A 40 éves szűz – másság, amelyről senki nem beszél

A minap véletlenül futottam bele ebbe a kicsit blődnek kinéző vígjátékba, amely azonban elég jól fogalmazza meg a maga szándékoltan bumfordi eszközeivel, milyen helyzetbe kerülhet valaki, aki már elért egy bizonyos kort (itt ez a negyven év), és még valahogy mindig nem sikerült megszabadulnia a szüzességétől.

Annak, hogy ez a film történetesen az USA-ban játszódik, legfeljebb annyiban van jelentősége, hogy egy szimpla „keravillos” raktárosnak is lehet kacsalábon forgó legénylakása. A gondolkodásmód, a beszólások, a tömény szexizmus, amely áthatja az egész műalkotást (éppen azért, hogy mindezt kifigurázza), aligha különbözik alapvetően a nálunk megszokottól.

De miért is annyira tanulságos a film, hogy külön posztot szenteljek neki? Mert elég pontosan ábrázolja a hagyományosan szexista férfitársadalom működési mechanizmusait. A társasághoz tartozás alapkövetelményei közé tartozik, hogy az ember tudjon inni, macsó dumákat lökjön és bölcsebbnél bölcsebb tanácsokat osztogasson nagyokosként arról, hogy miként is lehet ágyba vinni egy nőt – vagy többet.

A műszaki boltban dolgozó fiúcsapatból, amelynek főnöke egyébként egy nő, csak szerencsétlen Andy lóg ki, mert megragadt valahol a kisfiú és a kamaszkor között, a hormonjai ugyan ezerrel működnek, de puritán életfelfogása (csak azt teszi, ami helyes), és bogarassága (szenvedélyesen gyűjt mindenfélét) miatt képtelen beilleszkedni. Már le is tett arról, hogy igazodjék, csak megpróbálja túlélni a munkanapokat.

Egy nap véletlen nincs elég partner a pókerezéshez, így jobb híján őt is meghívják a kollégái a szokásos esti, sörözős kártyapartira. Andy igyekszik ugyan felvenni a társalgási stílust, de nagyon kilóg a lóláb, egy-két altesti vicc után kiderül, hogy még el sem vesztette a szüzességét. Ettől kezdve persze nincs megállás, a haverok folyamatosan bombázzák csajozási jótanácsokkal, amelyek közül persze szinte egy sem használható, de roppant komolyan hisznek benne.

Csak néhány példa: szűz pasiknak ajánlott először olyan nőkkel próbálkozni, akik már totál részegek, mert azok könnyen táncba vihetők. Természetesen előkerül a prosti általi beavatás mint megoldási kísérlet, de ez sem jön össze.

Ha pedig végre akad olyan nő, aki önként és dalolva még a számát is megadja, akkor őt hetekig nem szabad felhívni, felé sem szabad nézni. (A szabály főleg akkor érvényes, ha az illető lány tetszik és komoly szándékok is lehetségesek vele kapcsolatban.) A társaság főideológusa szerint ugyanis először a „futottak még” kategória nőkkel kell megtapasztalni a szexet, csak utána jöhet a rendes csaj, ha nem akarja az ember teljesen elbénázni az első alkalmat. Azt is kifejti egyikük, hogy a nők meghódításának titka egyszerű: csak hagyni kell őket beszélni, mert úgyse kíváncsiak arra, amit egy pasi mondani tudna, viszont önmagukról fecserészni nagyon szeretnek.

Vicces sztereotípiákban tehát nagyon gazdag műalkotásról van szó, de a sok bumfordiság ellenére nagyon érdekes kérdéseket vetnek fel benne. Mégis, mit lehet tenni, ha 30, sőt 40 éves kor fölött sincs az embernek néven nevezhető szexuális tapasztalata, és/vagy romantikus élményei sem, bár kifejezetten vágyna rá, és nem önként vállalt cölibátusban él?

Miközben a társadalom amiatt aggódik, hogy a fiatalok túl korán kezdik a szexuális életet, léteznek olyanok is, aki kiszorulnak még a kései kezdésből is. Sokan épp azért kezdik túl korán, mert attól rettegnek, hogy kimaradnak valamiből, lemaradnak valamiről, egy bizonyos kor után már ciki a szüzesség, és inkább essünk túl az elvesztésén mihamarabb, akkor is, ha semmi örömünk benne.

