Párkeresés

Ma már szinte egyetlen korosztály sem vonhatja ki magát a csetelés alól, ha online akar ismerkedni, bár sokan nem tudják, milyen helyzetben érdemes használni ezt a módszert, és mikor nem vezet sehová. Hogyan csináld jól? Segítünk!

Mindenki másképp csinálja a társkeresést: van, aki sikeres stratégiát követ, és pár hét, legfeljebb hónap alatt megtalálja társát. A többség azonban hónapokig, évekig keresgél, és nem érti, hogy mi a baj a többi társkeresővel…

A romantikus regényekkel és filmekkel ellentétben a való életben senki sem tökéletes. Igaz, a romantikus vígjátékokban olykor undorítóbb dolgok történnek, mint legtöbbünk életében. De milyen módszerek léteznek, amelyekkel leküzdhetjük a ránk törő enyhe (vagy erősebb) undorérzetet egy új partner kapcsán?

Randizni lehet jól és rosszul is. A társkeresők számtalan hibát elkövetnek a keresés során, és gyakran még csak fel sem ismerik, hogy a viselkedésükkel a saját útjukban állnak, és hatékonyan akadályozzák, hogy bárki rájuk találjon.

Ma már alap, hogy ha valakivel ismerkedünk, akkor elég hamar tudni akarjuk, milyen közösségi oldalakon van fent és ott miket posztol. De tényleg az a legmegfelelőbb viselkedés, ha mi kutakodunk, ahelyett, hogy megadnánk a másiknak a lehetőséget a valódi önmaga bemutatatására?

Elkezdtél randizni valakivel. Jól alakul a kapcsolat, kölcsönös az érdeklődés és a szimpátia. Csakhogy az ötödik randin kiderül, hogy a partnered pár hete szakított az exével, akivel több éve együtt voltak. Folytatod?

Vannak emberek, akik megállás nélkül flörtölnek és vannak olyanok, akiket egy-egy flörtkezdemény villámcsapásként ér, mert annyira nincsenek hozzászokva. Persze, hogy teljesen másképp ítélik meg a jelentőségét.

Nem könnyű észrevenni, hogy mindig csak te vagy a hibás egy kapcsolatban, mert gyorsan megszokottá válik. Ráadásul hamar el is hiszed, hogy valami nagyon nagy baj van veled: hisztérikus, túlérzékeny vagy. De tényleg benned van a hiba? Érdemes odafigyelned a jelekre!

Ha te is azok közé tartozol, akik szerint az első 5 másodpercben eldől, vonzódsz-e valakihez vagy nem, akkor az első randik jó részét legszívesebben negyedóra alatt befejeznéd. De nem igazán udvarias dolog faképnél hagyni a másik embert, így azért csak kibírod egy óráig…

Sok kapcsolat szakad meg azért, mert az egyik fél unalmasnak találja a másikat. Az unatkozó félben azonban fel sem merül, hogy talán a hiba az ő „készülékében” van, és összekeveri a biztonságot, a stabilitást az unalommal.

Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik valamiféle varázslatos belső metronómmal rendelkeznek, és pontosan tudják, mikor mit kell mondani, milyen gesztust kell tenni, nem vétik el a lépést, jókor kezdeményeznek és jókor vonulnak vissza. De hogyan tesz szert valaki erre a tudásra? Tudás ez egyáltalán vagy velünk született érzék? És lehet fejleszteni?

Igazán zavarba ejtő érzés, amikor végre találkozol valakivel, aki mindenben tökéletesen megfelelne neked, csak éppen nem érzel iránta semmit. Ilyenkor felmerül a kérdés: mi a baj velem? Hogyan tovább? Mit tehetek azért, hogy ismét érezzek?

Ahogy a barátságból, együttlakásból, sok együtt töltött időből lehet szerelem, úgy a szerelemből is lehet egyszer csak lakótársi szövetség… Elég, ha nem figyelünk oda eléggé, ha nem viselkedünk nőként és férfiként a kapcsolatban, vagy egy-egy krízis után nem teszünk erőfeszítéseket annak érdekében, hogy újra rátaláljunk a régi közös hangra.

Gyakorta fordul elő, hogy olyan emberekkel kezdünk flörtbe vagy egyszerű beszélgetésbe, akik nem indítják be különösebben a fantáziánkat, de azért kellemes társaságot nyújtanak, és amíg nincs erősebb jelölt, addig jólesik velük cseteljünk és társalogni. Érdemes egy ilyen kapcsolatot fenntartani, húzni az időt, vagy jobb, ha azonnal nemet mondunk?

Még ma is sokan furcsán néznek azokra, akik lényegesen fiatalabb vagy idősebb partnert választanak. Sokan feltételezik, hogy biztosan anya- vagy apakomplexusa van az illetőnek, rosszabb esetben pedig hátsó szándékot, anyagi okokat sejtenek a választás mögött. Pedig ennél jóval több oka lehet az efféle döntésnek.

