Hogyan ismerjük fel a csalókat, akik társkeresőkre szakosodtak?

Bár a társkeresők többsége őszintén szeretne találni valakit, akivel hosszabb vagy röviden távú kapcsolatba kezdhet, sajnos az életnek ezen a nagyon érzékeny területén is akadnak csalók. És persze nem az online társkereséssel kezdődött a szerelemre vagy kalandra vágyó emberek becsapásának története: ez a műfaj is tekintélyes múltra tekinthet vissza, a technológia fejlődése azonban olyan új, átverésre alkalmas forgatókönyveket hozott létre, amelyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna.
  

Volt már szó a blogon a jelenségről, de most két apropóból is visszatérünk rá. Az egyik a Tinder csaló című dokumentumfilm (2022), a másik egy most megjelent könyv: Janecskó Kata: Nők a hálóban című kötete, amelynek megírását az újságírónő éppen a film megnézése után határozta el.

Miről is szól a film? A főszereplő olyan fiatal férfi, aki rendkívül meggyőzően alakítja a multimilliomos gyémántkereskedőt és szerelmet vagy barátságot színlelve több tízezer dollár nagyságrendben csal ki nőkből „kölcsönöket”, amelyeket aztán soha nem ad vissza. A filmben három áldozatot ismerünk meg, ebből kettőnek a férfi a szerelmese volt, egynek pedig csupán a barátja. De mind a három adósságokba verte magát, hogy kölcsönadhasson a férfinak, aki úgy tett, mintha üldöznék, féltenie kellene az életét, sajnáltatta magát, miközben azt a látszatot keltette, hogy rengeteg pénze van… Hiszen mindig volt egy áldozat, aki már tejelt, és a férfi abból fizette a következő jelölt bepalizását.

Ahogy kibonatkozik az első történet, már kezdetben az volt az érzésem, hogy túl sok a piros zászló ebben az egészben, érthetetlen, hogy nem vette észre a lány, hogy ez az egész nem lehet valóságos? Számunkra szinte elképzelhetetlen luxusba csöppen rögtön az első randin, és még aznap este magánrepülőre ül a férfival (akinek ott van a volt barátnője a közös gyerekükkel…) Ezen a ponton nem attól féltem volna, hogy ki akarják csalni a pénzemet, hanem hogy egy leánykereskedő karmai közé kerültem és eladnak a Közel-Keleten… De a filmben szereplő nő nem gyanakszik. Mi több, pár órával az első találkozás után már megtörténik az első együttlét is… Mintha a lány mesébe csöppent volna… És éppen itt a gond: annyira erősen hisz a mesékben, ahogy e bevezetőben elmondja, hogy ez a hit elaltatja a józanságát.

Éppen ezt emeli ki a magyar társkeresős csalásokról szóló oknyomozó könyv szerzője is a Panna és a csajok podcastben azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy vajon milyen emberek esnek hasonló szélhámosok áldozatául. Janecskó Kata szerint nem az számít, hogy kinek mi a foglalkozása, mennyire iskolázott, hanem elsősorban az, hogy mennyire hisz a romantikus szerelemben és mennyire vágyik rá. Minél inkább él benne az az ideális kép, amit erről a fajta kapcsolatról mesék, filmek és könyvek alapján összerakott magában, annál óvatlanabb lesz, ha úgy tűnik, hogy végre megtalálta a „lelki társát”. Mindannyian intimitásra vágyunk, de van, akiben jóval több a cinizmus, mint másokban. Ha még nem égettük meg magunkat csúnyán, akkor lehetünk olyan naivak, hogy valaki rosszindulatúan csapdába csaljon bennünket.

Noha mind a film, mind a könyv kifejezetten a nőket becsapó férfi szélhámosokkal foglalkozik, azért nem érdemes megfeledkezni arról sem, hogy női csalók is léteznek, akik férfiakat húznak csőbe. De a társkeresős csalásnak sokféle formája van, online és azon kívül egyaránt.

Mikor érdemes gyanakodnunk? Miről ismerjük meg a csalót?

Mikor férfi csalókról van szó, mindig nagy szerepet játszik a vonzó társadalmi státusz, tehát olyan vagyoni helyzetet, illetve foglalkozást találnak ki maguknak, ami attraktívan hat a nők többségére. A kézenfekvő multimilliomos szerep mellett szerényebb csalók pilótának, hajóskapitánynak, magas rangú (leginkább amerikai) tisztnek vagy olajfúrótornyon dolgozó mérnöknek adja ki magát. Mi a közös ezekben a szerepekben? Amellett, hogy státusz szempontjából érdekesek, magyarázattal szolgálnak arra, hogy miért van olyan sokat távol az illető, miért olyan nehéz vele találkozni.

