorból és más irányba vezetném tovább az életem, mint, ahogy azt a legtöbben teszik?

Ha ennyire „mindegy” lenne az illető kora, akkor fel sem merülne a téma. Azért felvetődnek kérdések. Mégis milyen kihívásokat, megoldásra váró helyzeteket idézhet elő a túlzottan eltérő életkor?

Hadd írjak néhány példát:

-  életstílusbeli eltéréseket: mikor és hogyan dolgozunk, ki hova szeret járni, kinek milyen céljai vannak, anyagilag mit engedhet meg magának és mit nem, milyen tapasztalatokra kíváncsi, stb.

-  nagyobb próbatételt a környezet reakciójával kapcsolatban: mit szólnak majd a barátok, családtagok, közeli ismerősök? (megfelelő önbizalommal ez a pont lényegtelennek tűnik), de gondolhatunk a közös gyermekünk helyzetére is, akinek szintén furcsa lehet majd az osztálytársak, tanárok előtti különbözőség szüleik jóvoltából

-  kapcsolati veszteségeket: nem biztos, hogy adott életkor felett kell még az a huszonharmadik gyerek, akit meg kell szülni, újra fel kell nevelni, tanítani, táplálni (még a másik esetlegesen forgat a fejében hasonló terveket)

Tehát mindenképp lesz dolgunk akkor, ha úgy döntünk, elütünk a nagy átlagtól és valaki olyat akarunk felvállalni társként, valaki olyan mellett kívánunk elköteleződni partnerként, aki néhány esztendőnél többel is eltér tőlünk.

Mi az elfogadottabb?

A társadalom szintjén szerintem jobban tolerálják azt, amikor a férfi a korosabb, lehetséges, hogy ennek szintén evolúciós gyökerei vannak (az életképes, erőforrások birtokában lévő úr, a fiatal, genetikailag még abszolút fénykorában lévő, fogamzásra képes hölgyikével). Bár az állítás első felében nem vagyok teljesen biztos, mert, ha az ősi közösségek idejére tekintek vissza, akkor a nagyobb életkor bizonyos határok után nem feltétlenül kellett, hogy azt jelentse, hogy az adott férfi erősebb, maximum tapasztaltabb. Sőt, ha a fizikai erőt nézzük, akkor még hátrányban is lehettek az öregebb, fáradtabb „hímek”. Modern világunkban mégis követhető ez a tendencia, gyakorta lehetünk szemtanúi olyan szituációknak, amik előtt csak állunk megkövülten és érthetetlenül pislogva tesszük fel a számunkra megmagyarázhatatlanra utaló kérdésünket: „Ezt meg hogy?”

Nem vagyok ellenére az efféle ismerkedésnek, de készüljünk fel rá: lehetnek nehézségeink akár az elköteleződés (hogyha nem akarunk megragadni a „de izgalmas a nálunk lényegesen idősebb, fiatalabb férfival/nővel randizgatni” szisztémánál), akár az életvitel, akár a közös célok tekintetében.

Írta: Lázár Gergely

Forrás:

www.randidoctor.hu