Egyedülálló címkével ellátott bejegyzések

Még a boldog egyedülállók életében is vannak olyan pillanatok, amikor teljesen kiborulnak, mert borzasztóan reménytelennek tűnik a helyzetük. Már minden ismerősöd párkapcsolatban él, sorra születnek a gyerekeik, az expárod újraházasodott, csak te vagy még mindig egyedül. Lehet, hogy totál kilátástalannak látod a helyzetedet, de hidd el, nagyon is sokat tehetsz azért, hogy kilábalj ebből a reménytelen állapotból.

Sokan egy kalap alá vesznek minden szinglit, noha természetesen az egyedülállók is nagyon sokfélék, és most nem elsősorban arra gondolok, hogy milyen úton-módon lettek (vagy maradtak) egyedülállók, hanem arra, hogy ebben az állapotukban hogyan érzik magukat. Zavarja-e őket, hogy nincs állandó, elkötelezett partnerük vagy még csak nem is hiányzik nekik, hogy együtt legyenek valakivel?

Az elmúlt években sokat javult a helyzet, de az emberek többsége napjainkban is azt gondolja, hogy ha valaki 30 éves kora fölött még mindig egyedülálló, azzal biztosan valami gond van. A nagyobb baj az, hogy sok társkereső is ugyanezt hiszi. De vajon tényleg igazuk van?

Csak azért, mert a hagyomány azt diktálja, hogy hosszú távú kapcsolatra törekedjünk, nekünk még lehetnek más terveink. Mert ha nem a megfelelő indokból köteleződünk el, akkor aztán minden lesz a kapcsolatunk, csak jó és boldogító nem. Milyen pocsék indokokból szoktak az emberek belemenni olyan elköteleződésekbe, akár házasságba, amelyekre valójában semmi szükségük?

A társadalom még nem nőtt ki abból az attitűdből, hogy mindenkitől elvárja a házasságkötést és a gyerekvállalást, és problémát lásson abban, ha valaki nem ezen az úton halad vagy azért, mert nem úgy alakultak a dolgai, vagy mert nem is akarja ezt az utat. A házas vagy fix párkapcsolatban élő emberek pedig sokszor hajlamosak lekezelően bánni azokkal, akik nem tartoznak a csoportjukba. Sok házas úgy néz a szinglikre, mint örök gyerekekre, illetve olyan emberekre, akik nem voltak képesek felnőni. Itt lenne az ideje leszokni a béna sztereotípiák emlegetéséről és arról, hogy másodrendű emberekként kezeljük az egyedülállókat.

Bár már sokat enyhült a szinglik megítélése, azért még sokak fejében az van, hogy aki egyedülálló, az valahogy defektes. Biztos nem elég vonzó, kiállhatatlan a természete, ezért nem kelt el még a társkereső piacon. Nagyon sok egyedülálló is ugyanezt gondolja saját magáról. Hogy is van ez?

Nagyon sok szingli hatalmas erőket fektet abba, hogy megtalálja a társát, mégsem talál senkit. És nem azért, mert előnytelen a külsejük, hanem mert olyan durva, téves hiedelmek vannak a fejükben a párkapcsolatról, társkeresésről, amelyek teljesen meg is gátolhatják, hogy tartós kapcsolatuk legyen.

Szingli vagy? És nem szeretsz az lenni? Pedig sok előnye van ennek az állapotnak, és ha kihasználjuk ezt az időszakot, az eljövendő párkapcsolatainkban is boldogabbak lehetünk.

Kétségkívül sokkal kényelmesebb volt, mikor még a szülők, a nagycsalád döntötte el, hogy férjhez menjenek-e a lányok, és ha igen, kihez. Legalább se a keresgélés nehézségei, se a tévedés felelőssége nem a nőszemélyt vagy a gyereklányt illette. De nem hiszem,...