A rózsaszín regények átka

Melyik nő nem olvasott még rózsaszín regényt? Olyan vadromantikusat, amelyben a főhős tökéletes úriember, persze gazdag, és egész életében a hősnőre vágyott, aki még soha életében nem érzett igazi gyönyört az ágyban, de majd ezzel a férfival azonnal minden összejön neki?

Ha olvasni nem is olvasott, filmen biztos látott már hasonlót. Csak a könyvek egy kicsit még durvábbak, éppen a megfogalmazásaik miatt. Egy filmen az nem látszik, hogy a hősnek milyenek az intim méretei, és hogy mindig tettre kész-e, a könyvből azonban ez is kiderül. Vagyis szerintem sokkal több hamis elvárást generál a regény, mint a film...

Talán meglepő, de a rózsaszín regény sok szempontból a pornóval rokonítható: mindkettő "tökéletes" testű szereplőkről szól, akiknek szexuálisan nem kell összecsiszolódniuk, és csillapíthatatlan az étvágyuk. De persze vannak nagy különbségek is: a pornó nem vesz tudomást a nő lelki igényeiről, a rózsaszín regény meg olyan férfiképet fest, amely nagyon távol áll a valóságtól.

Nézzük, melyek azok az elvárások, amelyeket a romantikus regények megfogalmaznak, és amelyeket aztán sok nő a valóságban is elvárna a partnerétől, illetve a szerelmi életétől...


Testalkat, szépség, potencia

A férfi legalább 190 centis óriás, tökéletes a teste, bármit is jelentsen ez, bár a sebhelyek természetesen elfogadottak, ha ezekkel együtt szexis tud maradni. A férfi testén legyenek ott korábbi megpróbáltatásainak nyomai, mert mindig egy szenvedő emberről van szó, akit a hősnő fog megmenteni a démonaitól.

A férfi természetesen nagyon jóképű, és a szexuális étvágya végtelen, de csakis a hősnőt kívánja, a világon senki más eszébe se jut. Na jó, valahol csak meg kellett tanulnia azokat a technikákat, amelyeknek köszönhetően mindig és kötelezően kielégíti a partnerét, tehát nem baj, ha amúgy nőcsábász volt, de ezt akkor, amikor megismerte a hősnőt, azonnal el is felejti.


Gazdagság, társadalmi státusz

Hősünk gazdag és előkelő, ha a regény a múltban játszódik, akkor minimum arisztokrata, a jelenben menő vállalkozó, orvos, ügyvéd, vagy csak simán milliomos, mert örökölt. Valószínűleg bejárta a világot, rengeteget tapasztalt, egyébként is született vezető, alfahím, és a választott asszonyt rendkívül értékes ajándékokkal lepi meg, miközben az asszonyka ezekre nem is vágyik egyáltalán, mert ő csak a férfit szereti, a lelkéért.


Szerelmük története

A nő feladata mindig az, hogy megmentse ezt a gazdag és befolyásos adoniszt, aki már nem hisz az emberekben, csalódott a nőkben, esze ágában sincs megházasodni, cinikussá vált. De jön a csodálatos, és szűz, vagy majdnem szűz, mindenesetre erotikus értelemben még szinte érintetlen hősnő, és fenekestül felforgatja az életét.

A hős annyira szerelmes lesz, hogy senki más nem kell neki, és semmitől nem riad vissza, hogy megszerezze magának, férfias határozottsággal nyomul, és a nő azonnal elolvad tőle, bár egy pár fejezet erejéig még úgy tesz, mintha ellen akarna állni, végtére is úrinő...

Eszébe se jut, hogy a férfi kényszeres, ha ennyire rákattant, és az erőszakossága nem taszítja, hanem vonzza. Elolvad, ha azt hallja, hogy a férfi nem tud nélküle élni, és minden nap szüksége van a jelenlétére ahhoz, hogy lélegezni tudjon, csak ő mentheti meg a cinizmustól és az elkeseredettségtől. Nem árt, ha a pasi valamilyen mentális betegségben is szenved, esetleg poszttraumás szindróma jeleit mutatja, mert így annál nemesebbnek tűnik a nő, amikor meg akarja menteni. (És persze mindig sikerül is neki, mire a regény végére érünk, a 20 év múlva esedékes helyzeteket meg úgyse látjuk.)


