Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Cookie beállítások
A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk
  • Alapvető működést biztosító sütik
  • Beállításokat tároló sütik
  • Statisztikai sütik
  • Marketing célú sütik

Bonbon, virág, csoki. Melyiket vigyük az első randira?

Általános dilemma és főleg az udvariasság, figyelmesség körül forog a vita olyankor, amikor valaki azon gondolkodik férfiként, hogyan is állítson oda az első találkozóra?

Nyilván nem mindegy kivel bájcsevegünk, van-e előzmény (más lehet a szituáció, ha meg vagyunk győződve arról, hogy szimpatikusak vagyunk egymásnak és van némi előéletünk, mintha még sosem találkoztunk korábban, maximum interneten, valamelyik társkeresőn váltottunk néhány üzenetet) és az sem mellékes, hogy mennyire visszük túlzásba az „apróságok” osztogatását.

Én magam azért vonakodok ettől, mert nem tudom előre, hogy mit válthatok ki ezzel az érintett nőből. Ha gondja van az elfogadással, meglehet ellenállást és feszengést, hogy miért nem tud neki örülni és esetleg távolságtartást, hogy miért nem tudja ezt felém viszonozni (nem mintha kéne egyébként). Végigagyalhatná az egész együtt töltött időt, hogy mire is ez a nagy felhajtás, ha még nem is ismerjük egymást, sőt akár még a „gyengeség” jelének is címkézhetné ezt a gesztust (hogy pl. így próbálom megvásárolni, lenyűgözni).

Fontos kiemelni, hogy ez a félelem nagyban betudható annak, hogy manapság lényegesen nagyobb arányban szakítunk meg kezdődő ismertségeket, mint korábban. Vannak, akik 50-60 randevún mennek keresztül, mire megtalálják az ideális partnert. Megállás nélkül bennünk van a „végül is” bármikor kiszállhatok érv a fejünkben. Az ismerkedésnek más kultúrája volt akkoriban, mikor lehetett számítani arra, hogy egy első randira kimondott „igennek” súlya van. Az nekünk szól. Azt komolyan lehet venni. Manapság nem így van és én megértem, ha egy férfi nem akar virágot vinni akkor, ha azzal az attitűddel találkozik, hogy „végül is egy kávét megiszok veled, abból bajom nem lehet, de tulajdonképpen lehet, hogy nem is érdekelsz”.

Egy apró csoki (ha már mindenképp kedveskedni akarunk) sokkal jobb választás, mert az ugyanúgy jól eshet a másiknak, sőt, nem feltétlenül rendelhető hozzá az „elköteleződni kívánó” szándék, ami a virágnál érzékelhető, hiszen az jóval erősebb romantikus szimbólum.

Ha mégis azon törjük a fejünket, hogy legyen virág és vállalunk minden kockázatot (mert mi így akarunk ismerkedni) akkor pár dologra azért érdemes odafigyelni:

  1. Első randevúra nem illik csokorral odaállítani. Egy az, hogy baromi kényelmetlen és frusztráló ide-oda pakolászni. Más szempontból igencsak „akarlak és már most egyből szeretlek” feelinget okoz (a vörös rózsára, mint választásra ugyanez igaz).
  1. Maradjunk inkább az egy szálas megoldásnál, mondjuk valamilyen pasztell árnyalatnál. Egy lágy rózsaszín sem rossz ötlet. Idővel úgyis rájövünk, hogy a nőnek mi a kedvenc színe (főleg, ha megkérdezzük, és nem felejtjük el! J ) Fajtára például ideális lehet a tulipán vagy akár a gerbera. A rózsa amúgy sem a legcélszerűbb választás, mert össze-vissza szurkodja az ember kezét (bár nem kötelező tüskésen átadni).
  1. Gondoljuk át, hogy hova megyünk, egy kellemes kávézóban könnyebb eltárolni a növénykét az asztal szélére rakva, mintha végig kellene caplatni vele az egész vízparton. Persze, lehetünk annyira úriemberek, hogy miután kicsomagoltuk és odanyújtottuk a gyönyörűséget a másiknak és ő kellőképpen elolvadt, felajánljuk, hogy betesszük a kocsinkba a virágot, hogy ne kelljen a nőnek „vajon melyik kezem az ürest” játszania mászkálás közben. Majd miután hazavittük a hölgyet, akkor nyomjuk csak újra a kezébe.
  1. A virágoknak van vízigénye. Ilyen jószágok. Érdemes utánanézni, hogy melyik hogyan bírja. (Például a rózsa hamar „lebólintja a fejét” H2O nélkül, szóval azt már ezért se vegyünk. Szegény rózsa ellen nagyon kampányolok, úgy tűnik).

Akinek megjött a kedve, az bátran kísérletezzen, lehet, hogy pont ez a húzás lesz az, ami beindítja a „végre egy férfi, aki figyelmes és van stílusa, szerelmes vagyok” programot, de az is lehet, hogy „puhapöcsnek” neveznek majd bennünket azért, hogy akkor Rómeóskodunk, mikor még nincs mire.

De elárulok egy titkot: ha tényleg egy férfias férfiről beszélünk, az vállalja ezt a kockázatot is.


Írta: Lázár Gergely
Forrás:
www.randidoctor.hu

A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk