Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Úristen, összeköltözünk! Vagy mégsem? /1. rész

A párkapcsolat egyik legizgalmasabb időszaka az összebútorozás. Manapság már igen ritka, hogy erre csak az esküvő után kerül sor, szeretjük kipróbálni az együttlakást, mielőtt még komolyabban elköteleződnénk, és ez teljesen logikus is. Ha nagyon nem passzolunk össze, jobb, ha még ebben a szakaszban rájövünk, hogy nem kellene erőltetni a közös jövőt.

De mikor jön el az a pillanat, amelyben érdemes összeköltözni? Bármelyikőtök is vetette fel a dolgot, valószínűleg gondolkozott rajta már egy ideje, és el is képzelte, hogy ő hogyan gondolja. De vajon a két ember elképzelése mennyire fedi egymást? Mindketten össze akartok költözni, vagy csak az egyikőtök érzi úgy, hogy ez lenne a legjobb? Valamelyikőtök lakásába költöznétek, vagy közösen keresnétek új helyet? Kinek a családjához, kinek a munkahelyéhez, iskolájához legyen közelebb? Ha a hely az egyikőtök jelenlegi lakása, akkor mennyire alakítsátok át, és ha új kégli, ki fogja meghatározni, hogy mi kerüljön bele, és honnan?

Nézzük sorban, melyek a legfontosabb kérdések:

1. Éltetek-e már önállóan korábban? 

Nagyon nem mindegy, van-e tapasztalatotok az önálló életben. Sokan úgy mennek bele egy-egy összebútorozásba, hogy életükben nem tanultak meg gondoskodni önmagukról, nem tudják, mit jelent a napi bevásárlás, a lakás rendben tartása, a számlák fizetése, és így tovább. Csak úgy érzik, hogy állandóan együtt akarnak lenni a szerelmükkel - de az összeköltözés elsősorban prózai dolgokról fog szólni, és jobb, ha felnőtt emberek vágnak bele, akik élhető rendszert képesek kialakítani a napi feladatokkal kapcsolatban... Nagyon hamar ki tud borulni a bili, ha a partnerek, akikről eddig mások gondoskodtak, nem tudnak világosan megegyezni abban, hogy kinek mi a feladata. Vagy, ha csak az egyik tanult meg magáról gondoskodni, könnyen áldozatnak érezheti magát, mert a másik úgymond elvárja tőle a kiszolgálást... Az ilyenkor kialakuló rituálék, szokások meghatározóak lehetnek a kapcsolat hosszú távú alakulására.


2. Nem azért akartok-e összeköltözni, hogy javítsatok a kapcsolatotokon? Vagy, hogy kényelmesebb legyen az életetek?

Egy lakásba költözni akkor érdemes, ha már különélve is nagyon jól ment minden, ha úgy érzitek, hogy valóban a másikkal szeretnétek élni. De arra biztos nem alkalmas, hogy javítson egy rosszul működő kapcsolaton. Igazából elég nagy megpróbáltatás lehet, főleg, ha az első pontban említettek miatt nem világos, hogy kinek mi a feladata, és mit vár el a másiktól. Sok férfi egyébként azért akar mihamarabb összeköltözni, mert magától értetődőnek tartja, hogy akkor majd lesz, aki mosson, vasaljon, főzzön rá, hogy a mindennapi, magától értetődő szexről már ne is beszéljünk... Nos, lehet, hogy a nőknek kicsit más jár a fejében, és nem feltétlenül a mindennapi szexre gondolok... 


