Bárcsak ne kéne egyetlen randi alapján dönteni!

Az online társkeresésnek rengeteg előnye van: sok olyan embert ismerhetünk meg, akivel különben soha nem találkoznánk, nem baj, ha megszakad egy-egy ismerkedés, mert mindig vannak még mások, újra regisztrálhatunk, ha egyszer kicsekkoltunk, de nem vált be a kapcsolat, vagy csak pihenőt akartunk tartani… Újraalkothatjuk virtuális énünket.

Viszont az is igaz, hogy sokan túl gyorsan akarnak párt találni és túl hamar döntenek arról, hogy valaki nem felel meg nekik, sokszor felületes benyomások alapján. Első blikkre sok ember tűnik furcsának, vagy viselkedik bénán, ha pont az egyik legnehezebb emberi helyzetben szembesülünk vele… Ugyanez az ember talán teljesen más lenne egy második, harmadik, sokadik találkozás alkalmával, vagy ha napokat, heteket, hónapokat töltenénk vele egy munkahelyen, egy sportegyesületben, egy egyházi közösségben, vagy egy faluban, ahol mindenki mindenkit ismer.

Régen a választék kicsi volt, de épp elég időt kaptunk arra, hogy megismerjünk valakit… Nem apróságok alapján kellett dönteni, eltelhetett akár egy fél év is, mire megszólítottunk valakit, és ennek a lassúságnak megvolt a maga bája. Most is kialakulnak kapcsolatok így, csak jóval kevesebb, mint korábban, és a türelmünk is fogy.

Mivel szinte mindenki jelen van valamilyen társkeresőn, néha abba a furcsa beszélgetésbe ütközünk, hogy egy társaságban egymástól kérdezik az emberek: na, és hogy megy a társkeresés, miközben igazából talán a mellettük ülőt is megtalálhatnák… De ilyenkor előjönnek a bénábbnál bénább történetek és miközben kinevetjük magunkat, ítéletet hirdetünk a másik nem felett, valahogy megtörtjük a varázst, ami kialakulhatna.

És ha nem rohanunk rögtön elkérni a való életben megismert ember kontaktját, akkor úgy érezzük, hogy lekéstünk róla, mert az online térben valaki úgyis elhappolja előlünk…

Ha már ez a helyzet, legalább az online ismerkedésnél jó lenne esélyt adni a mélyebb megismerésnek, miért kellene mindent 1-2 nap alatt eldönteni?

Alapvetően kétféle viselkedés nagyon gyakori: van, aki el se kezdi az ismerkedést, vagy csak egyszavas válaszokat ír, nem kérdez semmi érdekeset, úgy tűnik, mintha alibiből lenne jelen, és van, aki azonnal telefonálni, találkozni akar, pedig semmi időt, módot nem adott a partnernek arra, hogy megítélje, mennyire hasonlóak a szándékaik… Az a legritkább, hogy végig lehet beszélni egy hetet és mélyebben meg lehet ismerni valakit az első randi előtt…

Aztán ott az első randi: a helyzet is kínos, mindketten idegesek is vagyunk, jól akarunk teljesíteni, meg akarunk felelni, lehet, hogy ettől annyira befeszülünk, hogy vagy túl merevek vagyunk, vagy túl sokat beszélünk, gesztikulálunk. Egyesek a szikrára vágynak, ha az nincs, na akkor vége is, nem akarnak több időt vesztegetni az illetőre… Mert hogy minden a fizikai térben dől el, a találkozás meghatározza, vonzódunk-e egymáshoz…

Igen, csak nem biztos, hogy az első találkozás határozza meg. Hány olyan sztorit ismerünk korábbi generációk szereplőitől, hogy hetekig, hónapokig nem történt semmi, nem volt szikra, nem volt mágneses vonzalom, de a közösen eltöltött idő, a jó beszélgetés, a váratlan helyzetekben való helytállás, egy-egy érzelmes pillanat végül felmelegítette a szívüket egymás iránt és ráébredtek, hogy jé, ez a nő, ez a férfi mennyire vonzó, és ezt korábban nem vettem észre…

A hirtelen kigyulladó szikra általában erős erotikus vonzalom jele, ami persze nagyszerű egy kapcsolatban, de sokszor éppen ezek a fellángolások hunynak ki hamar: a kezdeti rajongás pár hónap múlva nincs már sehol… Ha belegondolunk, a hosszú távú kapcsolatok legtöbbször nem fellángolással, hanem barátsággal, szimpátiával, lassú izzással kezdődnek: itt bőven van idő egymás mélyebb megismerésére és megtapasztalására, mielőtt bekövetkezne az összeborulás…

Minél több időt hagyunk magunknak egy-egy ismerkedésre, annál nagyobb eséllyel találunk olyan partnert, aki tényleg illik hozzánk. Ha pár nap alatt akarunk lezavarni minden ismerkedést, mert fixa ideánk, hogy az első 5 másodpercben úgyis tudni fogjuk, esélyes-e a másik ember partnerként, akkor nem jó alapokra építünk.

Lehet éppen szerencsénk, de egy tartós kapcsolat sokkal többről szól, mint első benyomásról meg szexuális vonzalomról. Nem spórolhatjuk meg a megismerést, ha azonban mindenkit hamar kidobunk a kosárból, akkor nem sok esély van rá, hogy maradjon benne valaki. És ne feledjük, minket ugyanilyen hamar dobnak ki a kosárból… Szóval érdemes lenne lassítani és nem a villámcsapást keresni.