Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Befellegzett az offline randizásnak?

Vajon tényleg egyre kevésbé ismerkedünk az utcán, a metrón, a vonatok, szórakozóhelyen, közparkban, vagy akárhol a 3 dimenziós életben? Esetleg egy nap teljesen eltűnik az életünkből a leszólítós módszer, és csak az online appok világa marad, a közösségi oldalak, és a társkeresők?

Nemrég egy férfi ismerősöm panaszkodott, hogy a nők egyre inkább elzárkóznak a spontán ismerkedéstől. Ő szívesen próbálkozik közlekedési eszközön például, érdeklik az emberek, még ha nincs is semmiféle randizási szándéka, akkor is megszólítja az őt érdeklő egyéneket… De egyre inkább jellemző, hogy az emberek az okostelefonjukba vagy az e-book-jukba temetkeznek, és nem akarják megismerni a körülöttük lévőket.

Szerintem ez elsősorban a nagyvárosi környezetre jellemző: a nagyvárosi ember nyugaton általában bizalmatlan és gyanakvó… Kulturális kérdés, hogy hol mennyire könnyű utcán vagy kávézóban szóba elegyedni emberekkel, és persze az sem mindegy, hogy ez a szóba elegyedés két azonos nemű egyének között történik-e, minden szexuális felhang nélkül, csak haverkodás szintjén, vagy kifejezetten fel akarunk-e szedni valakit.

Ha rögtön azzal jövünk, hogy szeretnénk az illetőt elhívni randizni, ahogy erről már korábban írtam, hamar lepattanunk… Ha férfi hív randizni derült égből villámcsapásként egy nőt úgy, hogy előtte se szemezés, se beszélgetés, se nevetgélés nem volt, a nő első reakciója általában a nem… Egyszerűen kell némi idő ahhoz, hogy egy férfi felkeltse az érdeklődésünket, nem érdemes ajtóstul a házba rontani.

Ezért is olyan félrevezető szerintem Samuel Abrahams a napokban vírusként terjedő kis opusza, amelyben azt mutatja meg, hogyan reagálnak a lányok, ha egy fiatalember az utcán megszólítja őket, és rögtön randizni hívja. Nem csak arról van szó, hogy a szituáció eléggé mesterkélt, hanem arról is, hogy közben filmezik az embereket… Ez aztán végképp nem adja meg azt az intim, kellemes hangulatot, amely ahhoz kell, hogy egy lány igent mondjon egy randimeghívásra. Sokaknak meg a felbérelt színész nem jön be szerintem, mitagadás, színészhez képest elég eszköztelennek tűnik, csak rohangál fel s alá és bárkit megszólít, aki nőnemű, nagykorúnak tűnik és 30 alatt van…

Ha lány szólít le fiút, az sem szokott kedvezőbb eredményre vezetni, mert a hagyományok azt diktálják, hogy a férfi kezdeményezzen, a rámenős nőket általában nem komálják, sőt, mindjárt megszólal a vészcsengő a fejekben: vajon nem fizetős szolgáltatást kínál-e az illető, vagy nem valami hátsó szándékkal közeledik-e.

Ez még messze nem azt jelenti, hogy befellegzett volna az offline randizásnak, csak jól kell tudni csinálni. Megfelelő körítéssel, előkészítéssel, stratégiával egész más eredmények is születhetnek.

Persze sokszor az offline körülmények között létrejövő ismeretségek folytatásához is kell az online világ… Pár hónapja egy villamosvezető kereste plakátokon és a közösségi médiában azt a lányt, aki egy feszült pillanatban bearanyozta a napját, szívet formázva a két kezéből. Ma éppen egy másik fiú üzenete kezdett terjedni, aki egy koncerten ismerkedett meg egy lánnyal, és mivel ott elsodródtak egymás mellől, most a neten közzétett felhívásban próbálja megtalálni. (Jó lenne tudni, vajon eredményesek lesznek-e ezek az akciók, illetve a lányok, akiket keresnek, szívesen jelentkeznek-e, ha magukra ismernek, vagy inkább homályban maradnak…)

Az offline randizás eltemetésétől tehát még messze vagyunk. De természetes, hogy az ember minden, rendelkezésére álló eszközt felhasznál annak érdekében, hogy megismerjen valakit, aki érdekes lehet számára. Tény, hogy egy randioldalon némely bizonytalansági faktorokkal nem kell foglalkoznunk: aki oda regisztrált, az tényleg akar ismerkedni, ellentétben a sok, utcán szaladgáló embertől, akiknek nagy része meg nem… De az is igaz, hogy van, akinek jobban megy az offline ismerkedés, mert az élő kommunikációs képességei fejlettebbek, vagy egyszerűen csak ott érvényesül a sármja. Félénkebb embereknek meg az online társkeresés terén lehetnek nagyobb sikerei.

Valójában egyik módszer sem zárja ki a másikat, inkább kiegészítik egymást. És ez a jövőben is így lesz, nem kell félteni az offline randizás világát sem.