Én magam is találkoztam már az amerikai tábornok, illetve a hajóskapitány szerepkörrel, bár mindkettő nagyon amatőr módon adta elő magát. Egyébként külföldiek voltak, és nem magyar társkeresőn futottam velük össze… Talán egy magyar társkeresőn ezek a nagyon átlátszó csalási próbálkozások kevésbé valószínűek. (Bár használnak fordítóprogramot, csak azon könnyű lebukni.)

A foglalkozás mellett jellemző még, hogy a csaló mindenben tükrözi az ízlésünket. Bármit szeretünk, azt ő is szereti, ha nem figyelünk oda, észre se vesszük, hogy csak ismételgeti, amit tőlünk hall vagy olvas. Felkészültebbek a neten gyűjthetnek információt rólunk, amit aztán úgy adnak elő, mint fatális véletlent vagy az eleve elrendelés bizonyítékát. A csalók mindig kaméleonok: azt a hősszerelmest játsszák el nekünk, akire mi vágyunk.

Jellemző, hogy a kezdeti szakaszban elhalmoznak figyelmességekkel, minden reggel beköszönnek, este beszélgetnek velünk, kifejezik, mennyire odavannak értünk, érzelmi függést alakítanak ki bennünk, hogy az előkészítési fázis után támadásba lendülhessenek. Változó, hogy mikor kezdenek pénzt kérni, van, aki csak egészen apró összeget kér először, hogy tesztelje az áldozatot. Ekkorra már annyira megszerettük az illetőt, hogy nem akarjuk visszautasítani a kérését. Ha pedig látja, hogy fogékonyak vagyunk, akkor rákapcsol: egyre nagyobb összegeket kér, egyre követelőzőbb módon. Ha már az első kölcsönt se adta meg (mégpedig magától, felszólítás nélkül), akkor kezdhetünk gyanakodni: valami nagyon nincs rendben.

Vannak hosszú távú csalások, olyan emberek, akik akár össze is költöznek az áldozattal, és egy nap teljesen kipakolják a lakását és elviszik minden pénzét… És vannak olyanok, akik csak egy repülőjegy árát nyelik le (jellemzően egy jó messzi országban élő nő vagy férfi, aki csak akkor tud velünk találkozni, ha kifizetjük a repülőjegyét, de mikor elküldjük az összeget, természetesen közbejön valami és mégse tud jönni…)

Akadnak olyan csalók is, akik arra utaznak, hogy zsarolhassanak intim fotókkal, amelyek készítésére rávettek … Vagy olyanok, akik uniós állampolgárságra hajtanak és elvetetik magukat egy naiv férfival, aki szerelmes lett, és elhitte, hogy az a csinos nő tényleg a személyisége miatt vonzódik hozzá.

A történetekben közös pont, hogy a becsapott áldozat egy ideig tagadásban marad, egyszerűen nem akar hinni a szemének, nem bírja elfogadni, hogy akit ő annyira szeretett, az csak ki akarta használni, nem volt számára egyéb újabb áldozatnál. Ilyenkor többszörös trauma éri az embert: nem csak a pénzét (olykor egész egzisztenciáját) veszíti el, hanem a kedvesét és a szerelemről szőtt illúzióját is. Nagyon súlyos lelkiállapotba kerülhetnek az áldozatok, van, aki az öngyilkosság gondolatával kezd foglalkozni.

Rendkívül nehéz azt is elviselni, hogy ha a környezetünk megtudja, mi történt velünk, a többség bennünket fog hibáztatni, ostobának fog tartani, kinevet, élcelődik rajtunk. Mikor a Tinder csaló áldozatai kiálltak a nagy nyilvánosság elé, hogy lebuktassák a szélhámost, áradni kezdtek a gyalázkodó kommentek. Az áldozatokat hibáztatni ilyen esetekben is nagyon jellemző. Éppen ezért sokan nem is vállalják, hogy feljelentést tegyenek, vagy a sajtóhoz forduljanak: szégyenkeznek, hogy ennyire naivok voltak.

Természetesen ez is a csalók malmára hajtja a vizet: őket egyébként is rendkívül nehéz elkapni, mert az igazi profik mindent megtesznek azért, hogy eltüntessék a nyomaikat.

A szélhámos téma persze túlságosan izgalmas ahhoz, hogy a filmesek ne használják fel vígjátékokhoz, hiszen amíg csak a vásznon látjuk, hogy emberek becsapnak másokat, addig szívből tudunk rajta szórakozni. Ilyen például a 2001-es amerikai Szívtiprók. A 2008-as magyar Kaméleon már inkább szatíra. De az átverés jellemzőit, a tipikus forgatókönyveket ezekből a filmekből is megismerhetjük.

A Tinder csaló után pedig itt a Netflix új társkeresős dokumentumfilmje, a Sweet Bobby: Catfishing, avagy egy online szerelmi átverés története. Erről egy másik alkalommal beszélünk majd.

Legyünk óvatosak, figyeljünk a piros zászlócskákra, és ha több jel is egyszerre van jelen, akkor inkább lépjünk ki az ismerkedésből.