Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Cookie beállítások
A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk
  • Alapvető működést biztosító sütik
  • Beállításokat tároló sütik
  • Statisztikai sütik
  • Marketing célú sütik

Elcseszett randik: Hopp, egy galamb!

Az elcseszett randi rémálom, de valljuk be, szórakoztató - utólag. Pláne mások története. Ha veled is megesett már, hogy inkább töltötted volna az estét egyedül mamuszban, mintsem kettesben valakivel rosszabbnál rosszabb ámulatokba esve, itt az idő, hogy megoszd a sztorit mindenkivel! "Elcseszett randik" jeligére küldd el nekünk a szerkeszto@ha.hu címre!

***

Sziasztok!

Életem legkínosabb, de legnagyobb randi sztoriját fogom elmesélni. Már rég történt, szóval csak a vicces része maradt az egészből, de akkor elsüllyedtem szégyenemben... Velem megtörtént az, amitől mindenki fél. Legalábbis szerintem. Olvastam, hogy volt már mozis sztori, az enyém is az lesz.

Tetszett egy lány és úgy vettem észre, én is bejövök neki. Egyik nap elhívtam vacsorázni, utána mozit terveztünk. Kedves akartam lenni és hagytam, hogy ő válasszon éttermet - választott is. A thai konyha mellett döntött. Akkor még nem tudtam, hogy ez végzetes hibának bizonyul a későbbiekben, ugyanis jól belaktunk a fűszeres ételekből, és mire a moziba értünk, az én gyomorom már csatába indult a vacsora ellen, kivont karddal csak arra várt, hogy sötét legyen és elkezdődjön a film. A mai napig nem értem, miért nem mentem el a mosdóba előtte vagy miért nem sztornóztam az egész mozizást. Valahogy úgy gondoltam, nem lesz baj, kibírom a nyomást, de a gyomrom a vacsorával egyre csak rohant a végzete felé...

 

theend

 

Elkezdődött a film és már nagyon feszített mindenem, mozdulni se bírtam. Akkor már nagyon időszerű lett volna kimenni, de nem mertem felállni a már említett okok miatt, és másokat se akartam felállítani (engem zavar, ha mindenki azt figyeli, ki megy ki a film közepén). Kiderült, ez járt volna a legkisebb kínnal. A lány elkezdett keresni valamit a táskájában, de kiesett belőle a tárcája a földre, én pedig önkéntelenül utána mozdultam, hogy felvegyem. Ahogy lehajoltam érte, a vacsora csatát nyert és ezt hatalmas dörrenéssel tudatta mindenkivel a moziban, természetesen a legcsendesebb jelenetnél. Gyerekek, Fábry szavaival élve, akkora galambot sikerült a levegőbe turbulálnom, hogy visszhangzott az egész mozi, ahogy felröppent. Iszonyú kínos volt, nem tudtam, mit csináljak. De most komolyan, mit csinál ilyenkor az ember? Ráadásul első randin? Úgy tesz, mintha nem ő lett volna, de hát egyértelmű volt a helyzet. A fél mozi röhögött, a másik fele mutogatott, én mindenesetre úgy éreztem, hogy mindenki engem néz. Na, akkor már határozottan kikívánkoztam a teremből. Felálltam és sietve a felső ajtón keresztül távozni akartam - de az zárva volt. Le kellett mennem a lépcsőn, középen, szégyenszemre, végül az alsó kijáraton át távoztam. Ha valaki nem látott volna addig, az most biztosan szemügyre vett.

Szeretném azt mondani, hogy a lány laza volt és poénnak vette a dolgot, aztán jót nevettünk később a sztorin, de nem így történt. Soha többé nem láttam. Nem mertem se megvárni a mozi előtt (naná, amikor már mindenki ismert), se felhívni vagy megkeresni utána. Ha nekem kínos volt, képzelem neki milyen lehetett... Szóval fiúk, semmi thai meg hasonló konyha randi előtt! :D

(M., Budapestről)

A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk