Társkeresés címkével ellátott bejegyzések

Gondolkodtál már azon, mennyire befolyásol a mindennapi környezeted abban, hogy sikeres legyél a társkeresésben? Vajon mentálisan fel vagy-e készülve arra, hogy beengedj egy másik embert az életedbe, vagy az egész életviteled, a lakásod, a kocsid, az öltözéked, a szokásaid azt sugallják neked és a környezetednek, hogy ott nincs helye senkinek rajtad kívül?

Sajnos sokan azt gondolják, hogy a társkeresés csak annyi, hogy felteszek magamról az online társkeresőre egy-két képet, egy idézetet, és már kezdődhet is a randizás. Holott, mint annyi minden mást, ebbe is csak felkészülten érdemes belefogni.

Sok nő tapasztalja, hogy egy remekül induló randizás felfutó fázisa után, mikor már az ő fejében kialakult, hogy a férfi és ő egy párt alkotnak, érzelmileg teljesen bevonódott, a pasi hirtelen behúzza a kéziféket, elkezd kevesebbet kommunikálni, halasztgatja a találkozást, esetleg napokra eltűnik. Miért történik ez?

Sokszor nem értjük, miért van az, hogy csinos, ápolt és kedves nők olykor nem találnak párt, miközben sokkal kevésbé látványosan szép, esetleg slampos és nem is biztos, hogy annyira kedves társaik minden ujjára tíz udvarló is jut… Hol van a valódi probléma?

Minél fiatalabb generációról van szó, annál fontosabb a közösségi oldalakon sugárzott képünk, vagyis, hogy az ismerőseink, barátaink mit látnak belőlünk. Az is baj, ha túl sok az információ, de az is, ha egyáltalán nem vagyunk jelen, manapság már gyanúra adhat okot, ráadásul bizonyos platformokon a követők száma a meghatározó és az a percepció, hogy minél népszerűbb valaki, annál könnyebben tud ismerkedni.

A társkeresés egyik legősibb módszere, ha valaki, általában a nő elérhetetlennek tünteti fel magát, vagy azt a benyomást akarja kelteni, hogy őt nagyon nehéz meghódítani. De mennyire érdemes olyannal szemben eljátszani ezt, aki valójában érdekel, és milyen következményekkel járhat?

A társkeresők az egyik legnagyobb hibát akkor követik el, amikor az első randi első 5 másodpercében döntést hoznak a másikról. Tetszik vagy sem? Van kémia vagy nincs? Ha nemleges a válasz, akkor végigkínlódják a randit, aztán kezdik elölről a keresést. Óriási hiba néhány pillanat alatt dönteni!

Jánosi Valéria mentálhigiénés szakember, coach és mediátor mutat 3 tévhitet, amiben lehet, hogy te is hiszel. Csakhogy ezek a hiedelmek "láthatatlanul" akadályozzák a társtalálást.

Sokszor hallani a társkeresőktől, hogy bár ők már mindent megpróbáltak, de azért maradtak szinglik, mert nincs egyetlen normális férfi/nő sem. De tényleg ez a megfelelő hozzáállás? Valóban mindig a másikon múlik?

Nem mindig az a legjobb megoldás, ha azonnal fejest ugrunk a társkeresésbe csak azért, mert végre szeretni akarunk. Vannak sajnos olyan időszakok az életünkben, amikor előbb valami mást kell rendbe tennünk a lelkünkben.

Társat találni nehéz, szinglinek maradni egészen könnyű. Ha akár csak egyet is megfogadsz az alábbi tanácsok közül, vígan élheted tovább az egyedülállók életét.

A társkeresők egy része hisz a véletlen találkozások sorsszerűségében. Ők azt vallják, hogy az Igazival úgyis találkoznak, ha nem tesznek érte semmit. A skála másik végén pedig azok vannak, akik nagyon-nagyon akarnak társat, görcsösek, igyekeznek, randiznak, és mindeközben borzasztóan frusztráltak. A skála két pontja között vannak a tudatos társkeresők: nem bízzák a véletlenre, mindent megtesznek, hogy párra találjanak, és mindeközben jól érzik magukat.

Gyakran még a legokosabb, legtalpraesettebb nő is bedől a bántalmazónak, mert annyira elbűvölő az udvarlási szakaszban.

Az irigység az egyik legnegatívabb emberi reakció. Nagyon kevesen mondhatják el magunkról, hogy egy csepp sincs bennük ebből a méregből. A féltékenység édestestvére, mégis más.

Van néhány alapinformáció, amivel érdemes tisztában lenni, mielőtt elkezdesz randizni. Sajnos a társkeresésről semmit nem tanítanak nekünk az iskolában, és mindenki azt hiszi, hogy ez úgyis megy zsigerből. Sokan ezért csak úgy belevágnak, és néhány korai kudarc után hamar fel is adják.

