Aranyos, cuki, érdekes… te melyik jelzőtől kapsz agybajt?

 

Szinte lehetetlen úgy ismerkedni a másik nemmel, hogy időnként ne aggassunk, vagy aggassanak a nyakunkba különböző jelzőket. Ezek befogadása több tényezőn is múlik, nyilván nem mindegy, hogy kitől kapjuk, milyen formában és stílusban hangzik el a dicséret vagy (vélt) kritika.

Az első, ami számottevő lehet az az, hogy énképünk milyen tartalmakból áll, hogyan szeretjük, ha látnak bennünket mások. Ha a megnyerő, domináns férfi fellépése és image az, amit kívánunk, hogy érzékeljen belőlünk a hölgyek garmadája, akkor nem biztos, hogy az „aranyos” szócska lesz az, amit a legjobban fogunk díjazni, azonban, ha valamilyen lovagias, gondoskodó gesztusunkat méltányolják ezzel a visszajelzéssel, akár még kellemes is lehet hallani a biztató szavakat.

Nőket megkérdezve megoszlottak a vélemények a témával kapcsolatban, a többség azt állította, hogy „aranyosnak” nem nevezné azt a férfit, akivel romantikus, vagy szexuális kontaktusba kívánna lépni, de előfordultak ettől eltérő álláspontok is. Egyesek kifejezetten örülnek annak, ha egy egyébként erőteljes pasi árnyékában felfedhetnek némi gyengédséget, kedvességet és ezt közölhetik is velük.

Jófejek mi például (legalábbis a férfiaknál ezt látom) általában szeretünk lenni, ezen még nem láttam megsértődni egyetlen nemtársamat sem. „Furák” azért kevésbé, mert abban már van némi távolságtartás és az a sugallat, hogy nem felelünk meg úgy alapból az elvárható szociális követelményeknek, ezért jobb, ha nem kerülnek velünk szorosabb kontaktusba.

A különféle szavak jelentéstartalma legalább annyira függ a történések kontextusától (pl. a fentebbi aranyos máshogy hathat egy gesztusra válaszként, mint utalásként valamiféle általános jellemzésre), mint a saját térképünktől. Attól, hogy a különböző szavakhoz milyen történetet, emléket, asszociációkat társítunk. Meglehet, hogy más pozitív tulajdonságaink annyira alapvetőek a partnernek, hogy ezeket ki sem emeli, néhányat még is megnevez, meglehet pont azokat, amiket mi nem kívánunk hallani. Ilyenkor lényeges, hogy ne kövessük el a „negatív szűrés” gondolati hibáját, ne vonjunk le messzemenő konzekvenciákat a másik felénk való viszonyulásából addig, amíg a tetteiből valóban meg nem bizonyosodtunk arról, hogy nem tévedünk. Mindannyian tudjuk, hogy a non-verbalitás mennyivel meghatározóbb, tehát teljesen más például úgy aranyosozni egy pasast, hogy közben némi lesajnálás, anyáskodás, vagy zavar van a hangunkban (utóbbi szólhat arról is akár, hogy nem jut eszünkbe más, „szerencsésebb” kifejezés).

A cukiról és édesről, ha már a címben felvetettem ezeket a fogalmakat (legalábbis férfiak beszámolóiból ezt vettem ki) megoszlanak a vélemények, néhányan társítanak hozzá némi szexuális felhangot (a vonzóan bájos férfiúra is akaszthatják a minősítést), mások ugyanúgy kasztrálónak érzik, mint az aranyost és azt vallják, hogy hagyjuk meg ezeket a becézgetéseket a háziállatoknak (az aranyhalakat kivéve, mert ők ugye nem tudnak hízelegni).

Az érdekest – legalábbis a tapasztalataim ezt mutatják - gyakran olyan nőkre mondják, akiket nem akarnak megbántani valamilyen nem túlzottan barátságos bókkal a velük összefonódásban lévő férfiak. Ez nekem kissé meglepő, mert időnként valóban érdekesnek találok hölgyeket, azzal együtt, hogy vonzódom is hozzájuk és szeretnék belőlük többet megérteni (ilyenkor ebben semmilyen pejoratív tartalom nincs).

Nem elhanyagolható nyilván az sem, hogy a különféle megfogalmazások után mi következik. Folytatódik-e a viszony, a randevúzás, vagy véget érnek a találkozók? Kitől halljuk vissza a rólunk alkotott véleményt, az érintettől, vagy a legjobb baráttól/barátnőtől?

A sor természetesen sosem ér véget, kíváncsi vagyok a Te véleményedre is.

 

Mik azok a jelzők, amiket Te kedvelsz, amikor randizol, illetve, amiktől falnak tudnál menni?

 

Írta: Lázár Gergely
Forrás:
www.randidoctor.hu