* common.systemMessage *
Rendben
Mégsem
Írta: Verticordia , dátum: máj 11, 2019 , rovat: Párkeresés | 0 komment
A legtöbb nőnek valószínűleg határozott véleménye van erről a kérdésről: kifejezetten tetszenek a szakállas férfiak, kifejezetten nem, vagy mindegy, ezen nem múlik semmi... De persze az sem mindegy, mekkora az a szakáll (esetleg csak borosta), milyen színű, bozontos vagy fazonra vágott, milyen haj társul hozzá, milyen a viselője öltözéke és stílusa, és így tovább. Hogy valakinek jól áll-e a szakáll vagy sem, ugyancsak sokat számíthat, és nagyon nem mindegy, ő maga miként viszonyul az arcszőrzetéhez. Vajon csak azért szakállas, mert így kényelmesebb neki, egy trendet követ, esetleg férfiasabbnak akar látszani, vagy azt gondolja, a szakáll tekintélyt kölcsönöz neki?
A szakállviselésre egyébként mindenféle rendelkezések és törvények is léteztek bizonyos korokban, voltak államok, amelyek tiltották vagy adót fizetettek azzal, aki ragaszkodott a szakállához, voltak rendszerek, amelyek kifejezetten elvárták az alattvalóktól, hogy szakállt növesszenek. Nyugaton a divatot mindenkor a legfelsőbb körök arcszőrzet-viselési nézetei diktálták. A szakáll gyakran utalt a társadalmi hovatartozásra, az etnikumra vagy a politikai beállítottságra, esetleg vallási meggyőződésre, és a legkevésbé az számított, hogy a nőknek mennyire tetszik. De ez mégiscsak egy társkereső blog, és mi arra vagyunk kíváncsiak, hogy a hölgyek hogyan állnak a szakáll versus borotvált arc kérdéshez.
Az utcán járva-kelve meg a fodrászüzletek kirakatait nézve úgy tűnik, hogy feljövőben van a nagy szakáll mint trend: főleg a fiatal férfiak körében tűnik népszerűnek, mégpedig a formázott, mi több, kifejezetten borbély által divatosra nyílt szakáll. Ez a fajta arcdísz teljesen mást hatást kelt, mint a vadon burjánzó változat, ami inkább azt sugallja, hogy a viselője nem viszi túlzásba a szépítkezést. Nyilván mindkét verzióra vannak vevők.
Egy 2008-as (több mint 10 éves) felmérés szerint a nők másképp ítélik meg ugyanazt az arcot, ha simára van borotválva, ha borostás, ha kis szakállt, illetve ha nagyobb szakállat visel. A nagy szakáll tekintélyessé, dominánsabbá tehet egy arcot, de ez azért is lehet, mert az ekkora arcszőrzet öregít. Akinek az a baja, hogy nem elég markáns az arca, az választhatja a szakállnövesztést, így biztos, hogy kevésbé lesznek lágyak a vonásai.
A nők általában a kis szakállt viselőket tartják legdominánsabbaknak, tehát nem úgy működik a dolog, hogy minél nagyobb a szakáll, annál nagyobb a tekintély. Nyilván ez is kultúrafüggő, mert míg például a Közel-Keleten a szakáll kifejezetten tekintélyes viseletnek számít, addig nyugaton alig van politikus, aki szakállt viselne, a távol-keletieknek meg elég gyér az arcszőrzetük, így ők sokat nem tudnak kezdeni a témával.
Egy 2013-as amerikai felmérésből az derült ki, hogy a nők a szakállas férfiakat könnyebben el tudják képzelni apafiguraként, mint a szakálltalanokat. Talán, mert a szakáll érettséget sugall, idősebb külsőt kölcsönöz, és így azt az illúziót kelti, hogy a férfi már túl van a legvadabb évein. Vagyis már nem kisfiú. Ha valaki azt szeretné sugallni, hogy kész a családalapításra, talán nem árt, ha szakállat növeszt, és kipróbálja, vajon a megcélzott hölgy hogyan reagál a változásra. Vagy észreveszik-e olyan nők is, akik korábban nem figyeltek fel rá.
Az mindenesetre nagyon fontos, hogy a szakáll ne járjon együtt elhanyagoltsággal, ne az sugallja, hogy a viselője csak borotválkozási undorból nem nyírja az arcszőrzetét.
A szakáll mellett persze ott a bajusz kérdése is: kinek áll jól, kinek nem, milyen üzenetet hordoz, milyen bajuszt ne viseljünk, és így tovább. Aki már rég viseli ugyanúgy az arcszőrzetét, talán átgondolhatja, hogy a megszokáson kívül miért is ragaszkodik hozzá, illetve nem állna-e jobban egy másik formáció. A barátaink, ismerőseink sokszor nem mernek szólni, ha rosszul áll a szakáll/bajusz, de ha kifejezetten rákérdezünk, akkor azért a grimaszaikból rájöhetünk, hogy mi a véleményük. Lehet, hogy nagy jót teszünk magunkkal, ha változtatunk az arcszőrzet-viselési szokásainkon.