Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Tanácsok első randira / 3. rész

Öltözködés, előkészületek, ajándékok

Hogyan öltözzünk? A helyszínnek megfelelően, persze, de semmiképp ne tréningnadrágban és kinyúlt pólóban jelenjünk meg, kivéve, ha mondjuk sport programra hívtuk a partnerünket. Ne legyünk elhanyagoltak, se túlöltözöttek – utóbbi hibába persze a nők hajlandóak beleesni: ha nem kifejezetten elegáns helyszínre visz el a pasi, ne estélyiben jelenjünk meg.

Mennyire legyen kihívó a nők öltözéke?

Nagyon mini szoknya, mély dekoltázs, magassarkú? Ha valaki mindig így öltözik, akkor valószínűleg első randin se fog visszafogottabban megjelenni, de ha alapvetően nem ilyen a stílusunk, ne erőltessük! Egyrészt sokan nem is vevők rá – főleg, ha kifejezetten másnak ismertek meg a levelekből –, másrészt mi is rosszul fogjuk érezni magunkat. Minél mesterkéltebbek vagyunk, annál inkább.

Még mindig a lányokra vonatkozóan: vajon elmenjünk-e fodrászhoz, kozmetikushoz direkt egy első randi miatt? Ha egy hosszabb, egész estés eseményre készülünk, és némi esély van a szexre is, a kozmetikus elég valószínű választás lesz. De egyébként nem hiszem, hogy nagy felhajtást igényelne az első találkozás, külön egy kávézás miatt fodrászhoz menni erős túlzásnak tűnik, kivéve persze akkor, ha már nagyon nem vagyunk megelégedve a hajunkkal, és úgyis elmentünk volna. Biztos sokan vannak, akik szerint a férfi meg borotválkozzon meg (ha nem szakállas), akár a nap folyamán másodszor, de sok nő éppen, hogy szereti a borostát – a lényeg, hogy az összbenyomás ne legyen elhanyagolt.

Virággal vagy virág nélkül?

Végül egy kérdés, a pasikra vonatkozóan: vajon illik-e virágot vinni? Úgy sejtem, ez a divat egyre inkább eltűnőben van, a legtöbb férfinak még a kérdés se jut eszébe. A nők többsége se várja el, de biztos, hogy sokan örülnek neki. Viszont, ha az ember már vesz valamilyen virágot, ne vigye túlzásba, és gondoljon arra is, hogy a nőnek azt esetleg egész idő alatt cipelnie kell. Egy szál rózsa tökéletesen megteszi. Ha már mindenképp adni akarunk valami apróságot, a csoki (bonbon) praktikusabb. De aki úriemberként nyit, az végig maradjon is úriember, az például teljesen oda nem való lenne, ha egy ilyen gesztus után a férfi nem fizetné a cechet.

 

infografika_randi_keses

A Randivonal kérdőívében (amit 3000 társkereső töltött ki)

többek között arra is kerestük a választ,

vajon hány perc késés engedett meg az első randin.

A grafikán láthatjátok az eredményt.

 

Mennyi ideig tartson az első randi?

Ha nagyon bizonytalanok vagyunk abban, hogy szimpatizálunk-e majd a partnerünkkel, ne tervezzünk nagyon hosszú együttlétet! Az egy óra időtartam bőven elég, ha kínosan alakul a beszélgetés, és sose lehet előre tudni, hogy mennyire lesz kínos. Még akkor sem biztos, hogy jól érzitek magatokat együtt, ha írásban minden tökéletesen működött. Hallottam már extrém esetekről: munkába menet hajnalban futottak össze és fél perc alatt lebonyolították az egészet, épp, hogy ránéztek egymásra, tudták, hogy nem akarnak folytatást. És van olyan, aki látatlanban meghívja a levelezőpartnerét egy több napos, baráti társasággal tervezett kirándulásra, mert annyira biztos abban, hogy tetszeni fognak egymásnak. Az ideális valahol középúton van: noha az esetek nagy részében valóban eldől az első 5 másodpercben, hogy lehet-e folytatás (legalábbis az egyik fél fejében biztos eldől), adjuk meg az esélyt arra, hogy a kezdeti benyomás módosuljon. Persze beépíthetünk a rendszerbe egy menekülési útvonalat is, ha végképp nem akarjuk az időt vesztegetni valaki olyannal, akit álmunkban se tudnánk partnerként elképzelni: úgy hallottam, már mobil alkalmazás is létezik okostelefonon, amely a jelzés leadása után 2 perccel felhív, hogy ürügyet adhasson a fejvesztett meneküléshez, ha annyira rosszul alakulna a találkozó. Hagyományosabb módszer megkérni egy barátot, barátnőt, hogy telefonáljon ránk egy bizonyos idő elteltével, így aztán a balul sikerült randiról a tervezettnél hamarabb szabadulhatunk.

Egy csók? Egy simogatás?

