* common.systemMessage *
Rendben
Mégsem
Írta: Jánosi Valéria , dátum: aug 24, 2023 , rovat: Párkeresés | 1 komment
Sok olyan társkeresővel találkozom, akik azt állítják, hogy ők már mindent megpróbáltak, de nem találtak társat. Remek kifogásokat hallottam már arra, hogy miért nem lehet párra találni. Akik ezt mondják, szentül meg vannak győződve az igazukról. Szerintem ezek csak kifogások, hogy megússzák a társkeresés nehéz munkáját.
Ezt hallom a leggyakrabban. Ők már mindent megpróbáltak, találkoztak négy-öt emberrel, de szörnyű randikban volt részük. A partnereik a valóságban nem úgy néztek ki, mint a fényképeken, hazudtak a családi állapotukkal kapcsolatban, és tényleg nagyon nehéz esetek voltak.
Sokan itt fel is adják. Tény, hogy valóban nagyon sok mentálisan labilis ember használja az online társkeresőket. De néhány üzenetváltás vagy egy személyes találkozó után őket ki lehet szűrni. Igen, ez fáradságos, nehéz meló, de nem megy másként: ezt a szűrést el kell végezni. Ha már ettől elmegy a kedved a társkereséstől, érdemes mélyen magadba nézni, és utánajárni: valóban szeretnél társat? Vagy csak próbálkozol a társkereséssel? Mert aki igazán elszántan társat és családot akar, az nem lép hátra az első akadályok láttán.
Sokan ezt a kifogást használják arra, hogy feladják a társkeresést, majd ettől kezdve mindenkinek arra panaszkodnak, hogy nincs egyetlen normális pasi/vagy nő a világon.
Persze, lehet ezt így csinálni, de így szinte biztos, hogy tényleg egyedül maradsz.
A társkeresők egy másik csoportja annyira elfoglalja magát, hogy tényleg nincs ideje párt keresni. Valóban vannak olyan munkahelyek, ahol rengeteg a túlóra, van olyan vállalkozás, ahol éjjel-nappal dolgozni kell.
De biztos vagyok benne, hogy ha valakit nagyon zavar a túlterheltség, képes változtatni az életén: lehet másik munkahelyet keresni. Mindez csak elhatározás kérdés.
Sajnos az a tapasztalatom, hogy akik ennyire hagyják magukat leterhelni, azok valójában menekülnek a párkapcsolat és a közelség elől. Tudattalanul mindent elkövetnek, hogy ne alakulhasson ki olyan kapcsolatuk, ahol túl közel kerülhetnek egy másik emberhez. Talán félnek az intimitástól, az elkötelezettségtől, lehet, hogy kötődési zavaruk van. A munka kiváló kifogás arra, hogy ne legyen párkapcsolatuk.
Azt gondolom, hogy ez tényleg csak a te döntéseden múlik. Érdemes feltenni magadnak a kérdést: hogyan szeretném látni magam 50-60 éves koromban? Mert ha így folytatom, akkor bizony egyedül maradok, és nagyon kicsi az esélye annak, hogy az egykori munkatársaim vagy a főnököm, akinek éveken át annyira meg akartam felelni, ápolni fognak, ha megbetegszem.
Ha az a tudatos döntésed, hogy inkább párt és családot szeretnél, akkor érdemes változtatni valamit, hogy elérd a célodat. Első körben egy segítő szakembert javaslok, akinek a segítségével átgondolhatod a félelmeidet.
Ebben van részigazság. Ha egy fiatal befejezte a tanulmányait, és nem akar a munkahelyén társat keresni, akkor tényleg nehéz helyzetben van. Sokan ódzkodnak az online társkereséstől, mert idegennek, mesterkéltnek tartják, vagy néhányszor megpróbálták, és csalódások érték őket.
