A sikeres házasság titkai

Alapvetően egyszerű megmondani, hogy melyik házasság lesz sikeres: amelyben a felek jól választottak. Hogy azért tettek gy, mert bölcsek voltak, vagy csak egyszerűen szerencsések, utólag nehéz megállapítani. Hiszen rengeteg olyan faktor van, amit ismerkedéskor, házasságkötéskor senki sem láthat előre. A kutatók ezért a visszakövetkeztetés módszerével dolgoznak: figyelemmel kísérnek egy csomó házasságot, interjúkat készítenek a résztvevőkkel, és a hosszú távon is sikeresnek tűnő kapcsolatokban visszamenőleg olyan közös vonásokat keresnek, amelyek a boldog kapcsolat indikátorai lehetnek.

Mire jutottak a Love Lab kutatói egy évtizednyi elemzés után?

A jól működő tartós kapcsolatokra általában a következő dolgok jellemzőek:


- Gyengédség, vonzalom, csodálat (Fondness, Affection, Admiration)

Érdekes megfigyelni, hogy nem a love (szeretet/szerelem) szót használják, vagyis a szenvedélyes szerelem nem alapvető a házasság sikerességét tekintve. A gyengéd szeretet, megbecsülés viszont igen. Ha ez hiányzik, akkor biztosan nem beszélhetünk sikerről akkor sem, ha amúgy a házaspár 50 éve együtt él. Bár tény, hogy egy tíz éves kapcsolatban még sokkal több emberi melegség lehet, mint egy 50 évesben, még ha sokan tévesen azt sugallják is, hogy a puszta tény, hogy két ember kitartott egymás mellett, már a kapcsolatuk minőségét is felértékeli.

A gyengédséget, a vonzalmat és csodálatot nem elég csak titokban érezni, hanem ki is kell fejezni, nyilvánvalóvá kell tenni egymás számára, és persze elengedhetetlen, hogy se az érzelmek megélése, se a kinyilvánításuk ne legyen egyoldalú.


- A MI érzés átélése a különbözőség hangsúlyozása helyett (We-ness Versus Separateness)

Ezek szerint azok, akik inkább hajlanak egységként tekinteni kettejükre, és nem külön személyiségként létezni, boldogabbak, mint azok, akik nem olvadnak bele a kapcsolatba. Bár ennek a szimbiózisnak azért lehetnek hátulütői is, főleg, ha olyan események következnek be, amelyek nyomán szükség lenne önállóan cselekedni, egyéni döntéseket hozni. Hiszen az összeolvadás inkább gyermeki, mint felnőtt állapot, és ha az erős kohézió a felek között nagyon fontos is, nem szerencsés feladni az egyéniségünket. (Más felmérésekben egyébként éppen arra a következtetésre jutottak, hogy a kapcsolat és az egyén érdeke is, hogy mindkét embernek maradjon saját tere, érdeklődési köre, elfoglaltsága is).


- Közlékenység befelé fordulás helyett (Expansiveness Versus Withdrawal)

Az sem meglepő, hogy a jól kommunikáló, közlékeny, nyitott emberekkel könnyebb együtt élni, mint a zárkózottakkal és maguknak valókkal, bár vannak, akik alapvetően befelé fordulók, viszont a kapcsolatukban képesek megnyílni. Vagyis nem csak az extrovertált embereknek lehet sikeres a házasságuk, hanem mindazoknak, akik tudnak és akarnak is kommunikálni. Attól ugyanakkor, hogy valaki állandóan beszél és nyit mások felé, még nem lesz jó a kapcsolata, főleg, ha elsősorban felszínes társalgást folytat, illetve válogatás nélkül mindenkivel szóba áll, aki csak szembejön. Nem csak a közlékenység fontos, hanem az is, hogy mikor, kivel és milyen stílusban vagyunk közlékenyek.

Nyilván nem elég, ha csak az egyik fél hajlandó érzésekről beszélni: ha a másik mereven elzárkózik minden kényes téma elől, és egyszerűen nem hajlandó részt venni a kommunikációban, akkor a legközvetlenebb társ is kudarcra van ítélve.


- A nehézségek dicsőítése (Glorifying the Struggle)

Ha a nehézségekkel együttesen sikerül legyőzni, az erősíti a kapcsolatot. Ha úgy érezzük, hogy jó csapatként dolgoztunk és egyikünk sem húzta ki magát a küzdelemből, az természetesen még jobban összekovácsol bennünket. Ilyen értelemben a nehézségek pozitív színben tűnnek fel, hiszen megbirkóztunk velük.

Ha azonban egyik vagy mindkét fél úgy érzi, hogy nem sikerült legyőzni a nehézségeket, vagy ő sokkal többet tett ezek leküzdéséért, mint a partnere, esetleg maga a partner jelenti a fő nehézséget, akkor nyilván egészen más lesz a hozzáállása.

Az sem mindegy, hogy a nehézségek mennyire voltak legyőzhetők, illetve meghaladták-e a pár erejét. Mindenkinek más problémákat oszt az élet, és ha valakire túl nagy terhet ró a sors, akkor nem az ő hibája, ha nem tud ép lélekkel megbirkózni vele. Folyamatos vita tárgya, hogy a nehézségekkel való sikeres szembenézés mennyiben függ a karakterünktől, mennyiben a neveltetésünktől, és mennyiben a nehézség természetétől.

Mindenesetre úgy tűnik, hogy vannak emberek, akik már úgy születnek, hogy a lehető legmostohább körülmények között is megtalálják a túlélés módját, míg mások a jólét kellős közepén is melankóliába süppedve vegetálnak. Körülbelül 50%-ban határozzák meg a génjeink, mennyire vagyunk boldogságra programozva, de az esélyeinken javíthat és ronthat az élettapasztalatunk, és nyilván a párkapcsolatunk is.

Visszatérve a Love Lab eredményeire: ha egy kapcsolatban megjelennek a cinizmus, a megvetés, a lekicsinylés mimikai jelei (például szemforgatás, ajakbiggyesztés), akkor szinte biztos, hogy az első pontban említett alapfeltételek már nincsenek sehol, és a házasság elindult a lejtőn. Ettől még egyáltalán nem borítékolható, hogy válás lesz a dologból, úgy is együtt lehet maradni, hogy az egyik fél évtizedekig halálra alázza a másikat, csak nem ezt tartjuk boldog kapcsolatnak.