3. Hogyan néz ki az anyagi helyzetetek?

Neuralgikus pont, kinek mennyiből gazdálkodik, illetve van-e szülői segítsége. Nem ritka, főleg magyar viszonyok között, ilyen magas lakásbérleti áraknál, hogy a szülők vesznek lakást a gyerekeiknek, és ha csak az egyik félnek van lakása, akkor magától értetődően az ő kéglijébe költözik a kedvese. Ez persze nem eredményez általában kiegyenlített, egyenrangú helyzetet. Ha egyikük sem rendelkezik lakással, akkor meg el kell dönteniük, hogy mennyire drágára tarthatnak igényt, és milyen szempontok szerint válasszanak. Nagy jövedelemkülönbség esetén nehéz lesz az ötven-ötven százalékos szabályt betartani, hiszen az, akinek több pénze van, joggal vágyik jobb körülményekre, akinek meg kevesebb, nyilván nem tudja kipengetni a drágább lakásbérletet. Vagyis már itt felmerül, hogy a többet kereső fél domináns helyzetbe kerül, és mivel hagyományosan a férfi keres többet, már ebben a fázisban kialakulhat az a szokásjog, hogy anyagilag ő tesz többet a közösbe. Nyilván akadnak helyzetek, amelyekben ez fordítva van, és az is járhat feszültségekkel. 


4. Milyen lakótárs vagy te, és milyen a partnered?

Ha már voltatok együtt nyaralni (ezt feltétlen érdemes megtenni, mielőtt összeköltöznétek), van némi fogalmatok arról, milyen szobatárs a kedvesetek. És, ha laktatok már testvéretekkel egy szobában, vagy kollégiumi, albérleti tapasztalatotok van, akkor magatokról is van egy körülbelüli elképzelésetek. Vajon mennyire passzolnak a szokásaitok? Horkoltok-e, rendetlenek vagytok-e vagy rendmániások, mennyire idegesít benneteket a zaj, a fény vagy éppenséggel a teljes sötétség, szerettek-e hangosan zenét hallgatni, és így tovább. Attól, hogy nem a testvéretekkel vagy egy haverotokkal osztjátok meg az életteret, a nehézségek még ugyanazok lesznek. 


5. Mennyi magányra és külön programra van szükségetek? 

Az együttjárás korszakában akármilyen sok időt is töltötök együtt, mindig eljön az elválás pillanata, mikor ki-ki hazamegy a saját otthonába, és foglalkozhat a saját dolgaival. Lehet, hogy egyedül él, lehet, hogy másokkal, de nagy valószínűséggel még akkor is van saját, személyes tere, ha nem egyedül, hanem családtagokkal vagy bérlőtársakkal lakik. Mondjuk saját szobája, ahová csak úgy nem tör be senki. 

Ehhez képest az összeköltözés pillanatától ez a külön tér sokszor megszűnik, mert az a fals képzet él az emberek egy részében, hogy a szerelmeseknek mindig egymás mellett kell lenniük, egymás kezét fogva... Már el se járnak sehová, és a lakásban sincs saját, személyes terük, minden közös... Van, akit ez nem zavar, és remekül elvan személyes tér nélkül, de rengeteg embert frusztrál, hogy sose tud zavartralanul elvonulni, akár dolgozni, akár csak úgy, magában szöszmötölni. A nők sokszor a konyhában alakítják ki személyes terüket, nem csak főzni és enni járnak oda, hanem esetleg olvasni, sőt, tévét nézni is... A férfiak pedig vagy egy fészerbe menekülnek, vagy, ha szerencséjük van, kapnak egy dolgozószobát. Nagyon nagy szerencse és gazdagság esetén mindkét félnek külön dolgozószobája is van, bár lehet, hogy valamelyikük ezt másképp nevezi. 

Tény, hogy hazai viszonyok között a külön szoba egy fiatal pár esetében eléggé luxus kategória, és mikor megszületik az első gyerek, biztos, hogy nem lesz többé külön szoba. De egy dolgozósarok akkor is kialakítható, ha másra nincs mód és hely. És a külön programok megszüntetése sem szerencsés. Semmi sem rombolja jobban a kapcsolatokat, mint az állandó egymás nyakán lógás, főleg, ha az első, rózsaszín ködös korszak lezárult már. 

Folytatjuk!