Ha két ember abból a célból ismerkedik, hogy előbb-utóbb elkötelezzék magukat, mondhatni elkerülhetetlen, hogy véleményt nyilvánítsanak mindenféle ügyben, ami a másikat illeti. De hogyan és mikor illik, szabad ezt megtenni először?

Sokan tanácsolják, hogy az ember szakítsa meg a kapcsolatot az exével, mert sokkal nehezebb úgy tudomásul venni, hogy vége, ha közben még látjuk a másikat, beszélünk vele, sőt, tanúi vagyunk élete alakulásának. De nem feltétlenül ez a legjobb döntés, több szempontból sem.

Lehet, hogy veled is előfordult már, hogy találkoztál valakivel, és minden tökéletesnek tűnt: jól nézett ki az illető, bókokkal árasztott el, és mindent megtett, hogy különlegesnek érezd magad. Ugyanakkor túl gyorsan történt minden, és azt érezted, hogy ez az egész túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

Az, hogy mit gondolunk, mit beszélünk be magunknak vagy fogadunk el mások véleményéből, legalább olyan meghatározó, mint az, hogy egy adott helyzetben, milyen sémákba kapaszkodunk. Mely gondolatok károsak elsősorban, és mi az, aminek nem kellene bedőlnünk, ha nehézségekkel szembesülünk?

Bárki is használja pár hétig az online randifelületeket, gyorsan szerezhet első kézből tapasztalatokat arról, hogy mennyire rosszul bánnak egymással a társkeresők az online randizás során. Mivel és miért bántunk meg másokat, és hogyan kellene viselkednünk?

Létezhet-e párkapcsolat megbízhatóság és kiszámíthatóság nélkül? Vajon inkább pozitív, vagy unalmas egy megbízható partner a másik számára? A kiszámíthatatlanság tényleg kalandot és izgalmat visz egy kapcsolatba, vagy épp ellenkezőleg, tönkretesz mindent?

Szerintem magunktól is sejtjük, hogy a boldog emberek könnyebben találnak társat: kommunikatívabbak, nyitottabbak, mosolygósabbak, és sokkal jobb a társaságukban lenni, mint egy állandóan szomorú, depressziós ember társaságában.

Ismerkedni vagy kapcsolatban lenni valakivel, amíg az élete rendben van és minden nap vidáman kel, viccelődve évődhetünk vele és veszi a lapot, viszonylag egyszerű. Amikor azonban nehéz helyzetbe kerül, csapás éri, beteg vagy egyszerűen csak bal lábbal kelt fel, sokkal bonyolultabb a feladatunk.

Kerültél már olyan helyzetbe, hogy hónapok óta találkozgattál valakivel, de mégsem tisztáztátok soha, hogy milyen kapcsolat van köztetek? Erre manapság már egy angol szó is van: situationship.

Minél több csalódáson estünk át, és minél kevesebb kedvünk van mindent újrakezdeni, annál hajlamosabbakká válunk arra, hogy fel akarjuk gyorsítani az elköteleződést, illetve olyan partnert akarjunk faragni a pasiból, aki leginkább megfelel az elképzeléseinknek. Mit ne tegyünk?

Még a boldog egyedülállók életében is vannak olyan pillanatok, amikor teljesen kiborulnak, mert borzasztóan reménytelennek tűnik a helyzetük. Már minden ismerősöd párkapcsolatban él, sorra születnek a gyerekeik, az expárod újraházasodott, csak te vagy még mindig egyedül. Lehet, hogy totál kilátástalannak látod a helyzetedet, de hidd el, nagyon is sokat tehetsz azért, hogy kilábalj ebből a reménytelen állapotból.

Kinek ne lenne vagy lett volna valaha a múltban olyan neve, amely nem szerepel a személyi igazolványában, de egy vagy több hozzá közel álló ember folyamatosan használja? Beceneveket kapunk a szüleinktől, a barátainktól, és a párunktól is. De mennyiben tartoznak ezek bárki másra?

Mire vágyik igazából egy nő? Nos, a kérdés megválaszolásába még tudós, nagyon okos férfiaknak is beletörött a bicskája. Pedig a válasz pofonegyszerű, és ezt minden férfi meg tudja adni a párjának.

Mi történik a távkapcsolatban élő párral, mikor végre együtt lehet a kedvesével? Akkor minden percet ki kell használni, hiszen olyan kevés az idő. De meddig lehet ezt bírni, és milyen kihívásokkal kell megküzdeni egy ilyen kapcsolatban? Valóban segítség-e a fejlődő technológia?

Nincs olyan nap, hogy társkereső coachig keretében valaki ne tenné fel nekem ezt a kérdést: hol vannak a normális nők/férfiak? Nagyon nehéz erre őszintén felelni, mert kemény a válasz.