Mikor a hagyományos és az online ismerkedés kiegészítik egymást

Úgy is lehetünk sikeresek, ha csak online ismerkedünk, sokan érzik hatékonyabbnak ezt a módszert, mint a hagyományosat, amikor teljesen a véletlenre hagyatkozunk és vagy összefutunk érdekes emberekkel, vagy sem. Ugyanakkor nem árt, ha nem függünk rá teljesen az online módszerre, hiszen itt sok a lemorzsolódás, a félreértés, könnyű ghostingolni, sokan nem is igazán akarnak élőben találkozni, csak játszótérnek használják a társkeresőt…

Ráadásul az élő ismerkedés során csiszolhatjuk a flörtölési technikánkat, megtanulhatjuk, hogyan viselkedjünk könnyedén, mire figyeljünk társalgás közben, mi működik és mi nem… Ha társaságban vagyunk, másoktól is tanulhatunk, illetve barátok segítségét is kérhetjük ahhoz, hogy közelebbről is megismerkedhessünk egy kiszemelt emberrel. Kicsit spiccesebb hangulatban hajmeresztő ismerkedési történetekkel is elkezdenek traktálni, ha nem is akarjuk követni a példájukat, azért a jó szórakozás garantált.

Az is előfordulhat, hogy így, a való életben, munkahelyen, tanfolyamon, önkéntesség közben, kirándulócsoportban, társasozásnál, és így tovább, elkezdünk beszélgetni emberekkel, de noha tetszünk egymásnak (legalábbis ezt érezzük), még nem bátorodunk fel annyira, hogy randit kérjünk, viszont, ha szerencsénk van, megtalálhatjuk az illetőt egy társkeresőn, ahogy ez velem is megtörtént már.

Ráadásul pár nappal a konkrét találkozás után, mikor fél órát beszélgettünk többek között arról, hogy milyen is az online társkeresés, és hogy élőben 10 perc alatt többet megtudtunk egymásról, mint máskor egy hét alatt valaki csetből (persze ez nagyon attól függ, ki mennyire intenzíven csetel)… Aztán az illető bejelölt a társkeresőn… És úgy, hogy nem ismert fel. Mivel azonban én már rákerestem korábban a profiljára, tudtam, hogy ő az, bár a fotója alapján nem ismertem volna fel. Ennyire csalókák lehetnek a fotók, ugyebár…

Vagyis ebben az esetben az első valódi találkozás megelőzte a társkeresős egymásra találást, már csak azt kellett tisztázni, hogy mi már ismerjük egymást.

Ha valaki intenzíven keres és életkor, érdeklődési kör, iskolázottság, lakhely szerint jól be tudja lőni, hogy kik érdeklik, akkor nagy eséllyel találkozik olyanokkal, akikkel a való életben is összefutott már. És lehet, hogy akkor nem derült ki, hogy a másik is független és éppen keresgél, de így, a társkeresőn ez is nyilvánvaló lesz. Meg az is, hogy kölcsönös-e a szimpátia.

Nem garancia ez sem arra, hogy kialakul majd valami a két ember között, de nagyobb a bizalom valószínűleg, mint akkor, ha tökéletesen idegenek vagyunk kezdetben. Persze lehet, hogy a közös ismerősök miatt meg óvatosabban fogalmazunk, de sok előnye lehet annak, ha vannak közös ismerősök, például sokkal reálisabb képet kaphatunk a másikról, megismerhetjük a múltját (nem csak abból, amit ő mesél róla, hanem abból is, amit mások mesélnek).

Mindenképpen érdemes a lehető legtöbb fórumon ismerkedni, érdemes nyitottnak és kommunikatívnak lenni, folyamatosan fejleszteni magunkat, főleg, ha alapvetően félénkek és gátlásosak vagyunk. A két ismerkedési mód nem egymás ellentéte, hanem nagyszerűen kiegészítheti egymást: ahogy az inkább élőben ismerkedők is tanulhatnak abból, ahogy online működnek a dolgok, úgy ez fordítva is adott. Minden közegnek megvannak a maga szabályai és érdemes kifejlesztenünk a saját stratégiáinkat.