Független vagy függő? Honnan tudhatjuk, hogy valakinek van-e már partnere?

Ha komoly társat keresünk, nem csupán kalandot, akkor nagyon fontos megbizonyosodnunk arról, hogy a nekünk tetsző jelölt valóban független-e, valóban nincs-e elkötelezve, esetleg nem él-e együtt mással.

Ha nem is nagy számban, de előfordul, hogy nem függetlenek úgy állítják be az adatlapjukat, mintha facérok lennének, és megpróbálnak kellemes kalandba bonyolódni olyanokkal is akár, akik kifejezetten élet- vagy házastársat szeretnének, tehát, ha ismernék a valódi helyzetet, nem is adnának esélyt az illetőnek. Mivel az ilyen jellegű (nem függetlenek számára kitalált) társkeresésnek is megvan már a maga fóruma, valószínűleg egyre kevésbé lesz jellemző ez a helyzet, de nem árt, ha felkészülünk a lehetőségre, hogy összefuthatunk ilyen egyénekkel. Ha nem tévedek nagyot, a nős férfiak gyakrabban próbálkoznak hasonlóval, mint a férjes asszonyok, de mindkét nemben előfordulhat.

A neten persze először mindenki azt állít magáról, amit akar, és, ha némi fenntartásokkal is, de általában alapvetően úgy indulunk neki, hogy többé-kevésbé igazságként vagy valóságközeliként fogadjuk el mindazt, amit mondanak nekünk, mert mi mást tehetnénk... (Nyilván vannak különösen gyanakvó emberek, akik viszont azt sem hiszik el, ami igaz.) Ha valaki nagyon tetszik, akkor ráadásul még az a mechanizmus is működésbe lép, hogy azt higgyük, amit hinni szeretnénk. Vagyis egyszer csak belebonyolódunk egy kapcsolatba, és lehet, hogy egészen mást várunk tőle, mint ami lehetséges, illetve, mint amit a partnerünk nyújtani tud vagy akar.

Milyen jelekre kell odafigyelnünk, hogy lehetőség szerint kiszűrjük a nem függetleneket? Persze nem minden házasság és tartós párkapcsolat egyforma, de a legtöbb esetben a valakivel folyamatosan együtt élő ember nem kommunikálhat korlátlanul valaki mással. Ha az e-mail-ezés és chat még lehetséges is, hiszen használhat saját gépet, okostelefont, lehet saját dolgozószobája, satöbbi, a telefonálás és az sms-forgalom sejthetőleg erősen korlátozott lesz. Gyanakvásra adhat tehát okot, ha nem hívhatjuk fel este, vagy nem sms-ezhetünk. Persze lehet, hogy a partnere sokat van távol vagy eleve nem gond, ha szokatlan időben üzennek neki vagy hívják telefonon, de vannak más árulkodó jelek is.

Gyanús, ha az illetőhöz nem lehet felmenni, akkor sem invitál, ha már egy ideje együtt jártok, és nálad többször is volt. Persze egy ideig el lehet játszani, hogy más településen lakik, rokonoknál száll meg, akik nem engedik, hogy felvigyen valakit, az anyjával él, aki féltékeny rá, éppen felújítás van a lakásában, vagy olyan felfordulás, hogy most nem lenne alkalmas – előbb-utóbb, ha igazán független emberről van szó, és komoly a kapcsolat, meg fogja mutatni a lakását. (Elég ritka lehet, de már hallottam olyan ötletről is, hogy egy barát, ismerős lakását prezentálja a nem független illető, hogy így oszlassa el partnere gyanúját: de ez már szervezést igényel, és ha egy kicsit is ismerjük az ízlését, a szokásait, elég könnyen megérezhetjük, ha az illető lakás nem a sajátja.)

Nem kevésbé gyanús, ha a szerelmünk nem mutatja be a rokonait, barátait (főleg a velünk azonos nemű ismerőseit nem, mert egy férfi bizonyos haverokat még nyugodtan beavathat ilyesmibe), ha soha nem visz el olyan helyekre, ahol mindennapi élete zajlik, ahol összefuthatnátok olyanokkal, akik régebbről ismerik, ha nem hív meg egyetlen családi eseményre sem, sőt, ha a te hasonló kezdeményezéseidet is hárítja, akkor elég valószínű, hogy nem csak az az egy oka van rá, hogy mindig kettesben akar lenni és ki nem állhatja a társasági életet.

Olyan evidenciákról már szinte nem is érdemes említést tenni, mint a jegygyűrű nyoma vagy az eltévesztett keresztnév, bár biztos ma is akad még, aki így bukik le. Azt már sokkal nehezebb kiszúrni, ha ugyan nem él együtt senkivel, de párhuzamosan több nő is van az életében: ebben az esetben a státuszáról nem hazudott, csak a kapcsolatotokról alkotott elképzeléseitek nem fedik egymást feltétlenül.

Ha már tapasztaltatok hasonló átverést, meséljétek el, hogyan jöttetek rá!