Mitől lesz valaki sikeres akár online, akár offline társkeresésnél? Mi az, amiben a férfiak hisznek, de valójában nem működik? Milyen kifogásokat keresnek a maguk számára? Valóban annyira nehéz kapcsolatot találni?

Sokan vannak, akik évek óta keresik a társukat. Kitartóan vagy kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de újra és újra nekifutnak, reménykednek, és végül mégsem találnak senkit. Miért?

Amikor társat választunk, szembe kell néznünk azzal, hogy tökéletes ember nem létezik. Ha tényleg párkapcsolatban szeretnénk élni, akkor néhány dologban kompromisszumot kell kötnünk. A nagy kérdés csak az: miben lehet, érdemes megkötni ezt a kompromisszumot, és mi az, amiből egyáltalán nem engedhetünk.

Sokak fejében létezik az “életem szerelme” gondolata. Egyes szerencsések együtt is élnek ezzel az emberrel és még x év után is úgy gondolják, hogy ő az, akit mindig is kerestek. Mások úgy érzik, hogy valahol a múltban elvesztették azt a bizonyos teremtést, aki “nekik volt rendelve”. Az egyik esetben szerencsés, hogy azt hisszük: létezik nagy ő, míg a másik esetben ez a hit a gyógyulás és a továbblépés hatalmas akadályává válik.

A legtöbb társkereső csak regisztrál egy online platformra vagy applikációra, jelölget, jobbra vagy balra húz, csetel, majd pár hónap sikertelen ismerkedés után feladja. Ezzel szemben a tudatos társkereső felkészül, átgondolja, hova regisztrál, majd szisztematikusan eljár programokra és randikra. Teszi ezt mindaddig, amíg nem talál valakit, akivel boldogan tud élni. Szerinted melyikük a sikeresebb?

Amikor valaki randizni kezd egy olyan partnerrel, akinek az előző kapcsolatából gyereke született, gyakran fel sem méri, hogy milyen nagy fába vágta a fejszéjét. Mire számíthatsz és mit kerülj el?

Miből vehetjük észre, hogy tetszünk valakinek? Léteznek bizonyos apró jelek, amelyekre érdemes odafigyelni, mert nagy eséllyel van keresnivalónk annál, aki ilyen jelekkel halmoz el bennünket.

Sokan élnek mérgező kapcsolatban a párjukkal, esetleg rokonaikkal, munkatársaikkal, főnökeikkel, és még csak fel sem tűnik nekik. Hogy miért?

Biztos te is voltál már olyan kapcsolatban, amelyben azt érezted, hogy jó, jó, de nem az igazi. Valójában nem ezt keresed. Egy ilyen kapcsolatba hónapokra, évekre bele lehet ragadni. Fáj kilépni, de benne lenni is frusztráló, hiszen állandó hiányérzeted van. Igazából bele se kellett volna kezdeni, és fogalmad sincs, hogyan lehet belőle kikeveredni.

Aki valaha is küzdött párkapcsolati problémával (és tegye fel a kezét, aki nem!), az már szembesülhetett tapintatlan kérdésekkel. Hogyan kezeld ezeket a helyzeteket?

Akár egy ismerkedés elején, akár már működő kapcsolatban gond lehet, ha a partnerek egyike leuralja a kommunikációt. Mit tegyünk, ha nem sikerül érdemben kifejeznünk a gondolatainkat? Fogadjuk el, hogy így alakult, vagy próbáljunk meg valamit tenni ellene? De mit és hogyan?

A nők többsége azt gondolja, hogy a szexuálisan vonzó nők szép arcúak, vékonyak, jólöltözöttek, minimum topmodell alkatúak. Az eszükbe sem jut, hogy ez is fejben dől el.

Ma már alap, hogy ha valakivel ismerkedünk, akkor elég hamar tudni akarjuk, milyen közösségi oldalakon van fent és ott miket posztol. De tényleg az a legmegfelelőbb viselkedés, ha mi kutakodunk, ahelyett, hogy megadnánk a másiknak a lehetőséget a valódi önmaga bemutatatására?

Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik valamiféle varázslatos belső metronómmal rendelkeznek, és pontosan tudják, mikor mit kell mondani, milyen gesztust kell tenni, nem vétik el a lépést, jókor kezdeményeznek és jókor vonulnak vissza. De hogyan tesz szert valaki erre a tudásra? Tudás ez egyáltalán vagy velünk született érzék? És lehet fejleszteni?

Bizonyára veled is megesett már, hogy nyugtalanul pásztáztad egy esemény résztvevőit, hogy vajon ki tűnik elég nyitottnak ahhoz, hogy szóba elegyedjél vele. A kérdést meg is lehet fordítani. Te vajon elég nyitottnak látszol, hogy egy idegen odamenjen hozzád?