Az egyik legnehezebb dolog átlépni a két ember elválasztó falat. Vagyis belépni a másik személyes zónájába, mégpedig úgy, hogy az ne látsszék tolakodásnak, és, ha az illetőben nincs hajlandóság a közeledés kedvező fogadására, ne legyen borzasztó kínos jelenet az egészből. Gondolom, az esetek többségében még mindig a férfi a kezdeményező, bár már hallottam ellenkező tendenciáról is. Nem könnyű eltalálni a megfelelő pillanatot, sőt, azt sem könnyű megítélni, hogy van-e esély a pozitív reakcióra. Vannak olyanok, akik nem vesznek tudomást partnerük testbeszédéről, és annak ellenére próbálkoznak csókkal például, hogy a másik folyamatosan hátrál a közelség elől. Lehet ez persze puszta bizonytalanság, és olykor a kitartás, a nyomulás nem negatív, hanem pozitív eredményre vezet. Olykor nem árt merésznek lenni, de az erőszakosság mindent elronthat. Nem kell, hogy az első randin mindenképp legyen testi kontaktus, ha valaki lassabban akar haladni, azzal sincs semmi gond. Később úgyis meg lehet beszélni, ki mit érzett és mit hogyan értelmezett: ha mindkettőtök szerint érdemes folytatni, erre a beszélgetésre sor fog kerülni.

Hogyan zárjuk le az első randit?

Az első találkozásnak nemcsak a legeleje tud kínos lenni, de a vége is, főleg, ha nem sikerült valami jól. Ha nagyszerűen éreztétek magatokat mindketten, ne féljetek kimondani, igazán felesleges megvárni az elválást, hogy utána írásban vagy telefonon közöljétek ezt, de ha már szóban lelkesedtetek, búcsúzás után is erősítsetek rá. Olyan is van, hogy a találkozó eredménye bizonytalan, talán csak az egyik fél lelkesedik, a másik még nem tud dönteni, ilyenkor meg lehet egyezni abban, hogy a bizonytalanabb később jelzi a szándékait. Az viszont eléggé visszatetsző, ha valaki a randin csillogó szemekkel kijelenti, hogy mindenképp szeretne folytatást, majd mire a másik is kedvező választ ad, eltűnik, és pár nap múlva bejelenti, hogy ő mégse úgy gondolta. Ezzel azt a benyomást keltjük, mintha csak arra ment volna ki a játék, hogy bebizonyítsuk önmagunknak: kellenénk, hogy aztán jól lepattintsuk a másikat.

Ki jelezzen vissza először?

Akár elhangzott szóban, hogy szeretnénk újra találkozni, akár nem, ha nem volt teljesen egyértelmű, hogy egyik fél sem érdekelt a folytatásban, illik utólagos visszajelzést adni. Nagy kérdés persze, hogy ez kinek a „feladata”, és mikor történjék, milyen formában? A hagyomány úgy kívánja, hogy a férfi írjon vagy telefonáljon először. Ha elválás után 10 perccel kap a lány egy sms-t, hogy a pasi mennyire jól érezte magát, és alig várja, hogy viszontlássa, akkor egyértelmű lesz, hogy mi a helyzet. Ha másnap reggel jön az üzenet, még az is pozitív, főleg, ha nem mentegetőzős visszavonulás (de az ilyesmit sose sieti el senki). Aki már randizott párszor, az valószínűleg tudja, hogy ha a férfi nem jelentkezik másnap délig, akkor kis esély marad arra, hogy akarjon valamit a továbbiakban. A 24 óra időtartam az a határ, amin túl már nem érdemes visszajelzésre várni, mert ha lesz is, csak valami kibúvó.

Persze semmi nem tiltja, hogy a nő jelezzen elsőként, végül is a szokások átalakulóban vannak, nem biztos, hogy a férfi úgy érzi, neki kellene megtennie ezt a lépést. Ha nagyon jó hangulatú volt a találkozó, és már előzőleg is sűrűn kommunikáltak egymással, lehet, hogy a lány ír majd elsőként. Az is előfordulhat, hogy csak azért ír, mert látja, hogy a pasi nem hajlandó rá, a nők viszont szeretik tisztázni a helyzetet. A süket csönd legtöbbször sértő. Noha egyre nagyobb divat kerülni a kellemetlen helyzeteket, a negatív válaszadás frusztrációját, azt mondanám, nem árt gyakorolni a visszautasítás civilizált, nem bántó módszereit – kivéve, ha valaki nyomatékosan kéri, hogy negatív válasz esetén ne írjunk neki többet. Hiába van pozitív visszajelzés egyik oldalról, ha a másik fél nem érezte magát annyira jól: ilyenkor a visszautasítás válaszadásként kell, hogy érkezzék.

Sokan eleve azért nem akarnak elsőként jelezni egy randi után, mert attól tartanak, ők hiába szeretnék folytatni, a másik majd elküldi őket a búsba, így kettős frusztrációt fognak átélni, egyrészt nem tetszettek a másiknak, másrészt még vesztes pozícióba is kormányozták magukat azzal, hogy a bevallották, nekik viszont tetszik az illető. Persze, nem lesz kellemes érzés, de túl lehet lépni rajta, és túl is kell. Csak ne bántsuk meg egymást a kelleténél jobban!

Ha minden jól ment és mindketten szívesen folytatnák az ismerkedést, a következő lépés egy második randi megbeszélése lehet. Legyen a kezdeményezés a férfi privilégiuma, ahogy régebben mindig szokás volt? Vagy a nő is szorgalmazhatja? Esetleg kicsit finomabb, ráutaló magatartást alkalmazzon, mint a férfi, akitől általában elvárjuk, hogy egyenes és konkrét javaslattal álljon elő? Vajon mi a véleményetek erről és minden másról, amiről ebben a posztban szó esett?