Pedig a puszta tény, hogy valaki átesett-e már a tűzkeresztségen vagy sem, leginkább szimbolikus értelmű. Hiszen vannak teljesen tapasztalatlan emberek, akik már nem szüzek, de fogalmuk sincs a szeretkezés mibenlétéről, meg vannak technikailag szüzek, akik akár éveken keresztül párkapcsolatban léteznek, és mindenfélét megtapasztalnak, ami a jó szexuális élethez kell, csak éppen a behatolás marad el (legtöbbször vallási megfontolásokból).

A lényeg tehát (legalábbis a mi kultúrkörünkben) nem elsősorban az, hogy mikor veszítjük el a szüzességünket, hanem az, hogy ezt hogyan tesszük, és miért. Akarjuk-e valóban, vagy csak cikinek érezzük, ha nem akarjuk? Ha akarjuk, akkor pontosan miért? CSAK a szüzesség a gondunk, esetleg az, hogy semmilyen szexuális életünk nincs, vagy az, hogy nincs olyan partnerünk, aki nem csupán megszabadítana kényelmetlen tulajdonságunktól, hanem akire utána is lehet számítani? A pusztán technikai megoldás a legtöbb ember számára frusztrációt jelent: főleg a nők nem tudják élvezni a „csak azért, hogy végre ezen is túl legyek” szituációt. Egyrészt azért, mert semmi érzelmi ráhangolódás mellett még tapasztaltaknak is nehéz élvezni a szexet, de elsősorban azért, mert a nők nagy része kellemetlen élményként éli meg. Nem is csak az első alkalommal.

A férfiak egy része szívesen bízza magát prostituáltra, ahogy egy évszázadokon keresztül természetes volt bizonyos körökben (maga az apa vitte el a fiát bordélyba, ha úgy ítélte, hogy eljött az ideje), nem mondom, hogy ez mindig katasztrofális, olvastam már jól sikerült beavatásról. De kérdés, hogy nem szokik-e rá az illető és ez nem befolyásolja-e hátrányosan a későbbi erotikus életét, mert sokkal egyszerűbb, számára „tisztább” megoldásnak tűnik fizetni egy biológiai szükséglet kielégítéséért? Nem alakul ki lelki gát az emberben azt illetően, hogy egy nem fizetős nőnek nem tudna megfelelni?

Ha online keresünk partnert, egy bizonyos életkor (mondjuk 25 év?) felett már nem nagyon hangzik el a kérdés, hogy vajon szüzek vagyunk-e, de az bizony elő szokott kerülni, hogy mit tapasztaltunk eddigi életünk során, milyen partnereink voltak, mit szeretünk az ágyban, és hasonlók. Kész a dilemma: vajon ilyenkor valljon-e színt az ember. Álljon-e elő a farbával, hogy ő bizony még szűz. Nagyon nem egyszerű eldönteni, mi a jobb, mert nem csak a lányok ódzkodnak a tapasztalatlanságtól, a férfiak sem szívesen vállalják a szüzesség elvételének felelősségét. (Kis körben felmérést végezve bizony ez derült ki.)

Én azt javasolnám, hogy ne nagyon hangsúlyozzuk a dolgot, legfeljebb már akkor beszéljünk róla, ha már túl vagyunk néhány találkozón, és úgy tűnik, alakul valami kettőnk között. De akár dönthetünk úgy is, hogy csak utólag mondjuk meg. Első alkalommal amúgy sok tapasztalt, nagy múlttal rendelkező férfi sincs csúcsformában, jobb ezt észben tartani nőként is: nem feltétlen jó az első szeretkezés alapján ítélni. Nőként viszont nem érdemes eltitkolni a szüzesség tényét, vagy legalábbis a tapasztalatlanságot (sokszor nincs érdemi különbség egy technikailag már szüzességét vesztett és egy valódi szűz lány között), mert nagyon rossz élményben lehet részünk, ha a férfi nem vigyáz eléggé.

Arra a témára, hogy vajon miért nem jut el valaki első fiatalságában a szexig illetve hosszabb párkapcsolatig, és mit lehet tenni azért, hogy ez megváltozzék, még fogunk beszélni.