Tanácsok első randira / 1. rész

A virtuális ismerkedés utáni első, valódi találkozó mérföldkő egy alakuló kapcsolatban. Ilyenkor szokott eldőlni, hogy lesz-e folytatás, és az milyen jellegű lesz. Biztosan mindenki szeretne ilyenkor jó benyomást kelteni, főleg, ha a levelezős fázisban már igazán megkedvelte a partnerét. Nézzük meg, mi mindenre érdemes odafigyelni az első randival kapcsolatban!

Mennyi levelezés után találkozzunk?

Vajon te melyik kategóriába tartozol? Azokéba, akik minél hamarabb személyesen akarnak találkozni a levélben már kicsit megismert partnerrel, vagy azokéba, akik inkább ódzkodnak ettől az első találkától, mert azon szinte mindig elég kínosan érzik magukat? Alig hiszem, hogy sokan lennének, akik élnek-halnak az első randikért. Most nem arra az esetre gondolok, mikor már találkoztunk az illetővel más helyzetben, személyesen ismerjük, tehát pontosan tudjuk, milyen a tekintete, a mosolya, milyenek a gesztusai, esetleg még az illatát is volt már alkalmunk megtapasztalni. Egy neten keresztül megtalált partnerről mindezt nem tudjuk. Lehet, hogy a gondolatait, az érzelmi világát sokkal jobban ismerjük, de a fizikai valója teljes meglepetésként hathat. Lehet ez a meglepetés kellemes és kellemetlen is, de az igen ritka, hogy pont azt kapjuk, amire számítunk.

Mivel a férfiak általában a vizuális típusba tartoznak, többet nyom a latban náluk egy nő kinézete, mint a nőknél a férfiaké, ők szokták szorgalmazni a mielőbbi személyes találkozás szükségességét, sokszor már az első üzenetben leszögezve, hogy nem szeretnek hosszan levelezni. Biztos vannak a nők között is, akik így érzik, velük könnyű lesz eljutni a randiig, ha a nagyon bizonytalanok hetekig húzhatják az időt. Igaz, sokan el fogják közben veszíteni a türelmüket, de ha valakit igazán izgat az adott nő, lehet, hogy ki fogja várni: ehhez kell némi játékos alkat és nem kevés kitartás is.

Persze egyáltalán nem biztos, hogy el akarunk jutni a randiig, ezt is el kell tudnunk dönteni a levelezés vagy telefonbeszélgetések alapján. Lehet, hogy kezdetben szimpatizálunk valakivel, de ahogy telik az idő, egyre inkább olyan személyiség képe rajzolódik ki előttünk, aki nekünk semmiképp nem fog megfelelni. Ilyenkor valahogy ki kellene hátrálni az egészből: nem ritka, hogy a kihátrálás annyiból áll, hogy az ember egyszerűen „elfelejt” válaszolni, vagy ad valami kamu magyarázatot, mondjuk, hogy már talált valakit időközben, vagy most egy hónapig nem lesz ideje levelezni, de van ennek civilizáltabb módja is, csak azon gondolkozni kell egy kicsit. Ha valakivel nagyon nem akarózik találkozni, ne menjünk bele csak azért, mert ő akarja – ha valaki nagyon nem akar velünk találkozni, ne erősködjünk. Lehet, hogy éppen attól gondolja meg magát, ha rábízzuk a döntést. És az is előfordulhat, hogy elbúcsúzunk, aztán mégis visszatérünk a találkozásra, és kiderül, hogy érdemes volt.

Nagyon nehéz megmondani, az első kapcsolatfelvételtől számítva mennyi idő múlva érdemes sort keríteni a randira, de se elsietni, se túlságosan sokáig húzni nem érdemes. Ha nem az a célunk, hogy a lehető legtöbb emberrel ismerkedjünk meg személyesen, akkor biztosan belefér, hogy egy-két-három hétig csak levelezzünk – esetleg csevegjünk vagy telefonálgassunk. Persze, ha két ember nagyon úgy érzi, hogy egymásra talált, felesleges várakozni.

Kínos, ha kénytelenek vagyunk lemondani az első találkozót, főleg, ha a lemondás az utolsó órában történik, akkor kezdődhet elölről az egyeztetés, és mindig felmerül a kérdés, vajon nem azért mondtuk-e le, mert igazából nem volt kedvünk hozzá. Nem tudom, ki hogy van vele, de nem lepne meg, ha gyakran előfordulna, hogy az első találkozás előtt kisebbfajta pánikba esnének a tapasztalatlanabbak. Ezen is túl lehet lendülni, főleg, ha már a sokadik első alkalomnál tartunk, gyakorlottabban készülünk fel rá. Mert az első randizást sem árt gyakorolni – saját félelmeink leküzdésére biztosan kiváló módszer.

Mégis, milyen legyen az első randi? Hová menjünk, ki javasoljon helyszínt? Legközelebb ezeket a kérdéseket fogjuk körüljárni.