Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Cookie beállítások
A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk
  • Alapvető működést biztosító sütik
  • Beállításokat tároló sütik
  • Statisztikai sütik
  • Marketing célú sütik

Asszony a bokszgálán, avagy nőies vagy férfias programot válasszunk?

Nehéz a témában okosat mondani, ugyanis „legalább” kettőn áll a vásár. Ha csak két tényezővel számolunk, már akkor sem egyszerű egyértelmű kijelentést tennem arról, hogy mi a megfelelő szabadidős elfoglaltság egy szerelmespár számára.

Vannak férfias nők, ugyanúgy, ahogy nőies férfiak is. Léteznek nyitott, a világ dolgaira kíváncsi emberek nemtől függetlenül. Épp ezért a korrektnek hangzó tanács, miszerint is, a manusnak kötelessége minden egyes tangabugyi bolton végigcaplatni, minekutána nem elfelejtendő az sem, hogy a nagy bevásárlás közepette lélekben már készítse magát az esti gitárzenés, romantikus hangulatú vacsorára nem feltétlenül bír garanciális érvénnyel.

Talán meg lehet egyezni abban, hogy az élesen eltérő életvitelű emberek, Füst Milán „négylábú asztal” elmélete szerint sem kompatibilisek hosszú távon. Ha borzasztóan eltérnek a preferenciák, kár erőlködni. Egy erőteljesen introvertált (aki az információt elsősorban nem társas helyzetekből gyűjti, ergo „magányosabb lélek”) és extrém módon extrovertált páros nem kimondottan a férfias-nőies programok különbözősége miatt, inkább azok szociális vagy aszociális volta miatt kaphatnak hajba, ha döntésre kerül sor.

Ezzel analóg a túlzottan feminin vagy maszkulin párosítás is. Három órán keresztül bőgni a Titanicon kimerítő, idegtépő és gyakorlatilag felesleges lehet annak a pitbullt sétáltató bizalomgerjesztőm kedves arcú fiatalembernek, aki épp másnapi ketrecharcára nyomná a fekvőtámaszokat a mozizás helyett. Tehát a szélsőségek ilyen formában tartósan nem életképesek.

Álljon itt három szempont, amit mégis mérlegelni lehet akkor, ha programválasztásra kerül sor:

1. Férfias-nőies energiák egyensúlya: Egy párkapcsolatban energetikailag legalább annyira szükséges az egyensúly, mint amennyire arra egy ember szuverén lelki életében igény van. Az időtöltések arányos megszervezése és azok kivitelezési formája változatossá teheti a kapcsolatot. Változatosság alatt értem azt, hogy egy adott tevékenységen belül is meg lehet tapasztalni annak mindkét polaritását, már, ami a férfi-női oldalakat illeti. A legideálisabb az egységteremtés. A végletek vezethetnek egy párkapcsolat elférfiasodásához és elnőiesedéséhez. Ennek következtében természetes hiányérzetünk alakulhat ki. Ez egységesítés persze nem könnyű. Valamennyien szocializációs mintáink, neveltetésünk és élettapasztalataink miatt akarva-akaratlanul is elmozdultunk valamelyik irányba. Ha a férfi és nő egyaránt jól tud bánni mindkét minőségével, akkor ezt a közös programjaik, tetteik is tükrözni fogják. Nem kell az ágyig elmenni, hogy erre példát találjunk. Ott ez kontúrosan látszik. Meg lehet ejteni alkalmanként egy kemény biciklitúrát, amit másnap egy kéz a kézben, összebújós tóparti sétával le lehet vezetni.

2. Mire vagyunk nyitottak? Néha érdemes átgondolni, hogy mik azok a tevékenységek, amik érdeklik a másikat, és mik azok, amik nem. Ami ennél fontosabb, az inkább az, hogy mi az, ami érdekel minket és mi az, ami kevésbé. Miért? Azért, mert, ha bekamuzzuk nő létünkre, hogy imádunk pecázni, csak, hogy kedvezzünk mézes mackónknak, hamar megorrolhatunk rá, miután elegünk lesz abból, ha éjjeleket kell vele töltenünk szúnyogcsípések és egyéb nyalánkságok közepette. Sokkal egyszerűbb megmondani, hogy ebben a programban nem kívánunk részt venni, de szívesen csatlakozunk a billiárdozáshoz. Fordítva ugyanígy.

3. Alkalmazkodás: bármit is csinálunk, valamelyikünknek több kedve lesz hozzá, nagyobb hajlandóságot, motiváltságot fogunk érezni, hogy foglalkozhassunk azzal, amit választottunk, még a másiknak elkezdhet mindez sok lenni. Ha odafigyelünk a partnerre, akkor észre tudjuk venni, hol jön el az a pont, amikor túltöltődik a rendszer. Egy tizennyolcadik krémes, amit gyengéden a kedves szájába helyezünk, egy eldugott kultikus hangulatú cukrászdában ugyanúgy kifüstölheti a mechanikát, mint a harminchatodik őrjöngő felkiáltás, a kedvenc csapatunknak címezve, mert ugye olyan bombasztikus gólt rúgtak, hogy az méltó az ünneplésre.

 

Írta: Lázár Gergely

Forrás:

www.randidoctor.hu

 

 

onlinepszichologia

A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk