Amikor a logika segít a társkeresésben

Randevúzás közben óriási erény lehet a figyelmesség, beleértve ebbe annak nemcsak gesztusokból álló színpadias oldalát, hanem azt a képességet is, mellyel olvasni tudunk a másik jelzéseiből és ennek megfelelően irányítjuk az elénk kerülő helyzeteket.

Biztos, hogy jó, ha csak ebből indulunk ki? Ha történik valami szokatlan, akkor leggyakrabban a lineáris logika elvét alkalmazzuk, és eszerint próbáljuk megérteni a történteket.

Mit jelent ez?

A lineáris logika, ahogy a cirkuláris logika is (amit szintén ki fogok fejteni) a család-és párterápiában gyakran használt fogalom és az erre vonatkozó ismereteimet adaptálnám most az ismerkedési szituációkra vonatkozóan.

Családterápiában például úgy jelenik meg a cirkuláris okság, hogy elviszik a szülők az éjjelente bepisilő gyermeküket a szakemberhez és rámutatnak: Ő a probléma, ha nem csurrantana be, bizony nem lenne gondunk! Nem kelnénk fel éjszaka, nem idegeskednénk, nem vitatkoznánk egymással gyermeknevelési kérdéseken!

A terapeuta könnyen meglehet, hogy másként látja: a gyerek bevizelése tünet, ami cirkuláris szinten mozgósítja azt a rendszert, amiben a szereplők élnek és összehangolja a szülőket egy közös cél megoldása érdekében. Az ő egymásra ható elidegenedésük nélkül lehet, hogy nem pisilne be gyermekük.

Egy sikertelen randi után is találkozhatunk azzal az élménnyel, hogy másnap megkapjuk lekoptató üzenetünket. Mivel magyarázzuk mindezt?

-          Hát igen, nemrég szakított, még nem áll készen egy kapcsolatra.

-          Csak szexet akart és mivel nem adtam be a derekam, ezért eltűnt a ködben.

-          Túl magasak voltak az elvárásai és látszott, hogy úgysem tudna belőlük leadni.

Ezek lineáris szintű érvek, de pl. „túlzottan nagy felelősségérzettel”, vagy önbizalom-hiánnyal megáldva is lehet lineáris keretben gondolkodni:

-          Nem voltam elég szórakoztató, érdekes.

-          Bátrabbnak kellett volna lennem, nem mertem lépni, ezért torpant meg az egész.

Stb…

(Megjegyzés: az önbizalom hiányával küszködők tűnhetnek néha úgy, mintha óriási felelősségvállalási hajlandósággal rendelkeznének, holott nem másról van szó, mint arról, hogy kudarcaik tekintetében, alulértékelésük következtében vonatkoztatnak minden sikertelenséget magukra. Az egészséges énképű személyek esetében egyensúly van abban, ahogy a tapasztalataikból származó felelősséget elemzik: ami tényleg őket érinti, azt bevállalják, viszont, a külső forrásból fakadó kellemetlenséget okozó tényezők terhét nem veszik magukra.)

Hogyan jelenik meg a cirkuláris logika egy randevúnál? Nézzünk egy praktikus példát. A második találkozóra érkezünk jókedvvel, motiváltan, a másik kissé enerváltan, munkájából kimerülten, széthajtottan jelenik meg, de várná tőlünk, hogy mi majd enyhítünk gyötrelmes napjának kínjain. Az enerváltság érdektelenséggé kereteződik át a fejünkben, ami miatt befeszülünk, görcsös igyekezetünket pedig újabb csapásnak kódolja egyébként is túlterhelt partnerünk, aki ennek következtében önvédelemből bezárja a kapukat. Kialakul a kínos csend. Ehhez társulnak az értelmezések. Mi úgy érezzük: nem vagyunk elég jók, a másik meg valahogy így: jajj ne, még mi is kényszert, nyomást helyezünk rá, pedig amúgy is van elég baja. Mi erőlködünk, ő ezt izzadságszagú, hiteltelen bizonygatásnak érzi, megszakad a kapcsolódás, majd fura és üres bizonytalansággal elköszönünk és mindketten érezzük: hááát… itt nem lesz folytatás. Másnap meg is kapjuk az smst.

-          „Ne haragudj, de „jelenleg nem szeretnék kapcsolatot” (legalábbis Veled – ez utóbbit én teszem hozzá).

Mi a tanulság:

Mondhatjuk azt: buta kis fruska, ő sem értékelte az erőfeszítéseinket, vagy: nem voltunk elég jók. Ezerféle válasz létezik.

Rendszerszemléletben nem így gondolkodunk, hanem a kialakult helyzeteket elemezzük, aminek az alapja mindig egyfajta együttműködés. A folyamatosan alakuló és változó akciók és reakciók egyvelege adja ki azt az érzelmi masszát, amit hazacipelünk.

Rengeteg ígéretes alkotás született már a férfiak/nők pszichológiájáról, én elsődlegesen mégsem ezek elolvasására biztatlak. Amikor férfiak felkérnek, hogy segítsek nekik az ismerkedésben, mindig éles szituációkba viszem őket és elmagyarázom pontról pontra, a cirkuláris megközelítésmód segítségével, megszólításról megszólításra, hogy hol, mi történik. Így nincs sérelem, értetlenség, miért hülyék a nők/férfiak monológok és ehhez hasonlók, egyvalami viszont igen: objektivitás. Ezen kívül fejlődési hajlandóság, nyitottság, valamint rugalmasság. Mindezeket kiegészítve pedig: árnyalt látásmód és csiszolódó érzelmi intelligencia.

Te nem szeretnéd elsajátítani ezt a képességet?

Írta: Lázár Gergely

Forrás:

www.randidoctor.hu