Félnek a férfiak az okos, sikeres nőktől?

Magabiztos járás, tűsarkú és kihívó tekintet? Vajon így írnánk le korunk sikeres nőtípusát, vagy némileg eufemisztikusabb kifejezésekkel élnénk?

A közhiedelem szerint a pasik félnek a magabiztos nőktől. Szórakozóhelyen, utcán, vagy más szociális közegben meg sem merik őket szólítani, kapcsolatot kezdeményezni velük pedig még annyira sem mernek. Nem nevezném magam a téma kiemelt szakértőjének, sosem kutattam a sikeres nők lélektanát, néhány észrevételt azért megfogalmaznék, melyeket saját kútfőből, személyes tapasztalatokból kiindulva tettem.

Először is fontos megkülönböztetni a valódi magabiztosságot, attól a fajta zárkózottságtól, melyet nem egyszer húzunk magunkra férfiként és nőként is egyaránt, és aminek segítségével igyekszünk távol tartani személyünket a valódi intimitástól. Karrierista nőkön gyakran lehet látni ezt a jégpáncélt, mely kissé megközelíthetetlenné is teszi őket. Ilyenkor értelmezhetjük úgy a jeleket, hogy mindez azért történik, mert a pali gyáva és nem mer leszólítani minket, holott távolságtartó fellépésünk az egyik legmarkánsabb oka annak, hogy elkerülnek minket a hódolók.

Egy igen ambiciózus hölgy ismerősöm mesélte nemrégiben a következő történetet. Beszélgetett egy segítővel a társválasztásai problémáiról, aki a következő megjegyzést tette egyik alkalommal:

„Figyelj, a pasik nem járnak jégcsákánnyal.”

Ez nagyon találó volt, mert sok zárkózott, az érzelmeit megélni nehezen tudó és a munka területén kompenzáló nő védekezik azzal, hogy a férfiak töketlenek és életképtelenek, miközben ők adnak olyan jeleket, amik a férfit visszatartják. Egy kísérletben kimutatták, hogy nem a legcsinosabb nőket szólítják meg a legtöbben, hanem azokat, akik olyan jelzéseket küldenek, melyek „zöld útként” értelmezhetőek. Így, ha ebből az irányból közelítjük meg a kérdést, nem félelemről, hanem a zárkózottság keltette ellenállásról van szó. Senki sem szeret olyan bozótba fejest ugrani, ami után tele lesz tüskével és sajog minden végtagja.

Másként értelmezve, láthatjuk, hogy férfitársaink igencsak feminin jegyeket vettek magukra, az ókori spártai mentalitás nyomai már csak hellyel-közzel érhetőek tetten. A cselekvőképesség, a bátorság, a kockázatok vállalása területén, mely becsületes úton kivitelezve valódi önbizalmat és sikeres életpályát eredményeznének, inkább találkozunk a gazdag és befutott, de családi, vagy egyéb külső okok folytán felkapaszkodott intellektuálisan fejlett, de érzelmileg infantilis krapekokkal. Kevés az olyan hím, aki valódi férfias energiákat sugároz, a mai világ kihívásai viszont megkövetelik a maszkulin jegyeket és azt, hogy vállaljuk a konfrontációt. Akik rendelkeznek ehhez elegendő kurázsival, azok az egyenes úton haladnak. Ebből van a kevesebb.

Így sok úr, mikor meglát egy kihúzott gerincű, büszke és erős nőt, gyakorlatilag maga alá csinál, mivel fogalma sincs arról, hogy mit kezdjen mindezzel. A félelem az általuk meg nem oldott érzelmi konfliktusaikról szól, melyeken szükséges lett volna keresztül jutniuk ahhoz, hogy hiteles és erőteljes, kiegyensúlyozott férfiakká váljanak. A legnagyobb önismereti lehetőséget mindig az olyan személyiségű emberek jelentik a környezetünkben, akikkel kapcsolatosan feltörnek bennünk félelmeink, szorongásaink, esetlegesen irigységünk, vagy kishitűségünk is.

A hiányosságokat soha nem késő bepótolni.

Írta: Lázár Gergely

Forrás:

www.randidoctor.hu