Pedig manapság ennél jobb helyet nem tudok, ahol egyszerre több ezer társkereső van jelen, akik közül kiválaszthatod a párodat. De ahhoz, hogy ezeken a felületeken sikeres legyél, ismerni kell az online randizás alapvető szabályait.
Például meg kell tudni írni egy vonzó regisztrációs lapot, nem árt egy nagy adag önbecsülés, hogy kibírd a visszautasítást, és kell még óriási frusztrációtűrő képesség, hogy ne add fel az első néhány béna randi után.
Ha megnézed, ezek belső tulajdonságok, és teljesen mindegy, hol és milyen formában találkozol a randipartnereddel, ezekre szükséged lesz.
Ha teljesen elutasítod az online randizás világát, akkor viszont nagyon nyitottnak kell lenned, és rengeteg időd el fog menni azzal, hogy különféle programokra jársz, ahol vagy találsz egy hasonló korú és érdeklődésű társkeresőt, vagy nem.
Én az online randikra szavazok.
Sokan azért adják fel néhány randi után a társkeresést, mert úgy érzik, hogy csak kudarcok érték őket. Megszakadt a csetelés, nem jött össze az első randi, az első után nem lett második. Egy idő után pedig elfogy a remény, mélyrepülésbe kezd az önbecsülés.
Ilyenkor érdemes egy picit megállni, és megkérdezni magunktól: miért kapok ennyi visszautasítást? Tényleg én vagyok az oka az egésznek? (Sokszor a hiba a másik ember készülékében van!) Ha tényleg én hibázok, mit rontok el?
A legtöbb társkereső azt gondolja, hogy nem elég vonzó, és a külsején kellene változtatni. Ez lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Nagyon sok olyan társkereső kliensem van, aki gyönyörű, csinos, sportos, ennek ellenére ők csúnyának látják magukat. A probléma azonban nem a külsejükben, hanem az önbecsülésükben van.
Amíg valaki nem hiszi el magáról, hogy vonzó, és nem biztos abban, hogy egyszer majd ő is megtalálja a párját, azt folyamatos kudarcok fogják érni. Nem azért, mert ez valami karmikus dolog, hanem mert olyan a kisugárzása, ami valóban nem teszi vonzóvá a legszebb arcú vagy alakú lányt/fiút.
A megoldás az önbecsülés fejlesztése! Persze, hozd ki a legtöbbet a külsődből, de emellett ne feledkezz meg arról sem, hogy ami igazán vonzóvá tesz, az a pozitív önbecsülést!
Ezek az emberek általában azt állítják, hogy két-három emberből össze tudnák gyúrni a számukra ideális társat, mert egyetlen emberben nincsenek meg azok a tulajdonságok, amit ők a másiktól elvárnának. Kompromisszumot meg nem hajlandók kötni.
Amikor ezt hallom egy társkeresőtől, meg szoktam kérdezni tőle: „és te épp olyan tökéletes vagy, mint amilyen társat keresel?”. Van, aki szemrebbenés nélkül azt feleli, hogy igen. Nos, velük nem sok mindent tudok kezdeni, mert amikor segítőként tükröt tartok eléjük, abba nem szívesen néznek bele, és nem akarják meglátni a saját gyengeségeiket, inkább kimenekülnek a segítő kapcsolatból.
Akik viszont hajlandóak belenézni a tükörbe, belátják, hogy ők is hús-vér esendő emberek, akiknek hasonszőrű esendő társra van szükségük, nem Mr/Ms Tökéletesre.
A kifogások sora folytatható, ki-ki elkészíti a maga kombinációját. A célom nem az volt, hogy mindet felsoroljam, csak megmutassam a leggyakoribbakat, amivel a társkeresők kábítják magukat. Mert ezek csak kifogások, amivel el akarják kerülni a társkeresés fárasztó, frusztráló munkáját, és a belső önismereti, önbecsülést növelő lelki munkát.
Ha valóban szeretnél társat találni, gyere el társkereső coachingra, és megtaláljuk a te megoldásodat.