Családalapítás

Az fel sem merül, hogy ne akarnának gyereket, mégpedig minél hamarabb, és minél több legyen belőlük. A mentálisan beteg férj csodálatos módon mindig gyengéd a gyerekekkel, és elképesztő módon örül, ha a felesége teherbe esik. A feleségnek sincs egy pillanatig sem kétsége afelől, hogy esetleg nem akar annyi gyereket, vagy akár egyet se akar.

Mivel pedig gazdagok és szolgák, cselédek, dadák veszik őket körül, a gyerekek eltartása nem gond, és a feleség sem rokkan bele a gondozásukba, mindig karcsú és gyönyörű maradhat, hiszen bőven van ideje magára és a férjére.


Erotika és negatív önkép

Az erotikus jelenetek külön dolgozatot érdemelnének: természetesen minden az első pillanattól tökéletes köztük, a nő eddig szégyenlős volt, de mostantól olyan az ágyban, mint egy kurtizán, soha életében nem próbálta még, de ösztönösen ráérez arra, hogy miként elégítse ki változatos módokon a férjét. Mintha a szexben semmit nem kéne tanulni, nem létezne szégyenérzet, bénázás, ízlésbeli különbség, soha egyik fél se lehetne fáradt, kedvetlen…

De ne csak csepüljük a műfajt: a korábbi romantikus regényekhez képest a maiakból legalább lehet valamit tanulni is arról, hogy mire vágyik egy nő az ágyban – kár, hogy ezeket a szövegeket nem férfiak olvassák, mert a nők nagy valószínűséggel úgyis tudják, hogy mire vágynak. Legfeljebb egy kicsit szabatosabban tudják majd megfogalmazni, ha vannak előttük minták. Bár a regényben persze felesleges bármit is megfogalmazni, mert a partner ösztönöse TUDJA, hogy a nő mit akar...

A romantikus hősnő eltúlzott tökéletessége persze negatívan hat az olvasóra, még ha szívesen is merül el ebben a forró, izgalmas világban. Nem csupán a férfiak idealizálásával tesz rosszat a rózsaszín regényíró az olvasóknak (persze azoknak, akikre nagy hatással vannak az ilyen könyvek), hanem azzal is, hogy a nők elé nem létező, ugyancsak idealizált „példaképeket” állít.

Egy hősnő sose több 55 kilónál, mindig homokóra alakja van és légiesen könnyed, ugyanakkor rendkívül talpraesett. Szó sem esik róla, hogy szőrtelenítené a lábát, és mi van, ha éppen menstruál, amikor a főhős el akarja csábítani. Minden együttlétük tökéletes, és a kielégülés is biztosított, mert annyira összeillenek…

Ehhez képest a valóság kiábrándító lehet… Ha hagyjuk, hogy túlságosan beszippantson ez a művi világ.


Védekezés

Nem baj az, ha olykor olvasunk ilyen regényeket, de legyünk tudatosabbak: ne gondoljuk, hogy az, ami ezekben a művekben szerepel, bármilyen szempontból is irányadó kellene legyen a saját életünkben. Ne várjuk el se önmagunktól, se a férfiaktól, hogy olyan legyen a testünk és a szerelmi életünk, mint amilyen a könyvben. Nem baj az, ha a partnerünk csöppet se hasonlít egy dekadens arisztokrata óriásra, és egy fia gyémánt gyűrűt se tud adni nekünk.

Nem baj, ha az erotika nem első pillanattól tökéletes, ne is ez legyen az elvárás. És főleg ne higgyük azt, hogy akkor férfi egy férfi, ha ragadozóként csap le ránk és csak akkor vagyunk fontosak a számára, ha legszívesebben soha nem eresztene el többé, és beverné az összes többi hímnemű képét, aki kíván bennünket. Lehet, hogy ez elsőre jól hangzik, de valószínűleg a sötét triász egyik képviselőjével van dolgunk, ha valóban így adja elő magát, akkor pedig jobb, ha menekülünk.